Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

50 94. országos ülés 1907 január 2í-én, hétfőn. ép azért egy sajátságos gyógyszert ajánlanak orvosságul, nevezetesen a hitelnek teljes megszüntetését. T. ház! A hitel azok közé az intézmények közé tartozik, a melyeket lehet szidni, de nem lehet nélkülözni. Méltóztassék megszavaztatni Magyarország gazdaközönségét, vájjon kivánja-e azt, hogy a hitelforrások előle elzärassanak. (Derültség a középen.) Nem eltávolítani, hanem közelebb kell hozni hozzá a hitelt, a hitelnek mezőgazdasági jelleget kell adni, be kell hozni az u. n. zöld hitelt, a vetésre adott hitelt, a marhatenyésztés czéljaira szóló hitelt és adni kell a telekkönyvi rendtartás, ha jól emlékszem, 55. §-ának módosítását. Ez a törvényszakasz a földnek oly értelmű feldarabolhatlanságát mondja ki, hogy bárminő adósság terhelje is az egész ingatlant, ez az adósság feltétlenül átvitetik minden egyes parczellára. Ha tehát olyan birtokrészletet akar elidegeníteni az illető, mely birtokrészlet elidegenítésével semmi körülmények közt nem szenved a hitelező, mert az ő követelése tízszer, húszszor fedezve van, ezt nem teheti és hitelezőjének ki van szolgáltatva. A sérthetlenségi bizonyítványok rendszerét valóban be kell hozni a jelenlegi német járadéktörvényből, hogy mikor minden kétségen felül áll az, hogy a hitelező érdekével nem: ellenkezik ezen egyes birtokok feldarabolása és tehermentes bejegyzése, akkor ennek a lehetőségét adjuk meg, mert nem egyszer a birtokosnak, a nagyobb vagy kisebb gazdának exisztencziáját veszélyezteti az, ha az ily eladás lehetetlenné tétetik. Ámde, hogy ha mi el akarnók törölni a hitel intézményét, akkor vissza kellene térni az évszázadok előtti szegényes produkczióra. Hogy ezzel a szegényes produkczióval miként lehet felépíteni egy modern államot, miképen lehet annak ezer és ezernyi szükségleteit kielégi teni, ez oly probléma, a melyet ily alapon megoldani soha sem lehet. T. ház! A mi azonban engem főképen arra indít, hogy a jövedékbirtokok jogi intézménye ellen foglaljak állást, annak abban van egyik lényeges oka, hogy ez az intézmény feltétlenül szükségessé tenné az egyenlő örökösödési jog megváltoztatását, és a törzsörökösödési rendszernek elfogadását, miután a járadék súlyos terhével szemben a birtoknak egységét meg kell óvni. T. ház! Az egyenlő örökösödési jog az emberi természetből folyik és ha mi ezt meg akarnók változtatni, a vérközösség igazságát hoznók összeütközésbe egyes osztályigazságokkal. A családi boldogságnak alapja az egyenlő szeretet a gyermekek iránt. Az apa egyaránt küzd kenyérért mindegyik gyermek számára, az anya egyaránt gondozza családjának minden egyes tagját. Ezért gondol a gyermek olyan nagy, hatalmas, szinte félő tisztelettel az édes apára, ezért gondol annyi gyöngédséggel az édes anyára. A családi tűzhelynek ez az egyenletes melege végigkísér az életnek minden utján és nem egyszer ment meg az élet viszontagságai között. Ebben a társadalomban, a melyet annyi jogosult és jogosulatlan támadás rázkódtat meg alapjaiban, a család az utolsó mentsvár. Vigyázni kell, nehogy az elidegenedés, nehogy a bizalmatlanság, nehogy az egyenlőtlenség üszkét bedobjuk ebbe az intézménybe, ebbe az utolsó várunkba is, nehogy felgyújtsuk és az ellenség kezére juttassuk azt. Igaz, t. ház, azt mondják, hogy hiszen a második, harmadik gyermek más foglalkozás után láthat. A dolog ugy áll, hogy mi azt a gyermeket birtoktalanná teszszük akkor, ha olyan törvényes intézményt létesítünk, a mely a birtokot egyetlen gyermek kezébe köti le. Az a gyermek nem felejti el, hogy az a birtok mégis csak támasza neki az élet viszontagságai közepette, támasza öregsége, támasza munkaképtelensége esetén, és azt érzi, hogy tőle ezt a támaszt elvonják, De hogyan is áll a társörökös kielégítésének kérdése? Maguk ennek az intézménynek barátai azt mondják, hogy az intézménynek épen abban van az előnye, hogy a kielógités nem készpénzben, hanem ujabb járadéklevelek utján eszközöltetik. Csakhogy ezek a járadéklevelek névleges, képzelt értékek, mert a birtok már meg van terhelve járadékkal, ez a járadék szubszidiárius, sehol le nem számitolható, és így az a kidobott örökös azt látja, hogy neki örökség birtok, föld helyett csak egy darab czifra papirost nyomnak a kezébe. Ezek az intézmények igazi szakszervezetei a szocziáldeniokrácziának, mert jogosulttá teszik a szocziáldemokrácziát. Ezek az igazi kivándorlási ügynökök, mert semmi sem csábit annyira a kivándorlásra, semmi sem adja olyan biztonsággal a vándorbotot az ember kezébe, mint annak a tudata, hogy

r a társadalom berendezése igazságtalan, hogy őt kidobják az életbe mezitelenül; és akkor, mikor ő az élet asztalán helyet akarna foglalni elcsüggedetten, fáradtan, éhesen, minden asztalon ott találja a feliratot: a törzsvendégek számára lefoglalva. Nem hiába, Dante a nagy firenzei költő nem a szenvedést, nem a fájdalmat tartotta az élet legnagyobb bajának, nem ezt irta oda jelszóul a pokolnak i kapujára, hanem a reménytelenséget. Az ilyen i társadalmi rendet valóban nem lehet fentartatni, csak a szurony oknak erejével és ha minden országban veszedelmes a szuronyok ereje, száz, szórta veszedelmesebb a szurony nálunk akkor, mikor az az állam vagy társadalom megmentőjekép lép fel, mert ezek a szuronyok sem magyarok, hanem idegenek. (Ugy van! balfelol.) Gr. Apponyi Albert azt mondotta a kultuszvita folyamán, hogy ő boldog, hogy egy követ hordhat a magyar nemzeti kultúra alap-