Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

yi-. országos ütés 1907 január 2i-én, hétfőn. 19 intézménye, a mely ezeket a részleteket és annuitásokat tőkésiti, és egy összegben megváltja akként, hogy járadékleveleket ad az eladónak, a melyeket a pénzpiaezon eladhat. Erről az intézményről azt mondta Baross János t. barátom, hogy ez a modern országokban be van hozva. Lehet, hogy tévedek, de én csak egy oly országot tudok, a melyben ez be van hozva, és ez Németország. (Közbeszólások: Anglia!) Angliában be volt hozva két esztendőn át az u. n. small-holding act-tal, de két évi fennállás után megszüntették. Ausztriában elő volt terjesztve ily törvényjavaslat, de a tárgyalás során elejtették. Németországban is elsősorban nem gazdasági és szorosan vett szocziális, hanem politikai és nemzetiségi okok szolgáltattak alkalmat az intézmény behozatalára. Felelek, hogy igy van. (Mozgás és közbeszólások.) T. képviselőtársaim a legnagyobb örömet fogják szerezni, ha fejtegetéseimet czáfolat tárgyává teszik. Szívesen felelek a közbeszólásokra, a mennyiben ezek egyenkint történnek, de igy képtelen vagyok rá. (Halljuk! Halljuk!) Ha ennek az intézménynek nemzetiségi hatását vizsgáljuk, a mely nálunk is nagyfontosságú, méltóztassék megengedni, hogy csak arra a statisztikai adatra hivatkozzam, hogy Németországban, a hol legelőbb Pozenben és Wesztfáliábau hozták azt be, 7104 járadékbirtok közül 4560 német, 2292 lengyel. Méltóztatik látni, hogy a maroknyi lengyelség, szemben az óriási németséggel, mennyire igyekezett paralizálni ezen intézmény hatását, mig kölcsönösen rá nem jöttek a káros hatására. Ha már most figyelembe veszszük a mi helyzetünket, a hol 51'4°/o a magyarság arányszáma, szemben 48'6 °/o nemzetiséggel, a hol mindnyájunknak el kell ismernünk a nemzetiségeknek szervezettebb gazdasági erejét, akkor mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy nemzetiségi panaceát ebben a dologban találni nem lehet. A mi ezen jogintézménynek gazdasági hatását illeti, — hisz a kettőt egymástól elválasztani lehetetlen, — egész röviden utalok arra, hogy az intézménynek természete szerint ez az intézmény a föld járadékából akarja fizetni a föld vételárát. Nálunk épen az a helyzet, hogy ma is már aránytalanul nagy az aránytalanság a birtok forgalmi értéke és annak jövedelme, tehát járadéka között. Minden olyan intézmény tehát, a mely arra van alapitva, hogy a birtoknak aránytalanul tulmagas forgalmi értékét a túlságosan alacsony járadékból akarja kifizetni, önmagában beteg. Ezt az aránytalanságot fokozni fogja magának a járadékbirtok intézményének behozatala, mert hiszen a forgalmi értéket pusztán maga az instituczió is az életbeléptetés pillanatában növeli, De növelni fogja egy másik körülmény is, az t. i:, hogy a gyakorlati életben nem ugy alakul ám a dolog, mint az elméletben. Az elméletben az KÉPVH. NAPLÓ 1906—1911. VI. KÖTET. eladó évi járadék fejében adja el a birtokát, és azután tőkésiti a járadékot. A gyakorlati életben megfordítva lesz, ott az eladó a vételártőkét fogja kiszámítani, a mit kap, és a tőkét fogják átváltoztatni járadékká. A járadékbank azonban nem adja meg a járadék tőkéjének teljes összegét, nem is adhatja meg, mert gondolnia kell arra, hogy a maga járadéklevelének biztos pénzügyi, földbeli alapot teremtsen, hanem hogy ismét a német törvény mintájánál maradjunk, megadja ennek a 75°'o-át. Már most a gyakorlati életben ugy fog alakulni a dolog, hogy az eladó voltakép vételárnak azt a 75%-ot fogja számítani, a mit kap, a másik 25%-ot, a mit neki tőkésíteni nem lehet, csak irtózatos vesztességgel, azt alig számítja, az valami ráadás. Hogyan fogja tehát a vevő megfizetni az eladott birtok árát? Nem 100°/o-kal vagyis a teljes vételárral, hanem 25°/o-kal, vagyis azon 25°/o-kal együtt, melyet a járadékbank neki ki nem szolgáltatott. De fokozni fogja a vétel drágaságát maguknak a járadóklevelcknek árfolyamvesztesége is, mert hiszen Németországban is 95°/o-on állanak azok, nálunk pedig a mi hitelviszonyaink mellett még kisebb lesz az áruk. Költségbe kerül a parczellázás, rendezés, a melyet, ha az állam közbenjöttével végzünk, akkor is csak csökkenni fognak ezek a költségek, de megszűnni nem. Nem segit a dolgon, mert tisztán fikczió ezen intézménynek az a nagy előnye, hogy itt a tőke nem esedékes, csak a járadék, és ha a járadékot nem fizeti az illető, nem exekválják a tőkét. A gyakorlati élet megint mást mutat. Hiszen a mi pénzintézeteink, törlesztési kölcsönökkel foglalkozó jelzálogintézeteink, ha két, ha három annuitással, ha négy vagy öt annuitással adós az illető, ha az maga annuitását kifizeti teljesen, meg van vele elégedve és a tőkét nem igényli. A tőkét csak akkor igényli, ha az illető képtelen az annuitás kifizetésére, és igy voltaképen az annuitásért kerül a birtok árverés alá. Mire vezetett tehát ez a jogi intézmény Németországban? Arra, hogy ezek a birtokok, a mint a statisztika mutatja, 85—87°/

0-ig vannak eladósodva, a mi irtózatos szám. Már pedig nálunk, hol a paraszt kevésbbé takarékos, kevósbbé gazdálkodik ipariasan, tehát a földjáradék kevésbbé egyenletes, a hol ehhez hozzájárulnak a klimatikus, az időjárási viszonyok szélsőségei is, ez az arányszám még sokkal kedvezőtlenebb lenne. Méltóztassanak megengedni, de a világ legrettenetesebb gyászindulójának tartom azt, midőn a dobot ütik meg az ember háza előtt, de ha megütik, tökéletesen mindegy, hogy egy altruisztikus vagy nem altruisztikns intézmény teszi-e ezt. Az intézménynek hivei, kik azzal behatóan foglalkoztak, maguk is érzik és tudják ezt és