Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-113
494 113. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. követésére, annál kevósbbé, hogy abban tényleg részt vettem volna. A vádirat ellen beadott kifogásokban a vádlottak belyesen mondják, hogy (olvassa): »A képviselőház bölcsen, igazságosan határozott. Mi is ennek a mértéknek alkalmazását kérjük, mert mi mindnyájan oly alaptalanul lettünk meggyanúsítva, mint maga a képviselőnk. Csodálatos, hogy a Nagy György-párti választókról olyan sötét a véleménye az ügyész urnak, s ezzel szemben a más pártiakat olyan ártatlannak tünteti fel, mint a ma ellett bárányt. Ha bűn az, ha valaki a függetlenség zászlajának igaz katonája, ha bűn az, ha valakinek szivében olthatatlan lánggal ég a függetlenség rajongó szeretete, ám vádolják meg nyíltan ezzel a bűnnel, de holmiféle csoportosulásban való részvétel czimén ellene ne merjenek előállani vádaskodással.« Én nem kivánom azt, hogy az igazságügyminiszter ur csak ugy, az én szavamnak teljesen hitelt adva, megszüntesse az eljárást, mert hiszen ezt nem is tartanám perrendszerűnek és igazságosnak. De mikor azt látom, hogy a kir. ügyészség figyelme épen azokra az emberekre terjed ki, a kik a függetlenség eszméjének voltak katonái, mikor azt látom, hogy más pártbeli terheltekkel szemben elejti a vádat és azt mondja, hogy ártatlanok, megtámadtattak, jogos önvédelmet követtek el; akkor nekem igenis jogom van kétségbe vonni azt, hogy a királyi ügyészség pártatlanul és igazságosan járt el. Épen azért, hogy meg legyenek nyugtatva azok az emberek, mert országos érdek, hogy a polgárok között megnyugvás legyen, én csak arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy kérje fel az összes iratokat — benne megbizunk, őt szeretjük, az ő igazmondása ellen senkinek kifogása nem lesz — s ő határozzon és állapítsa meg, hogy az adott tényállás figyelembe vételével van-e helye bűnvádi üldözésnek vagy nincs. Épen azért a következő interpellácziót intézem az igen t. igazságügyminiszter úrhoz (olvassa): »1. Van-e tudomása az igazságügyi miniszter urnak arról, hogy a csíkszeredai kir. ügyészség az 1906. év tavaszán tartott országgyűlési kéjyviselőválasztásból kifolyólag a csikszentmártoni választókerület polgárait magánosok elleni erőszak, testi sértés bűncselekménye czimén tömegesen üldözőbe vette, s ezáltal a kerület áldásos békéjét, csendes, munkás nyugalmát alaptalanul felzavarta? 2. Yan-e tudomása arról, hogy a nevezett ügyészség a választásból kifolyólag engem is hasonló bűncselekmény elkövetése miatt üldözőbe vett, s a magyar országgyűlés képviselőháza kimondotta, hogy az ügyészség eljárásában politikai zaklatást lát, s épen ezért mentelmi jogom felfüggesztését megtagadta? 3. Hajlandó-e az igazságügyi miniszter ur a csíkszeredai kir. ügyészség 7552/1906. és 9159/1906. számú vádiratait, s a vonatkozó bűnügyi iratokat felküldetni, s azok átvizsgálása Után a nyert eredményhez képest intézkedni ?« Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halijuk! Halljuk ') Én mindenekelőtt arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy a legaggályosabb dolgok egyike az, midőn a t. képviselő ur itt valamely bűnpernek egyes mozzanatait, a melyek bíróság előtt folynak, ide a képviselőház fóruma elé viszi, (Elénk helyeslés.) a melynek ebben a tekintetben ítélethozatalra semmiféle joga nincs. (Élénk helyeslés.) De tökéletes tévedésben él az én t. képviselőtársam — azaz, bocsánatot kérek, a t. kéjsviselő ur, mert én nem vagyok képviselő (Derültség.) —• az igazságügyminiszter jogköre és bünperekben való szerepe iránt. Én a polgári és politikai szabadságnak nagyobb veszedelmét nem képzelem, mintha az igazságügyminiszter a maga hatalmát és poziczióját vádközeggé akarná átalakítani. (Elénk helyeslés.) Én ilyen szerepre nem vállalkozom, ilyen beavatkozásra sohasem fogok vállalkozni. (Hoszszantartó élénk helyeslés.) Az igazságügyminiszter a maga felügyeleti hatáskörében ott, a hol ez felügyeleti hatáskörben orvosolható, visszásságokról és visszaélésekről nyer tudomást, meg fogja tenni a maga kötelességét. Magába az eljárásba azonban nem avatkozik. Én fel fogom kérni ebben az ügyben a vádiratot másolatban a büntetőiratok nélkül, mert megakasztani a törvénykezés folyamát egy bíróság előtt lévő bűnügyben, kötelességem ellen való eljárásnak tartanám, (Általános, élénk helyeslés.) s az ezen aktákból nyerendő meggyőződésem szerint fogok azután eljárni. (Általános, élénk helyeslés.) Nagy György: Én nyugodtan végighallgattam az igazságügyminiszter ur érvelését, de nem voltam tévedésben és jogtalanságban akkor, mikor interpellácziómat előterjesztettem, mert politikai természetű bűnügyeknél az igazságügyi kormány feje arra is hivatva van, hogy figyelemmel kisérje azokat. Hiszen csak nemrég történt, hogy ellenem egész sereg királysértési pert az igazságügyminiszter direkt rendeletére megszüntetett sz ügyészség. Joga van az igazságügyminiszternek, sőt kötelessége megszüntetni ezeket. Én a birói tekintélyt védem mindig, de épen ezért terjesztettem elő most az interpellácziómat, mert hangsúlyoztam, hogy nem akarom bevárni azt az időt, hogy a bíróság beleavatkozzék, holott a míg a vád stádiumában van a kérdés, a mig a bíróság semmiféle funkeziót nem végzett, addig megvan épen hivatalos hatáskörében az igazságügyminiszternek az a joga, hogy beleavatkozhassak és ha azt látja, hogy teljesen alaptalan az a vád, a mint látta Polónyi Géza volt igazságügyminiszter, a ki három-négyszáz ilyen politikai természetű bűnügyben szüntette meg az eljárást, ugy
