Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

48 Öl. országos ülés 1907 január %1-én, hétfon. a mi ma már nem mutatkozik többé nemzeti érdeknek, megszünteti és a föld tulajdonosait a legméltányosabb módon, teljes mértékben kárpótolja állami értékpapírok kiszolgáltatásával. A másik nagy gazdasági előnye pedig az, a mi belekapcsolódik a mai nemzeti kívánalmakba is, hogy ilyen módon a föld helyett leköthetjük Magyarországra a magyar értékpapírokat és ezáltal függetleníthetjük a magyar pénzpiaczot. T. képviselőház! A ki figyelemmel kiséri azt, hogy gazdasági és politikai harezaink idején Ausztria ide dobja a mi piaczainkra az ő értékpapírjait és nekünk minden törekvésünk, minden küzdelmünk abban merül ki, hogy felszívjuk ezeket az ide dobott értékeket, a ki figyelemmel kiséri, hogy épen ezért uj értékek teremtésére képtelenek vagyunk, az nyomban látni fogja, hogy a megoldásnak ez az egyetlen helyes módja, A kérdés részleteire, t. ház, ezúttal nem terjeszkedem ki. Rendelkezem statisztikai adatokkal is, a melyeket annak idején fogok majd előadni, a mikor ennek az intézménynek gazdasági rendeltetését a helyes keretek között mondhatom el. De, t. ház, épen a nemzeti érdekek szempontjából tiltakoznunk kell már most is az ellen, hogy a hitbizományi rendszer általánosittassék, hogy ezáltal az eddiginél még nagyobb mérvű megkötöttséget hozzunk be, hogy a hitbizományi rendszer összes nyomorúságait belevigyük a társadalmi életbe, (Ugy van!) hogy külön arisztokrácziát, külön privilégiumokat teremtsünk a középosztályban és a parasztok között is, (Igaz! Ugy van!) hogy véges-végig, a társadalomnak legmélyebb rétegéig beleoltsuk az emberekbe azt a felfogást, hogy az egyéni boldogulásnak alapja, az egyéni értéknek fémjelzése nem a becsületes munka, hanem az a véletlen, hogy valaki elsővagy másodszülött gyermek-e ? (Igaz! Ugy van!) Arisztokrácziánknak módjában van megfelelően gondoskodni a másod- és harmadszülöttek exisztencziájáról. Századokon át megfinomodott modora mellett, a másod- és harmadszülöttek irigysége és elégedetlensége nem nyilatkozik meg, nem jelentkezik brutális cselekedetekben. De ha a paraszt azt fogja látni, hogy az ő családi és gazdasági életébe beleviszik az egyenlőtlenségnek ezen intézményét, hogy az egyik gyermeket könyörtelenül dobják ki az élet harczába szemben a másikkal, a kire marad minden, akkor nem állok jót azért, hogy ezt a társadalmi rendet az illetők nem baltával fogják-e t kettévágni, És, t, ház, ilyen középosztálylyal akarjuk-e megvívni a nemzetnek nagy harczait? Hencz Károly: Nem is ilyen frázisokkal! Kelemen Samu: Azzal a középosztálylyal, a melyet nem az életnek szabad levegőjén edzünk meg, hanem a melyet üvegházakban akarunk felnevelni ? Ez a középosztály képezze a nemzetnek a gerinczét, a mely középosztályt magát előbb gerincztelenné tettünk. Ez legyen vezetője a nemzetnek a maga nagy hatalmas, átalakító, jogokat és szabadságokat kivívó karczában, amelyet magát gyámkodás alá helyeztünk? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A közép- és kisbirtokos hitbizományainál még kevésbbé szerencsés gondolat az örökhaszonbérletnek az a rendszere, a melyet Baross és Laehne t. képviselőtársaim szeretnének látni. Régi dal, régi szerelem ez, t. ház. Uj szolgáltatások régi jogokért. A hűbériség intézményének felélesztése modernebb köntösben. Ez az intézmény nem a földet köti a paraszthoz, hanem a parasztot köti a földhöz. Népünkben ennek a felfogásnak nincs is semmi gyökere. A magyar paraszt nem bérletet, hanem tulajdont akar, és ha azt látja, hogy életének ezt a czélját megvalósítani nem képes, vagy attól igen távol áll, akkor elernyed, elveszti munka- és életkedvét, elkeseredik. Kivándorolni nem tud, mert nincs mivel; benmaradni nem akar, mert nincs miért. Mi lesz hát belőle ? Ellensége a társadalmi rendnek, ellensége magyar hazájának, a mely neki vérszerinti édesanyja volna, és a melynek ő mégis csak mostoha gyermeke. Mondják ugyan, hogy hiszen meg lehet váltani e szolgáltatásokat. De az örök haszonbérlet jogrendszere tartaléktőkék gyűjtésére nem alkalmas. Földünknek sincs meg az az egyenletes hozadéka, a mely évről-évre egyforma megélhetést biztositana és ha kedvező esztendő után egy-két kedvezőtlen esztendő következik, akkor, mert nincs és nem lehet idegen hitele a parasztnak, a maga megkötöttségénél fogva, földbirtokosának, gazdájának, örök haszonbérbe adójának hitelére szorul. így marad meg azután kezei között, és létesül egy szinte örök társadalmi, gazdasági és nem kevésbbé veszedelmes politikai függés. Es ha lehetséges is a felszabadulás, nekem nem kellenek a római rendszer libertinusai, mert nem kellenek a rabszolgái sem. (Helyeslés.) Sokkal rokonszenvesebb ennél, t. ház, egy másik gondolata Baross János t. képviselőtársamnak, a járadékbirtokok jogi intézményének behozatala az országba. E jogi intézménynek lényege abban áll, hogy az eladó a teljes vételárat hitelezi a vevőnek. Apró birtoktömbök létesülnek, a melyeket az eladó ugy ad el, hogy csak minimális készpénzfizetést igényel inkább az üzlet biztonsága czéljából, egyébként a vétel, — maradjunk meg a német törvény intézkedésénél, — 60 és fél esztendő alatt fizetődik le oly kamatból, a melyben a töketörlesztés is benne van. Ehhez, mint minden vételüzlethez kell vevő, de kell oly eladó is, a ki hajlandó a maga birtokát ugy eladni, hogy a vételárt 60 és fél év alatt kapja. Minthogy azonban ilyen eladó alig akad, előtérbe lép a járadékbank