Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

f)í. országos ülés 1907 a korhatár, a mi nagyon helyes intézkedés, t. i, 14—18 év között nem volna meg az abszo­lút büntethetlenség, nem is az abszolút büntet­hetőség, hanem a biró az ebben a korban levő vádlottal szemben mindig tartozik vizsgálni az illetőnek lelki állapotát, testi és szellemi fejlő­dését, hogy birt-e kellő belátással, képességgel, cselekményének bűnös volta tekintetében. A korhatárnak ez a felemelése igen helyes, okos dolog, de mégis csak kis része a dolognak. Hozzájárul a feltételes elitélés, a mi szintén e téma körül forog és hozzájárul a feltételes el­itélés mellett a dorgálásnak is mint büntetés­nemnek szereplése. Az egyszer bizonyos dolog, meg van állapítva ma már nemcsak a krimina­lisztika, de pszichológusok által, hogy a bűnö­söket tulaj donképen gyermekkoruktól kezdve nevelik azokká. A mely gyermekek oly állapotok közé jutnak, hogy környezetüknél, nevelteté­süknél fogva, szegénységüknél fogva rossz tár­saságba keverednek, minden foglalkozás nélkül élnek és emberi tevékenységük kezdetén is rossz cselekedetekre adják magukat, azok képezik igazán magvát, melegágyát a bűnösöknek. (Igaz! Ugy van!) Ha a dolog gyökerét ragadjuk meg, akkor a büntető igazságszolgáltatásnak mun­káját már nagyon megkönnyítjük, redukáljuk. És e tekintetben a fiatalkorúak részére állí­tott ifjúsági törvényszékek, a melyek pl. Ame­rikában vannak, a hol a probatíon officier egy hivatalnok látja el voltakéj) a védelmet, már eddig is kiváló szolgálatot tettek. Ez egyike a legszebb intézményeknek, a melynél fogva a gyermeket, a mint megfogják a bűn lejtőjén, nem azt csinálják vele, mint nálunk, hogy doktriner módon előveszik a paragrafust, hogy a lopásra mi áll, és beesa})­ják kitanult betörők mellé, a hol még felsőbb akadémiai tanfolyamban részesül a lopásból, rablásból stb., (Derültség.) hanem megfelelő kezelésbe és elbánásba veszik. Hogy mily rettenetesek az állapotok e tekintetben nálunk, azt tudja mindenki, a ki a gyakorlati élet, a törvénykezés terén működött. Mi történik a tárgyalóteremben ? Berezetik a gyermekeket, és mivel a törvény előírja, hogy a belátási képesség is elbírálandó, behívnak egy orvost, hogy a belátási képességet bírálja el. Az orvos végignézi őket, és azt mondja, hogy mindegyiknek van belátási képessége. Erre meg­kapja mindegyik a maga három-négy hónapját. Egy hang (a közében): Visszaesők lesznek! Nagy Dezső: Nemcsak visszaesők lesznek, hanem legközelebb sokkal súlyosabb bűncselek­ményt követnek el. Hiszen ezek a szerencsétlen emberek soha semmiféle erkölcsi nevelésben nem részesültek, náluk az erkölcsi érzéket soha ki nem fejlesztették, és ők képtelenek a jót a rossztól megkülönböztetni. Egyszerűen iparukká válik a bűncselekmény elkövetése, lesznek a társadalom pióczái, börtönök lakói és a biró­január 21-én, hétfőn. 63 ság munkájának fel duzzasztói. (Ugy van! Ugy van !) Ezen a téren legújabban az Országos Gyer­mekvédő Liga igen sok hasznos munkát nyúj­tott, s a magyar ügyvédi karnak becsületére váljék, hogy a tekintetben a legnagyobb öröm­mel ajánlotta fel szolgálatkészségét és közremű­ködését. Most alakult meg az ügyvédi kai­kebelében egy védői bizottság, melynek szeren­csés vagyok elnöke lenni, s a mely már meg­kezdte munkáját ezen a téren. Nekünk igen nagy segítségünkre lesz a büntetőtörvénykönyv novellája, de ez nem elegendő. Ne csak papi­roson legyen ez meg, hanem a módszerek is instituáltassanak, a melyekkel foganatosítani lehet. Ma csak egyszerű társadalmi utón teszszük. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Patro­nage utján! Nagy Dezső : Fájdalom, de ezek nem állnak ugy rendelkezésre, a mint szakszerűen kellene. Ma társadalmi utón igen nehéz és nagy küzdel­meket kell vívnunk. Bár ugy az igazságügyi kormány, mint a belügyi kormány e tekintetben intézkedéseket tett, ma még csak a kezdet kez­detén vagyunk. Egyet nem szabad elfelejtenünk, nevezetesen azt, hogy ha a kormánynyal egyetértésben a társadalmi akczió e téren megindult, s a fiatal­korúak patronage-a kellő módon szerveztetik, abban az esetben el fogjuk érhetni azt, hogy épen az ifjú bűnösek ügyének felkarolásával és ezen e téren a doktriner kriminálpolitikának mellőzésével sokkal hasznosabb útra fogunk áttérni. (Helyeslés.) Én ezt a kérdést a mélyen t. igazságügy­miniszter ur figyelmébe a lehető legnagyobb mér­tékben, s a legmelegebben vagyok bátor ajánlani, és kérem, hogy a novellájának megvalósitására szükséges intézkedéseket és intézményeket szintén megfelelően létesiteni méltóztassék. Polónyi Géza igazságügyminiszíer: Helyes. Nagy Dezső: Bocsánatot kérek, hogy az idő előrehaladt volta daczára tovább beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Az ügy védi kar vezetésében hosszabb ideig volt szerencsém részesülni; enged­jék meg, hogy erről a karról is szóljak. (Halljuk ! Halljuk!) Az ügyvédség tekintetében annyit irtak és beszéltek, hogy szinte feleslegesnek látszik itt a törvényhozás termében a szót még szaporitani. Sokat beszéltünk, de nem tettünk; mert e téren tenni valamit szertelenül nehéz. Az a sok beszéd, az a sok irás, az a rendkívüli erő­feszítés, hogy találjanak ki valami varázsszert, melylyel az ügyvédség helyzetén és állapotán változtatni lehessen, mind keveset ért: r ilyet felfedeznünk egyáltalában nem sikerült. En, ki ezzel a kérdéssel régebben foglalkozom, szinte azt mondhatom, hogy valószínűleg a közel jövő­ben nem is fog sikerülni. Társadalmi intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents