Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

Í4Í. országos ülés 1U07 márczius 6-án, szerdán. 147 is — kielégiteni. A közvéleménynek azon egyértelmű megnyilatkozása, melylyel e javaslat beterjesztését üdvözölte, s azon állandó és meleg érdeklődése, melylyel ennek sorsát azóta kiséri, csalhatalan jele annak, hogy e vasút kiépítését régóta ós általánosan érzett országos szükség parancsolja. Egy nagy és régi — s bizony ne tagadjuk — vétkes mulasztást fogunk most pótolni, midőn büszkeségünknek, a magyar tengernek veszprém—zalai partjait, páratlan természeti szépségeinek sokféleségével egészen közel hozzuk ide, az ország szivéhez, midőn hazánknak a kulturális és közgazdasági haladás minden előfeltételeivel megáldott, de — túlzás nélkül — legelhanyagoltabbnak mondható, nagy kiterjedésű vidékét a magyar államvasutak hálózatába, s ezzel az országos forgalomba bekapcsoljuk, hogy ezzel képessé tegyük a nemzeti műveltség és nemzeti gazdagodás fejlesztése és felvirágoztatása terén a reá várakozó nagy feladatokra, midőn e vidék nemzeti érzésben törhetetlen és nemzeti munkában kipróbált, megedzett faj magyar népének e vasúttal eszközt és módot nyújt az ország áldozatkészsége arra, hogy veleszületett képességeit és erényeit még jobban kifejthesse, s a köz javára fokozottabb mértékben gyümölcsöztethesse. Szilárd meggyőződésem, t. ház, hogy régóta nem tett ennél produktívebb, hasznosabb befektetést a magyar törvényhozás. Feltétlenül bizonyos, hogy e vidék szebb és jobb jövőjének az alapját mi rakjuk le most a balatonvidéki vasút megteremtésével, mert a Balaton-vidék joggal remélt és bizonyára előbbutóbb mégis csak bekövetkező nemzeti, kulturális, de főképen gazdasági nagy fellendülésének ez a vasút lesz a fundamentuma. Adassék érte hála és elismerés Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek, ki a pusztában régóta hasztalanul kiáltónak a szavát végre meghallotta és megértette, ki e jobb sorsra érdemes és nagyra hivatott vidéknek mindeddig igazán mostohán kezelt főbenjáró érdekét teljes odaadással és oly erélylyel karolta fel, hogy az ügyet e minden oldalról nagy lelkesedéssel fogadott törvényjavaslat beterjesztésével alig remélt rövid idő alatt immár diadalra is vezette. De nem szabad megfeledkeznünk Wekerle Sándor pénzügyminiszterről és Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterről sem, kik lehetővé tették, sőt előkészítették e törvényj avaslat benyuj tását. Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ha valaha ily természetű törvényjavaslat a t. ház előtt minden különös indokolás nélkül megállhatott, ugy ezt a balatonvidéki vasút építéséről szóló előterjesztésről mondhatni. Erre való tekintettel a t. ház engedelmével arra kívánok szorítkozni, hogy a törvényjavaslatnak csupán lényegesebb pontjait, s ezeket is egész röviden, inkább jelezzem, mintsem kimerítsem. Évtizedek óta foglalkoznak nemcsak a közvetlenül érdekeltek, de az egész ország közvéleménye a Balatonvidék hegyes, szőlős vidékének, éjszaki részének vasúti közlekedéssel való ellátásáról, s ez által a fővároshoz, s ez által az egész világhoz való közelebb hozásával, hogy ezen színmagyar vidék értelmes, szorgalmas és józan gondolkozású derék népének a megélhetése megkönnyítessék, a megkezdett és nagy költségbe kerülő hegyi szőlők felújítása befejeztessék, a bányászat és ipar megteremtessék, s ezekkel az újból megindult kivándorlásnak eleje vétessék. Magyarország gyöngye, ékessége; Európa egyik legnagyobb nevezetessége a magyar tenger — a Balaton. S ez a természeti szépségekkel megáldott, költők által sokszor megénekelt vidék nem bir fejlődni, nem bir vagyonosodra, nem tud a reá háruló kötelességekkel megmérkőzni, mert hiányzik neki az, a mire legnagyobb szüksége van — a vasúti közlekedése. Ha a Balaton vidékén létező gazdasági és politikai természetű bajokat orvosolni kívánjuk, annak leghathatósabb és legolcsóbb módja az, ha az érdekelt vidéket gazdasági elmaradottságából minden eszközzel kiemeljük, s ha összeköttetését ugy a Nyugattal, mint az ország szivével megkönnyítjük. A közlekedésügyi kormány maga is felismerte ezen vasúti hálózat fontosságát, előzőleg többrendbeli előmunkálati engedélyt adott, jóakaratú támogatását, anyagi segélyezését, sőt állami rendkívüli segélyezését ismételten kilátásba helyezte. Az előmunkálati engedélyesek pedig különféle pénzcsoportokat, sőt külföldi pénzforrásokat is ismételten kerestek és szólítottak fel, s bár az építési tőke 44%-a biztositva volt, sajnos, mindeme próbálkozások eredményre nem vezettek, csupán annyiban, hogy létrejött a tapolcza—keszthelyi vonalszakasz ; egyébként pedig csak fokozták a magánvállalkozók teljesíthetetlen kívánságait. Miután az érdekeltség minden törekvése, legutóbb a magyar agrár- és járadékbankkal megkísérelt tárgyalások is meghiúsultak, eredményre nem vezettek, a kormány, mint legutolsó módhoz az állam által való kiépítéshez folyamodik, s ezen törvényjavaslat által erre kér felhatalmazást. Százezrek sóvárogva várt óhaját van hivatva betölteni ez a törvényjavaslat, melyben tulaj donképen egy vasúthálózatról van szó : mely felöleli a börgönd—tapolczai, s ebből kiágazó almádi— veszprémi vasutvonalakat. A börgönd—tapolczai 117 kilométer hosszú és legmagasabb emelkedése 10%, építési költsége kilométerenként 112.000 korona ; az almádi—veszprémi 16 kilométer hosszú, legmagasabb emelkedése 20%, építési költsége kilométerenként 83.000 korona. Mindkettő tehát együttvéve 133 kilométer, s a helyi érdekű vasút szabványai szerint építtetik meg, de a börgönd— tapolczai vasút 60 kilométer óránkénti sebességgel, összesen 14% millió korona építési költséggel. A főváros és a külföld, nemkülönben az egész ország lakossága kényelmesen és gyorsan megközelítheti a Balatont, s ennek északi partján fekvő Kenését, Almádit, Alsóörsöt, B.-Füredet, Tihanyt, 19*