Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

148 121. országos ülés 1907 Révfülöpöt, Badacsonyt és Keszthelyt, mint fürdő­helyeket, ugy a kies Csobánczot, Szigligetet, Táti­kát és Rezit. A fürdővendégek száma rohamosan szapo­rodni fog, s ez idegen pénzt hoz a vidékre ; a fürdő­telepek óriási módon nőni fognak, miáltal az épít­kezési kedv és vállalkozási szellem kifejlődik ; az almádi és alsóörsi vöröskő, a csopaki és arácsi czement, a révfülöpi és kővágóörsi mészkő, a bada­csonyi és tördemisi bazalt, mind aranynyá válto­zik és az építendő vasutat gazdagítani fogja; a szőlők megkezdett rekonstrukcziója újult erővel folytatódni és befejeződni, s így a termelés meg­kétszereződni, értékében még a kétszeresnél is túl­emelkedni fog, a feltárt bányák és ipartelepek uj és jól fizetett munkát adnak a népnek, miáltal véget ér a szőlők felújítása nyomán fakadt örökös panasz, megszűnik az elégületlenség, az elcsüggedés, visszatér a népnek a kormányzatba vetett, de meg­rendült hite és bizalma. A vasútépítések történetében példátlanul áll azon áldozatkészség, melyet az érdekeltek ezen vas­úttal szemben teljesítettek. Más vasutakra is hoznak az érdekeltek áldozatokat, biztosítanak hozzájárulásokat, de ennek fejében jogot kérnek maguknak a vasút tulajdonjogához, igazgatásához, s ennek fejében részvényeket kérnek. Múlt évi deczember 18-án hangzott el az országház kupolacsarnokában a nemzeti kormány elnökének ajkairól a szó, hogy az állam megteszi a kötelességét, de az érdekeltség is tegye meg a magáét; s íme 30 nap alatt egy millió koronát tett le az államkormány kezébe az érdekeltség. Vesz­prém vármegye 90.000, Zala vármegye közönsége 403.500, Veszprém város közönsége 60.000, Pol­gárdi és Kenése községek 50—50.000, B.-Füred 40.000, Almádi, Füle és Kővágó-Eörs 10—10.000 koronával, s minden község kisebb-nagyobb összeg­gel, sőt a legkisebb birtokostól fel a legnagyobbig 10 koronától elkezdve 40.000 koronáig járult hozzá majd minden partvidéki birtokos, csak végül léte­süljön a hőn óhajtott balatonparti vasút. Az állam által hozandó áldozat tulaj donképen csak 7 millió korona, mert 6% milliót törvény értelmében magánvállalkozás esetén is kellett volna adni a vállalatnak, 1 milliót adnak az érde­keltek, kerül tehát a 133 kilométeres hosszú, teljesen magyar vasúti politikát és nemzeti köz­érdeket szolgáló uj vasúti hálózat 7 millió koro­nába, tehát kilométerenként alig 50.000 koronába, melylyel általános forgalmi tarifapolitikai és köz­gazdasági érdekeket elégitend ki. A jövedelmezősége pedig nemcsak ezen 7 millió, de az egész 14% millió koronával szemben is elfogadva a magyar államvasutak általános számítását, eléggé biztosítva van. Meg kell jegyez­nem azt is, hogy az építési költség a pénztári kész­letekből az államháztartás legkisebb megterhelése nélkül fedezhető leend. A m. kir. államvasutak ezen vasútvonal díj­szabási erejével a magyar forgalmi érdekeket elő­mozdító nagy befolyást gyakorolhatnak, s az ország márczius 6-án, szerdán. dunántúli részének balatonvidéki forgalmát kivon­ják az idegen vaspálya hatalmi köréből. A tündéré] i álom végre megvalósul. 20—25 évi türelmes, kitartó küzdés után végre megépülhet a balatonvidéki vasút, mely meseszerű fejlődést van hivatva eszközölni a Balaton éjszaki partján. Csak örülhet minden polgára a hazának, hogy végre a magyar állam oly helyzetbe jutott, miszerint azt a vasüti politikát, melyet az 1895 : VII. t.-cz. a székely vasutak építésével megkezdett, s az 1897 : XXX. t.-cz. a nagy-bereznai osztrák határra dűlő vasút építésével folytatott, most a balatonvidéki vasút államköltségen való építésé­vel tovább folytathat. Mindezek alapján a közlekedésügyi és pénz­ügyi bizottság által újból szövegezett, s egy sza­kaszszal, mely a hozzájárulásokra nézve a bélyeg­es illetékmentességet biztosítja, megtoldott, a balatonvidéki vasút épitéséről szóló törvény­javaslatot a bizottságok nevében elfogadásra aján­lom, még pedig változatlanul, a Székesfehérvár város által most, az utolsó órában benyújtott kér­vény figyelmen kívül hagyásával. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Hammersberg László jegyző: Saára Gyula! Saára Gyula: Igen t. képviselőház ! Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat során kerü­letem, Székesfehérvár város érdekeit lelkemen viselve, felszólalok, még pedig először szólalok fel e képviselőházban, ne méltóztassék ezen felszóla­lásom keretében engem a Székesfehérvár városom érdekében megnyilatkozó önzés gyanújával illetni, mert hiszen, habár felszólalásom egy részét városom érdeke képezi is, azért annak igazi alapja tulaj don­képen a közérdek. (Halljuk ! Halljuk !) Székesfehérvár város közönsége velem együtt örömmel üdvözli a törvényjavaslatot, a melylyel a kereskedelemügyi kormány a múltban oly hires, most azonban szegény és pusztulásnak induló bala­tonparti borvidéknek felsegitését és felvirágzását akarja elérni. Mindnyájan ismerjük és mindnyájan tudjuk ama törvényjavaslat nagy horderejét és fontosságát, és épen ezért örömmel hajtom meg az elismerés zászlaját a kereskedelemügyi miniszter ur előtt akkor, a* midőn eme nagyfontosságú kérdés megoldását azon kezdi, hogy a balaton­vidéki vasutat államköltségen, mint államvasutat építi. A kereskedelemügyi miniszter ur a múlt hó 16-án a képviselőházban beterjesztett és itt tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatában a balatonvidéki vasútnak levezetését a fehér- és tolnavármegyei helyi érdekű vasutak Börgönd állomásából a cs. kir. szab. déli vaspálya Szabad-Battyán állomásán és Polgárdi községen át Kenése érintésével akarja keresztülvinni. Székesfehérvár város kerületem, a törvényjavaslat azon részében, a mely szerint a hosszú vasúti útpálya mentén lévő egyetlen nagy kereskedelemmel és iparral bíró város, daczára annak, hogy határában 5 km.-nyire ez a vasút keresztülhalad, mégis mintegy tüntetőleg elkerül ­tetik, ugy beadott kérvényében, mint a képviselő-

Next

/
Thumbnails
Contents