Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

70 95. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. Ez gyönyörű harmonikus eszme, a mely ma uralja az egész művelt világot, s ez a harmónia a birtokminimum gondolatában domborodik ki végleg. Nincs kétségem az iránt, hogy ha ez a rezsim nyugodt fejlődését tovább folytathatja, igazságügyminiszterünk népszerető szive, alapos jogtudása és igazságérzete meg fogja csinálni mindezeket a reformokat, a melyeket fajunk boldogulására az egész nemzet egyaránt óhajt. (Ugy van ! balfelől.) Ezen a birtokminimumon, azon a gondolaton, hogy a hitelezőnek kielégitése biztosittassék az adós romlása nélkül, tulmenni egyáltalában nem czélszerű. Az ezen túlmenő u. n. merev terhelési tilalmak a czélnak egyáltalában nem. felelnek meg. Megpróbálkoztak Bajorországban 1855-ben, Hessenben 1853ban a paraszt-hitbizományok intézményével, de ezek a kisérletek egyáltalában nem váltak be, nem váltak be főképen azért, mert a parasztosztályban, a mint ezt már Kelemen Samu t. képviselőtársam is igen szépen érintette, nincs meg az az óriási lelkesedés, az a rajongó tisztelet a család iránt, hogy a második és harmadik szülöttek le tudjanak mondani a maguk jussáról egyedül a család fényének szempontjából. De ettől eltekintve még Justus Möser, a kinél a világon nagyobb rajongója nincs a parasztságnak, is elismeri azt, hogy a paraszt-hitbizományok here, dologtalan, alkalmatlan elemek mesterséges fentartására vezetnének, a mi a szabadelvűség eszméjével nem egyezik meg. Sőt tovább megyek, Észak-Amerikában megpróbálták a homestead intézményével megmentem a birtokot, nem, mint Kelemen Samu t. barátom mondta, a család ellen, mert e tekintetben ő tévedésben van, hanem igenis a hitelezők ellen. Mikor 1862-ben a homestead-ot megalkották, az akkori földreformátorok egytől-egyig azt hangoztatták, hogy a földet ne csak a zsarnokokkal szemben mentsük meg, hanem a hitelezőkkel szemben is. Hát a homestead alapgondolata igenis a hitelezők ellen való védekezés. Azonban mi történt 1 Mikor a homestead intézményét behozták Észak-Amerikában, az egész lakosság extenziv gazdálkodást űzött, marhákat legeltetett. Ehhez nem kellett hitel. Természetesen arról volt szó tehát, hogy egyes emberek könnyelműsége ellen megvédelmezzék a birtokot. Mikor azonban elkezdtek intenzive gazdálkodni, mikor befektetések árán akarták a föld jövedelmezőségét emelni, akkor az történt, hogy még Észak-Amerikában is visszafelé sült el a homestead intézménye, a mennyiben a homestead által nem védelmezett birtokosoknak megvolt az olcsó hitelük, ellenben a homestead-védte birtokos 12%-nál olcsóbb pénzt nem kapott. Már azért sem czélszerű felállítani merev tilalmi korlátozásokat, mert az extenziv gazdálkodás mellett természetszerűleg roppant könnyű megállapítani azt a birtokminimumot, azt a birtokegységet, a melynek megcsonkítása esetén a birtok tulaj donképen már gazdasági értelemben nem birtok, de intenzív gazdálkodásnál ezt a határt megállapítani nem lehet. Simkó József t. barátom elmondotta, hogy Kőrösön ugorkát termelnek és ugorkatermeléssel másfél, két, sőt egy holdon is megél egy család, Már most miképen lehessen megállapítani azt a határvonalat, a mely mellett intenzív gazdálkodásnál a homestead körét megállapítsa a törvény. Abban azután nincsen igaza Kelemen Samu t. barátomnak, hogy ez az igazság a homestead feltétlen elitélésére vezessen, mert az a szerencsétlen unif ormirozás, a melynek hibájába ő is beleesett, megölő] e minden helyes agrárintézménynek. Méltóztassék csak megnézni, hogy Németországban is az ilyen merev tilalmi szabályok csakis hegyes vidékeken foglaltak helyet, ellenben a síkságon sehol sem méltóztatik találkozni ilyenféle intézményekkel. Hegyes vidéken pedig, a hol csak extenziv gazdálkodást lehet űzni, — mondjuk nálunk Árvában, Trencsénben — a hol intenzive gazdálkodni nem is lehet, ott nagyon könnyű megállapítani azt a szántóföld- és rétmennyiséget, a mely egy család megélhetésére feltétlenül szükséges. Azután hegyes vidékeken, a hol van tömérdek gyár, bánya és mindenféle vállalatba családok másod- és harmadszülötte meg tud élni a hegyek közt bányákban, gyárakban, azonban Kőrösön mit csináljon az a másod- és harmadszülött ? Ennek folytán, a mikor ilyen intézménynyel az agrár jog szempontjából foglalkozunk, én tisztelettel óva intek mindenkit az uniformirozástól, hanem méltóztassék mindenkor az illető vidéknek, az illető országrésznek specziális helyi viszonyai szerint csinálni törvényeket, a melyek ekkor nem fognak visszafelé elsülni. A merev terhelési tilalom helyett világszerte kidomborodott már egy másik nagy fogalom, a mely azt czélozza, hogy a mig egyrészt a hitelező joga megállittassék ott, a hol az adós romlása kezdődik, addig másrészt merev terhelési tilalmak helyett adassék meg a szolid hitelnek a mód a kielégülésre, ellenben gátoltassék meg a birtokosember az inszolid, az irreális hitelnek romboló erejétől. Ez oly gyönyörű fogalom, a mely már a legújabb polgári törvénykönyvben Németországban a legteljesebb diadalt aratta. Hogy csak egyet mondjak, ott van pl. a zárlati kezelés intézménye, a mely szerint kisebb összegekért egyáltalában nem szabad elárverezni a kisebb vagyonmennyiséget, hanem pusztán annak hasznaival kénytelen beérni a hitelező, mig nálunk 100 forint tartozásért lefoglalnak akár 500 holdat is minden korlátozás nélkül. Ott van azonkívül a fedezeti rendszer, a mely szerint csak az a hitelező kérhet árverést, a kinek reménysége van arra, hogy az árverés alkalmával kielégítést talál; az a későbbi, harmadik, negyedik, ötödik, vagy hatodik hitelező, a ki könynyelműen hitelezett, a mennyiben árverést kért és ezen árverés során ő maga kielégítést nem nyer, megfizeti az összes árverési költségeket. Ebben egy óriási gondolat nyert kifejezést, az t. L, hogy ne tessék unszolid módon hitelezni és háborgatni a szegény embert, csak az ügyvédi költség behajtása végett, vagy mint Ság Manó t. képviselőtársam helyesen szól közbe, zsarolás czéljából.