Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

Í2Í. országos ülés 1907 márczius 6-án, szerdán. 145 8100 korona esik, a mely az 1907. évi költségelőirányzatban, a melyet a törvényhozás már törvényerőre is emelt, már fel volt véve,ugy hogy a törvényhozás tulaj donképen e létszámrendezés eszméjéhez már hozzájárult. Ezen tényállás mellett, t. ház, a zárszámadásvizsgáló bizottság, a melynek képviseletében itt felszólalni szerencsém van, annál nagyobb készséggel járult hozzá e létszámrendezés eszméjéhez, — és ezt az egész bizottság nevében kijelenthetem — mert a mi működésünk körében, mikor a zárszámadások vizsgálata kapcsán állandó és élénk kontaktusban vagyunk az állami számvevőszékkel, nagy megnyugvással vettünk tudomást arról, hogy milyen önfeláldozó és milyen szinvonalon álló munkával végezi az állami számvevőszéknek egész tisztikara azt a nagy és felelősségteljes hivatást, a mely törvényeink szerint reá hárul. (Ugy van ! Helyeslés.) Már most, nem érintve magának a létszámrendezésnek tényét, a melyet különben a költségvetés elfogadása által a törvényhozás tulajdonképen már jóváhagyott, annak a szüksége merült fel, — és ennek a szükségességnek köszönheti ez a törvényjavaslat is létét — hogy a szükséges létszámrendezésnek meg kell a törvényes alapot adni. Minthogy ugyanis az 1880. évi törvény magukat a fizetési osztályokat és a fizetési osztályokban elhelyezett tisztviselők számát, tehát magát az egész státust számszerűleg törvénybe iktatta, ennélfogva természetszerűleg a státusnak minden egyes változtatása az illető státustörvény módosítását is vonja maga után. A miniszterelnök ur törvényjavaslata azonban épen azt volt hivatva czélozni, hogy az 1880-iki és 1893-iki törvényeknek az a rendelkezése, hogy maga az állami számvevőszéknek a státusa mindig törvénybe legyen iktatva, megváltoztattassák és illetőleg a jövőre nézve az összes fizetési osztályokra nézve az az elv nyerjen alkalmazást, a mely a többi miniszteriális státusoknál ugy is alkalmazásban van, hogy t. i. a költségvetésben legyen mindig az állások száma megállapítandó. A zárszámadásvizsgáló bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy ehhez a törvényjavaslathoz, ugy a mint az előterjesztve volt, hozzájárulhasson. A bizottság e tekintetben két szempont megfontolásából indult ki. Az egyik az, hogy a bizottság aprecziálandónak vélte azt a különleges közjogi helyzetet, a melyben természetszerűleg és szükségszerűleg az állami számvevőszék van, azt a különleges közjogi helyzetet, a mely épen a törvényhozás ellenőrzési jogának hatályos gyakorlása szempontjából szükségessé és kívánatossá teszi azt, hogy az állami számvevőszék a kormánytól minden tekintetben függetlenül működhessék. (Ugy van! balfelol.) Minthogy pedig a költségvetések mindenkori megállapítására a parlamentáris kormányrendszer elvénél fogva a kormány természetszerűleg egy bizonyos befolyást mindig gyakorol, ennélfogva a törvénybe iktatott státusrendezésnek elejtése esetén mindenesetre KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VII. KÖTET. az állami számvevőszék státusának megállapítása is egy bizonyos mértékben a kormánynak befolyása alá került volna. Ennek elkerülése volt tehát az egyik ok, a melynél fogva a törvényjavaslathoz eredeti szövegében nem járulhattunk hozzá. A másik körülmény azonban az volt, hogy az indokolás szerint a törvénynek czélja az volna, hogy ugyanazt az állapotot teremtse meg a státusra vonatkozólag az állami számvevőszéknél, mint a mi a minisztériumoknál is fennáll, hogy t. i. a státus ne legyen állandó, hanem a költségvetés mindenkori megállapításától tétessék függővé. Hogyha azonban ezt az elvet a törvényhozás kimondta volna, akkor a bizottság felfogása szerint egy bizonyos mértékben ellenkező álláspontot foglalt volna el azokkal az álláspontokkal szemben, a melyeket ebben a kérdésben a törvényhozás 1902-ben és 1904-ben elfoglalt. 1902-ben ugyanis az akkori Széli-kormány hasonló törvényjavaslattal fordult a t. ház elé, mint a mely most előttünk fekszik, azzal a törvényjavaslattal, a mely később az 1902 : XXIII. t.-czikkben törvényerőre is emelkedett. Ennek a javaslatnak első szakasza szó szerint egyezett azzal a törvényjavaslattal, a melyet most az igen t. miniszterelnök ur elénk terjesztett. Akkor a pénzügyi bizottság ehhez a javaslathoz hozzájárult, és ennek daczára itt a ház plénumában, mikor a törvényjavaslat tárgyalás alá került, maga az akkori miniszterelnök ur szükségesnek látta, legalább külsőleg láthatóan, proprio motu, azt az indítványt tenni, hogy ezt az első szakaszt, a mely azonos a most tárgyalt törvényjavaslattal, ejtse el a t. képviselőház, azért, mert a kormány azt a czélt tűzte maga elé, s azt a czélt kívánja elérni, hogy még a minisztériumok státusait is bizonyos mértékben és a lehetőséghez képest állandósítsa, ennélfogva maga elejti azt a tervét, hogy azt az egy státust, a mely törvényben állandósítva van, újból kiszolgáltassa a mindenkori költségvetésekben való megállapításnak. Egy másik körülmény, a melyre utalnom kell, az, hogy a pénzügyi bizottság 1903-ban, mikor a költségvetést tárgyalta, egy határozatot fogadott el, a melyben kimondotta, hogy az összes státusok, ugy a mint az 1903. évi költségvetésben foglaltatnak, normálstátusoknak tekintendők, a melyektől eltérni többé a költségvetések megállapításánál nem lehet, hanem azokat mindig csak külön törvénynyel szabad szabályozni. (Helyeslés balfelol.) Már most ez a javaslat magában véve nagyon csekély alkalom volna arra, hogy maga a t. ház általában a minisztériumok státusainak kérdésében valamely álláspontot elfoglaljon. De viszont, ha az eredeti törvényjavaslatot a ház elfogadná, ezzel kétségkívül azt az elvet juttatná kifejezésre, mintha az 1904. és 1905. évi határozatoktól eltérően most már azt az álláspontot foglalná el, hogy a minisztériumok státusainak állandósítása többé a mi gondoskodásunk és törekvéseink tárgyát nem képezi. Pedig ezt az álláspontot elfoglalni ma, a mikor azt látjuk, hogy 1903 óta is a státusok egyfolytában aggasztóan emelkednek, a mióta a pénzügyi bizott19