Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

474 US. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. seben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 48, §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 48. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 48. §-t változatlanul a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 49. §. Hammersberg László jegyző (olvassa a 49. %-t). Elnök : Ha szólni -senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 49. %-t változatlanul a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 50. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 50. %-t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 50. §-t változatlanul a munkásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 51. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 51. %-t). Gratz Gusztáv! GratZ Gusztáv: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk, !) Az 51. §-nál, a mely a pénztáraknak a betegsegélyezés terén teljesítendő feladatairól szól, vagyok bátor a t. háznak és a kereskedelemügyi kormánynak szives figyelmébe ajánlani azokat az igen jelentőségteljes szolgálatokat, a melyeket a betegpénztárak az alkoholizmus leküzdése érdekében tehetnek. Talán a végrehajtási utasitás keretein belül fog mód nyilni arra, hogy ezeknek a feladatoknak kultiválását a betegsegélyezési pénztáraknak különös jóindulatába lehessen ajánlani. Méltóztatnak tudni, hogy nálunk is nagy mértékben el van terjedve az alkoholizmus és különösen annak az a fajtája, a mely a legveszedelmesebb, t. i. a pálinka élvezete. Ez a kérdés munkásügyi szempontból igen nagy mértékben figyelmet érdemel, (ügy van!) mert az alkoholizmus egy egész munkásgenerácziónak elsatnyulását idézi elő, vagy legalább is jelentékenyen előmozdítja. Ennek következtében érdeke e baj leküzdése a betegsegélyző pénztáraknak is, mert ezeket a pénztárakat azok a betegségek és balesetek, a melyek az alkohol túlságos élvezése következtében állanak elő, jelentékeny mértékben megterhelik, nekik tehát saját érdekük az, hogy e baj leküzdésére a maguk hatáskörében megtegyék mindazt, a mit megtehetnek. Német statisztikusok kiszámították, hogy 50 millió márkára tehető az az öszszeg, — az adatért nem vállalok felelősséget — melyet a pénztárak megtakaríthatnak, ha a munkások tartózkodnának a szesz élvezetétől. A módok, a melyek szerint a pénztárak ezen a téren bizonyos feladatokat megvalósíthatnának, különbözők. Eészletes javaslatokkal ebben az irányban nem akarok előállani, mivel nem a törvény feladata, hogy ezeket a kérdéseket megoldja. Csak egészen röviden bátor vagyok arra utalni, hogy azokból a tartalékösszegekből, a melyeket a pénztárak idővel gyűjteni fognak, talán lehetővé fog válni olyan gyógyintézetek felállítása is. a melyek az iszákosok gyógyítására szolgálnak, a mint hogy külföldön is léteznek ilyen intézetek és szép sikerrel működnek ; továbbá talán lehetővé fog válni az is, hogy a betegsegélyző pénztárak felvilágosító iratoknak és brosúráknak a terjesztésével hozzájáruljanak ahhoz, hogy a munkásokat az alkoholélvezet következményeire figyelmeztessék és hogy igy mintegy profilaktikus módon a baj elhárítására közreműködjenek. Esetleg a végrehajtás során lehet intézkedni arra vonatkozólag is, hogy a táppénzt vagy járadékot notórius iszákosoknak saját kezéhez ki ne szolgáltassák, mert hiszen ennek a táppénznek, vagy járadéknak gazdasági és szoeziáhs czélja van; humánus czélokat akarunk ezzel elérni, és teljesen ferde helyzet volna, ha ezek a táppénzek és járadékok arra szolgálnának, hogy az iszákos emberek szenvedélyét ápolják, és ezzel családjuknak átkává legyenek. Hogyha mód nyílnék a végrehajtási utasitás során e részben segíteni, bizonyára igen jelentékeny lépést tennénk az alkoholizmus veszélyeinek leküzdésére. (Helyeslés.) Elnök : Következik ? Hammersberg László jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: Lemondok a szóról. Elnök : Következik ? Hammersberg László jegyző: Hajdú Frigyes! Hajdú Frigyes: T. képviselőház! Az 51. §. 4. pontjához óhajtanék módosítást beterjeszteni, t. i. azt, hogy a terhes nő terhessége utolsó két hetében táppénzben részesüljön. Ezen módosítás megtételére az bátorít fel, hogy az 52. ugyanis megengedi, hogy a gyermekágysegély a lebetegedés előtt és után legfeljebb nyolez hétig nyújtható. Ha ezt megengedi fakultative, illetve deklarative, óhajtandó volna, hogy konstitutive is bevegyük az 51. §-ba, a hol ez kötelezővé tétetnék. Fontos érdekek fűződnek ehhez az intézkedéshez. Az asszony és a gyermek osenevészedik el, ha szülés előtt két héttel az a nő épen ugy kényszerítve van dolgozni, mint az egész esztendőben; ekkor nem képes aztán gyermekét a szülés után táplálni. Minthogy ez meg van engedve az 52. §-ban és mód nyujtatik arra, hogy rendkívüli esetekben ez konczedáltassék, minthogy tehát a javaslat számolt azzal, hogy ez a gyermekágysegély bizonyos esetekben nyolez hétig nyújtható, én tisztelettel vagyok bátor elfogadásra ajánlani azon módosítást, hogy az 51. §. 4. pontjának szövegébe a 2. sorba ezen szó után : »összegben«, tétessék : »két héttel a lebetegedés előtt« és azután következnék : »a lebetegedés első napjától kezdve hat hétig«. Vagyis az 51. §. 4. pontja az én módositá-