Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

56 9<í. országos ülés 1908 január %i-én, hétfőn. ügyj ugy a negyven, mint a száz koronán aluli ügy épugy megfordulna a járásbíróság előtt, mint idáig, és a bíróság terhén könnyítve egyáltalában nem lenne. Méltóztassanak megengedni, hogy ha itt bizonyos kezelési könnyebbséget vélnék elérhetni az által, hogy a száz koronán aluli ügyekben nem tartanám szükségesnek a jegyzőkönyv fölvételét, nem tartanám szükségesnek az ítéletek indokainak is írásba foglalását, mert teljesen elegendő volna magát az ítéletet irásba foglalni, a melynek indokolását a birő a felek előtt szóval hirdetné ki. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezzel a járásbíróságoknak polgári ügyekben legalább 50%-kal csökkenne a munkája. Hogy ezt a százalékot nem a levegőből vettem, ennek egyik bizonyítéka a kezeim közt lévő bírósági kimutatás a budapesti VIII. kerületi járásbíróságtól, hol az 1905. évben összesen 18.000 ügy fordult meg, melyek közül 100 koronán aluli"9322 volt; 1906. évben 17.000, s ebből 100 koronán aluli 8100 volt. így vagyunk az országos átlaggal is, a hol az 550.000 ügyből 283.000 volt 100 koronán alul, tehát körülbelül 55°/o- Amennyiben ezekben az ügyekben a járásbíróságok végérvényesen ítélnének, elmaradna ezekben a felülvizsgálat, a mi a törvényszók munkáját lényegesen csökkentené. A büntető eljárásban csökkenthetőnek tartanám a biró munkáját az által, hogy a kihágásokat szélesebb körben utalnám a közigazgatási hatóságok elé. Hogy az igazságügyminiszter ur által tervbevett feltételes elitélés behozatala meggyőződésem szerint rendkívül nagy erkölcsnemesitő és talán visszarettentő hatással lesz, az kétségbe nem is vonható. Könnyíteni lehetne továbbá azzal az, e házban még el nem hangzott ideával, a mely azonban nem egészen uj dolog, hogy az elitéltek terhére a felebbezést a közvádló vagy magánvádló részéről kizárjuk. Ez a franczia gyakorlatban már régi dolog, és ha egyszer az az elsőbiróság azt a vádlottat elitélte, kétségtelennek tartom, hogy a biró őt törvényes büntetéssel sújtotta. De mert minden emberi intézmény és így a bíróság is tévedhet, nem tartom kizártnak, hogy az az elsőbiró, daczára annak a közvetlenségnek, a melylyel előtte vádló, panaszos, vádlott és tanuk voltak, mégis tévedésből menti fel a vádlottat; azért ezekben az esetekben nem tartanám kizártnak a vádlott terhére való felebbezést, de, a mint világosan kiemeltem, csakis az elsőbiróság által elitélt vádlott terhére való felebbezést. Végül rendkívül nagy kriminálpolitikai eredményt várok — a mi tulaj donképen nem az igazságügyminiszter ur hatáskörébe tartozik — a korcsmák vasárnapi bezáratásától. Méltóztassék elhinni, ha bűnügyi statisztikánkat végignézzük. akkor látjuk, hogy Magyarország bűnözői közül 70 százalék nem normális, nem józan állapotban követi el a bűncselekményt. (Ugy van !) Ha képes az igazságügyminiszter ur akár közvetve, akár velünk karöltve véghezvinni a korcsmák vasárnapi munkaszünetét, meg vagyok róla győződve, hogy különösen magyar vidékeken, a hol a népnek lelkétől az aljas bűnözés távol áll, a büntető járásbíróságnak, a büntető törvényszéknek küszöbét benőheti a fű. (ügy van! Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval kitérjek a birói előléptetési rendszerre. Kétségtelen dolog, hogy ebben, mint minden organikus egészben, bizonyos elvnek kell uralkodnia. Eddig, megengedem, hogy a kitűnőségek emelkedtek, de ezenkívül, azt hiszem, az elv csakis a protekeziók rendszere volt. Az igazságügyminiszter urnái — örömmel elismerem — ez egészen máskép áll. Azonban nem tudom, hogy az a majdnem mindenütt és kizárólag ansziennitásra alapított előléptetési rendszer nem fogja-e hátrányosan befolyásolni azt a birói kart, a melynek kiváló tagjai épen a soronkivüli előléptetés reményében emberfeletti munkát teljesítenek. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Nem is kizárólagos ; a vezetői állásra épen nem kizárólagos. Nemes Bertalan: És itt végzek a bíróságokkal és méltóztassék megengedni, hogy a jó igazságszolgáltatásnak arra a másik követelményére térjek át, a melyet ugy az igazságügyminiszter ur, mint előttem Kelemen Samu t. képviselőtársam oly magasan emelt ki: a jó törvény iránti követelményre. E tekintetben magánjogunk terén a lehető legszomorúbb állapotban vagyunk, mert 39 esztendős békés, alkotmányosnak nevezett szabadelvű kormányzás nem volt elegendő arra, hogy magánjogunkat kodifikálja. Pedig, hogy az igen sokszor hosszú vitákat kezdeményező, olykor obstruáló nemzeti ellenzéknek mindig volt érzéke a magyar nemzet követelményei iránt a törvényalkotások terén is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1890. évi XXXIII. törvényczikket a bűnvádi perrendtartásról, a mely 592 §-t tartalmazott és a mely az igazságügyi bizottságban három hónapi tárgyalást vett igénybe, hat nap alatt, a kúriai bíráskodásról szóló, ugyancsak életbe vágó lényeges javaslatot 12 nap alatt letárgyalta. Ennyi idő alatt ment át a képviselőház tárgyalásainak retortáján, és ez a nemzeti ellenzék egyáltalában nem akadályozta ezen törvényjavaslatoknak törvényerőre emelkedését. örömmel olvasom a költségvetés indokolásában, hogy az igazságügyminiszter 50 teljes ülésen úgyannyira simítani reméli a ma már kész magánjogi tervezetet, hogy azt őszszel be fogja terjeszteni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: A perrendtartást csak ! Nemes Bertalan : Nem tudom. Méltóztassék megengedni, én azt a reményt merítettem, hogy a magánjog tervezete is be fog terjesztetni. (Ellenmondások.) A szabadelvű párt iránt sem akarok igazságtalan lenni, annyival is inkább szükséges, hogy ezt felhozzam, hogy nem csak a szabadelvű párt-