Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

62 94. országos ülés Í907 január 21-én, hétfőn. esetben azután az ilyen ügyekre nézve épen a feleknek, a szegény népnek, a tömegnek érdekében közjegyzői, illetőleg ügyvédi kényszert kellene statuálni. Ez, t. képviselőház, csak egy kiragadott momentum volt. Reámutathatok másokra is. így abszolúte nem tudom helyeselni azt, a mit Nemes Bertalan t. képviselőtársam mondott, hogy a községi bíráskodást ki kell terjeszteni. (EllenmondásoJc a középen.) A községi bíráskodást ép ellenkezőleg, el kell törölni. (Igaz! TJgy van! a középen.) Mert ki bíráskodik ma a községekben ? Rendszerint a jegyző, a ki egyszersmind ügyvédje is és közigazgatási hatósága is a népnek; a jegyző, a kinek jogi tudománya nincsen . . . (Felkiáltások a középen: Kortes!) ... a ki kortes ós más egyéb. (Igaz! ügy van!) Ez nem a birói függetlenség, hanem épen a birói érdekeltség látszatát involválja. Kelemen Samu: És a polgárokat községi függésbe hozza! (Igaz! TJgy van!) Nagy Dezső: Kérdem, t. képviselőház, kellő módon gondoskodik-e az állam az ő polgárairól, mikor a szegény emberek nyomorult 20—30—40 koronás ügyeinek ellátását ilyen kezekbe teszi le? Ez ellen egy jogállamban a leghatározottabban tiltakozni kell. (Igaz! TJgy van!) De van egy másik ok is. (Zaj a hírlapírók karzatán.) Elnök: Kérem, a hírlapírói karzaton legyenek csendben! Nagy Dezső: Ez a másik ok az, hogy mikor a községi biróság a maga ítéletét meghozza, akkor annak a szegény embernek tulajdonképen még nincs is ítélete. Kénytelen a járásbírósághoz elmenni, hogy igazi Ítéletet kapjon. Míg más vagyonos ember egyenesen a járásbíróhoz mehet, addig egy szegény parasztnak valóságos kálváriákat kell végig járnia, hogy ítéletet kaphasson. (Igaz! TJgy van!) így ápoljuk mi a szegény emberek ügyét ebben az országban. Ezek ellen az állapotok ellen határozottan tiltakoznunk kell, és míg egyfelől egyik legfőbb czélunk igazságügyünk fejlesztése kell hogy legyen, addig másfelől meg kell óvnunk a kellő módon ezen szegény emberek érdekeit. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés.) Hányszor megesett, hogy mikor ilyen szegény emberek ezt a kálváriát végig járták és nem kaptak igazságszolgáltatást, önsegélyhez fordultak. És mi történt? Megzálogolta adósát vagy pedig önhatalmúlag visszavitte a zálogba adott tárgyat, a miért egyszerűen bűnvádi perbe fogták. És ilyenkor jött a zsandár, s most már nem mentek a községi biróhoz, hanem egyenesen bevitték az illetőt a járásbírósághoz és azért, mert igazságszolgáltatáshoz nem juthatván, elkeseredett, miután a büntetőtörvénykönyv a maga doktriner volta mellett ily esetekben nem nyújt kellő védelmet: azt a szegény embert lopásért, rablásért és zsarolásért becsukták a börtönbe. (Igaz! TJgy van!) Ez nem igazságos eljárás, ezen az utón haladni teljes lehetetlenség és ha van egy igazságügyi kormánynak feladata, akkor első feladata az, hogy ebben az irányban tegye meg a szükséges lépéseket, és minden törekvése, minden javaslata ennek a helytelen iránynak helyes irányban való fejlesztésére, helyes irányba való terelésére szorítkozzék. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés.) Áttérek most, t. képviselőház, a büntetőigazságszolgáltatásra. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminiszter ur felvetette azt, hogy a börtönöknek a börtönrendszernek czélja a javítás. Nem értek egészen egyet ebben a tekintetben a t. miniszter úrral, mert ez egyoldalú dolog, mert a börtönrendszernek más feladata is van, t. i. a megtorlás. Ha tehát a kettő együtt van, akkor az egyik momentumot kiemelni nem lehet, és nem szabad mellőzni a másikat, de azért is, mert a börtönrendszer tekintetében — szakemberek ezer kötetet írtak erről — tulajdonképen épen azt keresik, hogy a kettőt hogyan tudják helyesen összeilleszteni és oly börtönrendszert megállapítani, a mely a fenforgó körülmények közt, ha nem is a tökélyt éri el, de megközelíti a czélt. Néhány szóval, egy parlamenti ülésben, ezt elintézni nem lehet. Itt évek hosszú sorának keserves nagy munkája szükséges, és e munkálat és a folytonos szellemi harcz folyamatban van. A börtönök a javítást igen csekély eredménynyel végzik. A börtönök rendszerint annyit javítanak, és nemcsak nálunk, de mindenütt tökéletlen a rendszer, a mennyit rontanak. Szóval, a plusz és minusz egymást körülbelül neutralizálja. Ma azonban egészen más oldalról fogják fel a dolgot. Belátták, hogy végre a börtönrendszerrel nagyobb eredményeket a lehető legnagyobb erőfeszítés és tudományos kutatás mellett sem lehet elérni, tehát más oldalról kell megragadni a dolgot. Itt pedig ismét a praktikus Amerikából származott az eszme, és ez nem más, mint a fiatalkorú bűnösök kellő módon való vezetése. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Én is ezt akarom! Nagy Dezső : Elismerem. Megemlitem, hogy az igazságügyminiszter urnak abban a javaslatában, a melyet a büntetőtörvénykönyv novelláját illetőleg már egy ankéten tárgyaltak, ez az áttérés már megvan. Nevezetesen a fiatalkoruakra nézve a korhatárt felemeli 14 évről 18 évre. Polónyi Géza igazságügyminíszier: Tizenkettőről tizennégy évre! Nagy Dezső: Ez a teljes büntethetlenségre vonatkozik, azonban a discernement tekintetében arról van szó, hogy 14 évtől 18 év legyen