Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

42 M. országos ülés 1Ú07 január 21-en, hétfon. Emődy József : En kénytelen vagyok ennélfogva az elnök ur akaratának meghajolni, mivel ő a hatalmasabb. Elnök : A házszabály rendeli így. A házszabály a leghatalmasabb mindnyájunk felett. (Helyeslés.) Emődy József: Ennélfogva befejezem beszédemet azon reményben, hogy a t. igazságügyminiszter ur az általam előadott két dologra nézve, a tőzsde reformjára és a sztrájktörvényre vonatkozólag mielőbb törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. Ezen kijelentés után azon bizalomnál fogva. a melylyel a t. igazságügyminiszter ur és az egész kormány iránt viseltetem, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.J Egry Béla jegyző: Kelemen Samu ! Kelemen Samu: T. képviselőház! (Halifik! Halljuk !) Rólunk magyarokról azt szokás mondani, hogy jogásznemzet vagyunk'. Ez a jellemzés csak részben igaz. Igaz annyiban, hogy a jog nekünk különösen féltett kincsünk, fegyverünk a küzdelemben, vigaszunk a megpróbáltatás napjaiban, erősségünk a békében. Igaz ez a jellemzés még abban is, hogy nálunk különösen nagy a jogi pályára tódulok száma. Része van ebben a multak hagyományainak, de része van gazdasági viszonyaink fejletlenségének is. önálló gazdasági létnek hiányában, a nemzet nem bonthatta ki szabadon erejét és fejlődésében egyoldalú lett. A nagy nemzeti átalakulás idejében jogot és szabadságot adott a nép millióinak, de gazdasági önállóságát csakhamar elalkudván, a megélhetés számára uj területeket n}dtni nem tudott. Régiek és újonnan jöttek tehát a fennálló szűk gazdasági keretek közé szorultak, ahol nem egymás mellett, hanem egymáson és egymást tiporva helyezkedhettek csak el. Innen a társadalmunk szakadozottsága, gazdasági erőtlenségünk és jogi viszonyaink ziláltsága. Ha tehát levezető csatornát akarunk nyitni a jogi pályára tódulok számára, a gazdasági életnek uj, feltöretlen területeit kell felszántani és mivelés alá vonni. Ipar, kereskedelem és vállalkozás azok a mozgékony természetű latifundiumok, a melyeken a munkáskezek száz és százezrei mellett a nemzet értelmisége is elhelyezést talál és megtalálja ott nemcsak anyagi boldogulását, hanem becsvágyának kielégitését is. íme, igy fonódnak egymásba a gazdasági és jogi kérdések, annak bizonyságául, hogy a jognak csak egy feladata van: biztositani a nemzetnek szabad fejlődését és gazdasági erőinek összhangzatos és a lehető legteljesebb érvényesülését. A jog tehát nem távolodhatik el az élettől; mint az orvos betegének, a jog is ott kell, hogy tartsa kezét az életnek ütőerén, "mert a jog nem abstrakezió, hanem a társadalomnak gondolata az élet bajairól és azok gyógyításáról és a törvény csak a jog e gondolatának szöveges illusztrácziója. Ha már most azt teszszük vizsgálat tárgyává, hogy megvannak-e összes intézményeink, a melyek a jognak ezt a gondolatát szolgálják; akkor már kevésbbé dicsekedhetünk azzal, hogy jogásznemzet vagyunk. Es még inkább megbillen vélekedésünk mérlege, ha azt vizsgáljuk, hogy jogi intézményeink meglevő épületében milyen szellem lakozik, milyen azoknak szocziális, szinte mondhatnám higiénikus berezidezésük. Megszilárdult jogi állapotokról voltaképen nem lehet szó oly államban, a melynek polgá,ri törvénykönyve nincsen. Oly nemzeteknél, melyek társadalmilag egységesek, a hol a fejlődés iránya is egy és ugyanaz, ezek a hiányok kevésbbé észlelhetők, de más az eset nálunk, a hol mélyreható állami és társadalmi átalakulások természetszerűleg vágták el jogi tradiczióink nagy részének fonalát. A mit nálunk magyar magánjog neve alatt ismerünk, az alig egyéb, mint elavult hagyományok, régi törvények, ujabb jogszokások, többékevésbbé ingadozó birói gyakorlat, idegen törvények behatása, az osztrák polgári törvénykönyv befolyása és a törvényalkalmazásnak egy különösen veszedelmes módja, mikor a különleges jog egyes rendelkezéseit átviszszük az általános jog területére. Sehol a zavar volt és megszűnt jogok közt, eleven és már nem létező erők közt nem oly veszedelmes, mint épen a jognak terén, mert a mi a jogban tegnap még utópisztikus törekvés volt, az ma már jogi közhely, egy nemzedék múlva pedig elavult előítélet lesz. Jól tudom, t. ház, hogy a polgári törvénykönyvet hamarosan megalkotni sem nem lehet, sem nem czélszerű. De a magánjogi törvenjdíönyvnek előzményei még a 70-es évek legelejére vezethetők vissza. 1871-ben jelent meg Apáthynak tervezete a magánjogi törvénykönyv általános részéről, a melyet azután követtek a különös résznek egyes kötetei. 1900-ban bocsátottá sajtó alá a kodifikáló bizottság a maga egységes munkálatát, még pedig azzal a határozott czélzattal, hogy az a szakemberek megvitatása alá bocsáttassék. Azóta körülbelül 7 esztendő telt el, a mi a bibliai időszámítás szerint is megfelel a türelmi esztendőknek, de azért ma sincs senki, a ki csak megközelítő bizonyossággal is megállapíthatná, hogy a magánjogi törvénykönyv megalkotása mikor fog feltűnni az igazságügyi szemhatáron. Ez pedig nemcsak magánjogi, de részben közjogi, bizonyos tekintetben a nemzeti becsületnek kérdése is, mert csak • ezek mellett a zilált jogi viszonyok mellett lehetséges, hogy az egységes Magyarország legbensőbb részeiben oly törvény áll fenn, a mely nem magyar, hanem osztrák törvény. Én nem szeretem a nagyhangú szavakat, de ez valóságos Hentzi-szobor a jognak terén, a melyet minél hamarabb el kell távolítani. '• A magánjogi törvény hiányát meg súlyosabbá teszi az, hogy szóbeliségre alapított polgári törvénykezési rendtartásunk sincs az eljárás egész vonalán. Az igen t. igazságügyminiszter ur kilátásba helyezte, hogy a polgári törvénykezési rendtartást még az ősz folyamán beterjeszti és gondo-