Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
Úi. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 55 és működését lehetetlenítse, az országgyűlésnek szuverenitását köriübástyázza, (Igaz! Ugy van!) és mindezeken kivül kötelesek vagyunk arra, hogy a választói jogot kiterjesszük ugy, hogy az a magyar nemzeti közakarat megnyilvánulását a jövendőben minden körülmények közt biztosítsa. (Igaz ! ügy van!) Ha ezeknek megalkotását mindennél előbbre valónak tartom, — hogy azután az egész vonalon, a mint hiszem, átvegye az uralmat, a függetlenségi és 48-as elvek képviselete, (Igaz! Ugy van !) — és ha ennek daczára mégis felszólalok, ennek két oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy bármily lázasan készülnek az alkotmánybiztositó javaslatok, azok a mai napig beterjesztve nincsenek, és igy felszólalásommal azoknak letárgyalását nem késleltetem, a másik ok, hogy ügyvédi pályámon az igazságszolgáltatás terén oly tapasztalatokat szereztem, a melyeknek a t. ház előtt való felemlítése talán akkor sem egészen felesleges, a mikor az igazságügyminiszteri székben oly férfi.ül, a ki egész életét az ügyvédi pályán töltötte és igy gyakorlati tapasztalatokban fölösen bővelkedik. (Halljuk ! Halljuk !) Előre bocsátom, már pártállásomnál fogva is, hogy a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Ennél az elhatározásomnál azonban az a már-már szokássá, hogy ugy mondjam szálló igévé vált indok bármilyen bizalommal viseltetem is az igazságügyminiszter ur személye és hivatali működése iránt, ez a bizalom engem egyáltalában nem siettet, mert szerintem a miniszter költségvetésének visszautasítására lehet ok a miniszter iránti bizalmatlanság, de egy 42 milliós költségvetés elfogadásánál egyedül annak az országra hasznos vagy szükséges volta lehet irányadó, nem az én személyes bizalmam. (Ugy van !) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ennek a rövid előrebocsátása után méltóztassanak megengedni, hogy belevágjak in medias res, és talán némi tekintetben ismételjem azt, a mit Heinrich Antal t. képviselőtársam is elmondott a múltkor a birák helyzetére vonatkozólag. Kétségtelen, hogy jó igazságszolgáltatás csak jó bíróval lehetséges. (Helyeslés.) Hogy pedig a biró hivatását minden tekintetben betölthesse, nemcsak képzettnek, nemcsak feddhetetlennek, hanem függetlennek is kell lennie. (Helyeslés.) Képzettség tekintetében, azt hiszem, mindnyájunk meggyőződését fejezem ki, mikor azt mondom, hogy a. magyar birói kar hivatásának magaslatán áll, a feddhetlen becsületesség tekintetében pedig ezen materiális korban igazán mindnyájunknak csodálatát vivta ki. (Igaz! Ugy van!) A függetlenség tekintetében, a mint azt az igazságügyminiszter ur is elismerte, már egészen máskép állunk. Nemcsak az általa kifogásolt titkos minősítés, nemcsak az általa elitélt és kiküszöbölendőnek tartott kúriai kisegítő birói intézmény, hanem a birák anyagi szüksége is igen lényeges korlátja a birói függetlenségnek. Hiszen a fiatal vér felpezsdülésének vag)~ a hazafiság hihetetlen fokának fennforgása szükséges ahhoz, hogy egy biró privát vagyon nélkül hivatali fizetésére utalva, ma az arra alkalmas korban családalapításra gondoljon. (Igaz! Ugy van!) Egy hang (balfelől) : Éhezésre sem elég ! Nemes Bertalan: Megengedem, hogy a legújabb, 1907. évi I. t.-cz.-nek idehozatalával és letárgyaltatásával, a 74 albirói állásból birói állásnak szervezésével, a 112 aljeg3 r zői állás megszüntetésével és ugyanannyi jegyzői állás rendszeresítésével, a joggyakornokok sególypótlékának behozatalával, az igazságügyminiszter ur ezen szomorú helyzet iránti orvoslási szándékának nagyon komoly jelét adta. De én ezt elegendőnek nem tartom. Minden más társadalmi állású ember a társadalomtól munkájának ellenértékéül nyugodt megélhetést igényelhet. A bírónak ennél többre van szüksége. A bírónak szüksége van arra, hogy neki az elme állandó frissesége mellett a kedélynek a frissesége is megmaradjon, hogy nyugodtan tudjon ítélni becsület, vagyon, élet és halál felett. (Igaz! Ugy van!) Nagyon jól tudom, hogy a különböző foglalkozási ágak, tisztviselői karok tömegesen rohanják meg az államkincstárt, itt-ott jogos, másutt jogtalan igényekkel, a melyeknek kielégítése nemcsak lehetetlen, de itt-ott veszedelmes volna, mert ismételten ujabb igényeknek a támasztására irányulna. Épen azért tudom nagyon jól, hogy akkor, mikor a bírónak a helyzetét javítani akarom, akkor gondolnom kell az államkincstár helyzetére, és mert a birói kar a mai munkaterhét, a mai létszám mellett csak nehezen bírja ellátni, ennek következtében kétségtelen, hogy ha az ő fizetésüket a kincstár ujabb megtei'heltetése nélkül felemelni akarjuk, akkor ezt máskép nem gondolhatjuk, mint a birói létszám leszállításával és a rájuk bízott munka csökkentésével. Be van terjesztve a sommás törvény revíziójára vonatkozó javaslat. Ennek keretében gondolnám én a száz koronán aluli pereknek a járásbirósági hatáskörből való elvételét; mert a mint idáig a negyven koronán aluli pereket a községi bíróságok közmegelégedéssel látják el, meg vagyok győződve, hogy ellátnák a száz koronán aluli pereket is. (Ellenmondótok.) Az 1877 : XXII. t.-cz. megalkotása idejében az a negyven korona, melyet a községi bíróság elé utaltak, körülbelül olyan érték volt, mint ma a száz korona. És meggyőződésem, hogy a mint a községi bíróság idáig a negyven koronán aluli ügyekben közmegelégedéssel járt el, (Nem áll!) ugy a járásbíróságok felügyelete mellett közmegelégedéssel járna el a száz koronán aluli ügyekben is, sokkal olcsóbban és sokkal gyorsabban. De hiszen, azt mondja az igazságügyminiszter ur, az ítélettel meg nem elégedő fél kérné az áttételt a járásbírósághoz, és minden
