Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

95. országos ülés 1907 Mindez emberszerető intézmények egész tömege, a melylyel, sajnos, ezúttal bővebben nem foglalkozhatom, hanem ezzel szembeállítom azt a szerencsétlen helyzetet, a mely Magyarországon nyomorítja a népet, hogy t. i. Magyarországon a végrehajtási törvény a becsületes adóst nem részesiti egy hajszálnyi védelemben sem, ellenben felfolyamodásokkal, előterjesztésekkel, utóajánlatokkal, a jogorvoslat száz és száz nemével a furfangos adós mindenkor kijátszhat ja a hitelezőt. Nálunk tehát az európai művelt nemzetekkel szemben épen az ellenkező forog fenn ; nálunk nem a becsületes, hanem a hunczut, furfangos adóst védik a törvények. Például, hogy egy érdekes esetet mondjak el: Budapesten két végrehajtási bíróság van. Az egyik a pesti V. kerületi, a másik a budai I—

III. kerületi. Egyik végrehajtó nem mehet át a Duna másik oldalára, mint régente a vármegye hajdúi nem mehettek át a szomszéd vármegyébe. Volt egy zseniális adós, a ki az AtiUa-utczában lakott; árverést kértek ellene és addig húzta ki a dolgot, míg közben Pestre költözött, a hol megint élőből kellett kezdeni az egész végrehajtási eljárást; mikor azután Pesten kértek ellene végrehajtást, megint Budára ment lakni, ugy, hogy ez az ur a modern jogállamban salvus conductust tudott szerezni magának. Régente a nagy uraknak volt salvus conductusuk, most pedig van a furfangosoknak. (Ugy van !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ez már igaz ! (Derültség.) Nagy Emil : Ennél a kérdésnél méltóztassanak megengedni, hogy álláspontomnak kidomboritása végett némi tekintetben foglalkozzam Kelemen Samu t. barátom felfogásával. (Halljuk ! Halljuk !) Ö az örökjogi egyenlő osztály mellett oly tekintetben tör lándzsát, hogy quasi észjogi, természetjogi alapon vezeti le azt, hogy más, mint az egyenlő osztály nem is igazságos. Ezzel szemben engedjék meg, hogy hivatkozzam arra, a mit az imént már bátor voltam mondani, hogy t. i. az uniformirozás mindennek az átka. Ennek folytán sik földön én is csatlakozom azon eszméhez, hogy az egyenlő osztály fentartassék, de ezt nem a szabadelvűség, hanem a gyakorlatiasság kérdésének tartom, ellenben extenzív gazdálkodás helyén ma is ragaszkodom ahhoz, a mit Baross János t. barátom nagy általánosságban és a mai jogállás szerint nem elegendőkép kifejtve mondott, hogy extenzív gazdálkodás mellett egyenesen romlás, ha 15 hold — mondjuk árvái — földet megosztunk öt-hat testvér között. Akkor nem az fog történni, a mit t. barátom mond, hogy a többi gyermekek irigykedve néznek arra az egyre, hanem az, hogy nemcsak az a harmadik, negyedik gyermek fog kivándorolni, hanem az első is. Szó a mi szó, extenzív gazdálkodási helyeken igen szépen helyet foghat annak a birtokegységnek a megalkotása, a melyen alul egy család nem tud megélni. Ezenfelül t. barátom nem foglalkozott egy kérdéssel, a mely nélkül egyáltalában nem oldható január 22-én, kedden. 71 meg ez a probléma és ez a hozadéki elv kérdése. Ha nálunk a második, harmadik fiu kielégítése a hozadéki elv alapján történjék, az nem volna baj, csakhogy nálunk a köteles részt nem a szerint számítják ki, mit ér a föld gazdasági szempontból annak a fiúnak, a ki azt megtartja, hanem azt nézik, mi annak a forgalmi értéke. Ezért a hozadéki elvet tartom annak a hatalmas eszmeáramlatnak, a mely ma az egész művelt Nyugatot uralja. Mindegy azután, akár a községi képviselőtestület, akár más faktor állapítja meg azt a maximális terhet, a melyet a birtokot megtartó fiu el tud viselni. A birtok értékét az osztozkodásnál nem a forgalmi érték alapján, hanem a szerint kell kiszámítani, mit ér az a birtok annak a szegény munkás parasztembernek, a ki megtartja azt a földet, így elérjük azt, a mit nem érhetünk el a hitbizománynyal, így nem fogunk heréket nevelni, dologtalan elemeket, mert épen csak annyi teher nehezedik az elsőszülött fiúra, vagy a másodikra, harmadikra, a mennyit az illető erős munkával előteremthet. így biztosithatunk bizonyos jogfolytonosságot, a mely nélkül a falusi élet nem képzelhető el, biztosithatjuk azt, hogy lesznek falusi családok, a melyek évszázadokon át nemcsak a jobbágyság leszorító intézménye mellett voltak képesek megmaradni, hanem megmaradnak további évszázadokon át a szabadelvű Magyarországnak is. T. ház ! A t. képviselő ur lándzsát tör a mellett, hogy szabad tulajdonba kell adni a parasztnak a földjét, mert minden, a mi nem szabad tulajdon, a hűbériségre emlékeztet. Ezt nem tehetem magamévá. Nem tehetem azért, mert valóban szorongó sziwel nézem azt a borzasztó pusztítást, a melyet parczellázás elnevezés alatt Magyarországon űznek. Megvesz az a szerencsétlen parasztember 3—4—500 forintért egy hold földet. Ilyen óriási vételár mellett csak ugy tudná magát keresztülvágni hitelezőinek védbást3'áján, ha intenzív gazdálkodást folytathatna. Ezt azonban nem teheti, mert utolsó hitelét is igénybevette a vételár, és így a szükséges fundus instructusra, a forgó tőkére nemcsak pénze, hanem hitele se marad. Nem nehéz kiszámítani, hogy 400 forintos árak és régimódi extenzív gazdálkodás mellett mi lesz a vége ennek a ma divatos parczeUázásnak. Az, hogy jobban fog megmozdulni a magyar föld a magyar parasztság alatt, mint a hogy valaha megmozdult ez országtörténelmében. Ezenfelül mit látunk még ? A nagyés kisbirtok teljesen helytelen eloszlását. Épen ugy, a mint a kisbirtokosnak nincsen tőkéje, nincsen fundus instructusa, hogy a maga gazdálkodását modern európai értelemben vigye, épen igy nincsen megfelelő tőkéje a legtöbb esetben a nagybirtokosnak sem, a ki még azért kénytelen extenzív gazdálkodást csinálni, mert tulnagy a földje, s kevés hozzá a tőkéje. (Igaz! Ugy van! a közéfen.) T. ház ! Az én szemeim előtt nem frázisok lebegnek : hűbériség és igy tovább. Az ilyenektől nem szoktam megijedni. Nekem a nép érdeke az egyedüü Hiszekegyem, (Élénk helyeslés a baloldalon.) s ezen népérdek szerint, t. ház, legegyszerűbb