Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-113
1Í3. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán 481 akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 71. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 71. %-t). Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház ! A törvényjavaslat 71. §-a egyáltalán ezen törvényjavaslat egyik legfontosabb rendelkezését tartalmazza, azért tehát azt hiszem, hogy nem lesz felesleges fáradság, ha ennél a szakasznál kissé megállunk. Sérelmes része ennek a 71. §-nak elsősorban abban áll, hogy a munkakeresmény 60%-át szabja meg csak, mint teljes kártalanítási összeget a teljes mukaképtelenség esetére. Hiszen már sokszor esett szó arról, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése bizonyos mértékig szűkkeblű, mert hiszen még a német balesetbiztosítási törvény is 66 2 / 3 % erejéig szabja meg teljes munkaképtelenség esetére a kártalanitás összegét. Azonban, figyelemmel a 71. §. utolsó pontjára, bele tudnék nyugodni ebbe a 60 %-ba, annál is inkább, mert tudom, hogy elhárithatlan akadályai vannak annak, hogy ezen % felemeltessék. Azonban felhívom a t. ház figyelmét egy rendkivül sérelmes és igazságtalan intézkedésére a törvényjavaslatnak, a mely a 71. §. ötödik bekezdésében van, annál inkább felhivom erre a t. ház figyelmét és kérek orvoslást, mert ez nem elvi kérdés, nem pártkérdés, ez egyszerűen az igazság kérdése. T. i. azt mondja e bekezdés (olvassa) ; »Ily részleges kártalanításra azonban a sérültnek csak akkor van igénye, ha munkaképességének csökkenése a 10 %-ot meghaladja«, vagyis a balesetnél, a mennyiben a beálló munkaképtelenség az orvosi vagy szakértői vélemény szerint 10 %-nál nem nag}^obb, ebben az esetben semmiféle kártalanitás nem jár a munkásnak a törvényjavaslat hivatkozott §-ának ötödik bekezdése szerint. Ez a legnagyobb fokú igazságtalanság, annál is inkább, mert ez a 10 %-os munkaképtelenség igen nagy testi hiány, a munkaképességnek igen tetemes csökkenését jelenti. Hiszen már egyik felszólalásomban rámutattam, hogy nálunk az orvosi tudomány állandó felfogása és a birói gyakorlat szerint, ha pl. valakinek elvész kezének vagy lábának két ujja, vagy a lába kitörik, ugy hogy örök időkre rövidebb marad az egyik lába mint a másik, vagy kétoldalú sérvet kap, szóval, állandóan nyomokat hagyó sérülések esetén, a melyeknél a munkaképesség igen tetemesen és minden időkre csökkent, ennél a munkásnál ezt az orvosi tudomány és a statisztika is esetleg 8—10 %-os munkaképességhiánynak tekinti. Pedig az igen nagy hátrányát képezi annak a munkásnak, nemcsak abban a tekintetben, hogy egyáltalában kevesebb munkaszolgáltatási képesség van benne, kevesebbet tud dolgozni, mint egy teljesen ép és egészséges munkás, hanem állandóan hátrányt szenved azáltal is, hogy kevesebb módja és lehetősége van a munkaszerzésre; mert hiszen természetes, hogy a munkaadó, a kinek módjában van válogatni a teljesen ép és egészséges munkás és az ilyen kisebbf oku munkaképesség hiányában szenKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. vi. EÖIET. védő csonka ember között, mindig az ép és egészséges embert fogja választani, nem pedig a csonka kezű-lábu munkást, a ki kevesebbet tud munkájában produkálni. Ez a legnagyobb fokú igazságtalanság. Ha már egyszer a t. ház ezzel a javaslattal a humanizmus álláspontjára helyezkedik, akkor semmi ok sincsen arra, hogy a tiz százalékig terjedő munkaképtelenség ne kártalanittassék. Hiszen minél kisebb fokú a képtelenség, annál kisebb a kártalanítási összeg. Én tehát tisztelettel javaslom, méltóztassanak a 71. §. 5. bekezdését kihagyni. Szterényi József államtitkár: T. ház! Azon indokok folytán, a melyeket volt szerencsém az általános vita rendjén, de meg az első §-nál is kifejteni, kénytelen vagyok a javaslat ellen nyilatkozni. A t. képviselő ur a német biztosítási javaslatnak azt az egyetlen pontját ragadta ki, a mely kedvezőbb a munkásokra, mint a magyar javaslat, azonban nem állítja ezzel szembe a mi javaslatunknak azon rendelkezéseit, a melyek sokkal messzebb mennek, mint a német javaslat. Mivel a mi javaslatunk ezen egy pont kivételével előnyösebb a munkásokra nézve, kénytelen vagyok inzisztálni a mellett, méltóztassanak az eredeti szöveget megszavazni.A tiz százalékos kártalanításról már elég részletesen nyilatkoztam ; most csak kérem az eredeti szöveg elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ha senki sem kivan szólani, bezárom a vitát. Az előadó ur nem kivan szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A szakasznak csupán az ötödik bekezdése lévén megtámadva, csakis azt fogom szavazás alá bocsátani és elsősorban csupán csak arra teszem fel a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a 71. §-nak meg nem támadott részét változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, ugy azt elfogadottnak jelentem ki. A mi az ötödik bekezdést illeti, arra nézve Pető Sándor képviselő ur módosítást adott, a mely azt czélozza, hogy ezen ötödik bekezdés a szövegből hagyassék ki. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az ötödik bekezdést változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, ugy azt elfogadottnak jelentem ki, és annálfogva Pető Sándor képviselő urnak módosítása elesik. Következik a 72. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 72. %-t). Elnök : Ha senki szólni nem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 72. szakaszt változatlanul, a munkásügyi és pénzüg3 r i bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen 1) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 73. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 73. §4). Návay Lajos ! Návay Lajos : T. ház ! Ezen humánus javaslatnak kétségkívül egyik legbecsesebb paragrafusa az, a mely azokról kíván gondoskodni, a kik erre leginkább rászorultak, nevezetesen a hátramaradottak özvegyeiről és árváiról. En azt hiszem, hogy a törvényjavaslat szellemének megfelelően e javaséi
