Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-113

113. országos ülés 1907 február 20-án, szerdán. 475 sommal igy szólna : »Gyermekágy esetében gyer­mekágysegélyre a 3. pont szerinti táppénzzel egyenlő összegben két téttel a lebetegedés előtt és a lebetegedés első napjától kezdve hat hétig.« Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! A beadott módosításra bátorkodom megjegyezni, hogy az gyakorlatilag keresztülvihetetlen. (Ugy van !) Tudvalevőleg az orvosi tudomány annyira még nem haladt, hogy a lebetegedés tekintetében pontos terminust állapítson meg. (Derültség.) A jelenlegi javaslat a tényleges állapottal szemben már két héttel j avitj a a táppénzt, négy hét helyett hat hetet vesz fel, sőt módot nyújt az 52. §-ban a nyolcz hét számbavételére is. Méltóztassék tehát megengedni, elmentünk a legmesszebbmenő hatá­rig, a meddig az igaz humanizmus mellett elmehe­tünk és én óvakodnék ettől eltekinteni és tovább­menni, a mikor úgyis hangokat hallunk itt a házban, hogy a pénztárak nem lesznek képesek eleget tenni súlyos terheiknek; ha ekkor mi a pénztárakat még ujabb és ujabb terhekkel rójjuk meg, tényleg bekövetkezhetnék az a helyzet, hogy oly messzire csigázott igényekkel állanának elő, hogy a jsénztár azoknak nem fogna megfelelhetni. (Élénk helyeslés.) Hajdú Frigyes : Bátor vagyok egy észrevételt tenni. Elnök : Azt a házszabályok nem engedik meg. Hajdú Frigyes: Félreértett szavaim helyre­igazítása czimén. Elnök: Tessék! Hajdú Frigyes: Arra a fiziológiai tényre nézve, a melyet az államtitkár ur előterjesztett, körülbelül én is tisztában voltam, hogy az előze­tesen meg nem állapitható, de igenis tisztában vagyok azzal, hogy azon két hétre adandó segély a szülés napján nyújtandó és ennek következté­ben elérhetők ugyanazon ozélok, a melyeket épen az általam benyújtott módosítással elérni óhajtok. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senld sem kíván szólni, a vitát bezárom. A szavazás előtt az előadó urat illeti a szó. Szatmári Mór előadó: Nem kívánok szólni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Az 51. §-nak csak 4. pontja támadtatott meg, a melylyel szemben Hajdú Frigyes képviselő ur módosítást nyújtott be, én tehát elsősorban felteszem a kérdést az 51. §. 1., 2., 3., 5. és 6. pontjára, valamint az utolsó bekezdésre nézve. Kérdem, méltóztatnak-e ezen pontokat változat­lanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelenthetem, hogy a szakasz 1., 2., 3., 5. és 6. pontjai, valamint utolsó bekezdése elfogadtattak. Az 51. §. 4. pontjára nézve Hajdú Frigyes képviselő ur a következő módosítást nyúj­totta be: Hammersberg László jegyző (olvassa az indít­ványt) : »Inditványozom, hogy ezen pont szövegé­ben a második sorban az »összegben« szó után »két hétre a lebetegedés előtt és« szavak vétes­senek be.« Elnök: A kérdést ugy fogom intézni, hogy mindenekelőtt felteszem a kérdést a 4. pontra nézve és a mennyiben Hajdú Frigyes képviselő ur indítványa ezzel ellentétes, abban az esetben, ha változatlanul méltóztatik elfogadni a 4. pontot, ki fogom mondani, hogy a Hajdú Frigyes képviselő ur módosítása el nem fogadtatott, ha pedig nem méltóztatik a 4. pontot elfogadni, akkor oly érte­lemben fogom kimondani a határozatot, hogy a 4. pont Hajdú Frigyes képviselő ur módosítá­sával fogadtatott el. Méltóztatik a kérdés ilyen feltételébe belenyugodni ? (Igen !) Akkror felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az 51. §. 4. pontját vál­tozatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik a 4. pontot változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség; ennélfogva kijelentem, hogy az 51. §. 4. pontját a képviselőház változat­lanul elfogadta. Ennek következtében Hajdú Fri­gyes képviselő ur módosítása elesett. Következik az 52. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 52. l-t). Elnök : Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 52. §-t változatlanul, a munkásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezésé­ben elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 53. §. Hammersberg László jegyző (olvassa az 53. %-t). Őrgróf Pallavicini György! Őrgróf Pallavicini György : T. ház ! (Halljuk!) Bátor vagyok az 53. §-ra vonatkozólag egy módo­sítást benyújtani. Ezen módosítást a közös pártértekezleten Návay Lajos t. barátom, a batto­nyai kerület érdemes képviselője is előhozta már és ezen módosítást magamévá teszem. Nem szükséges módosításomat hosszasan indokolnom, hanem csak a törvényj avaslaton végigvonuló vezér­gondolatra, a humanizmusra, az emberbaráti szere­tetre utalok, midőn nem tartom azzal összeférhető­nek, hogy olyan munkás, a kinek betegsége biztosí­tási kötelezettségét megállapító foglalkozásba való belépése előtt kezdődik, a segélyezéstől elzárassék, (Helyeslés.) mert ha evvel esetleges visszaéléseknek elejét is veszszük, nagyon sokan lesznek azon mun­kások,a kik valamely lappangó vagy krónikus beteg­ség daczára munkába lépnek és a kiknek épen a munka következtében betegségük akuttá válik és igy nemcsak munkájukat és egészségüket veszítik el, hanem még a segélyezésre való igényt is. (ügy van!) Én azt hiszem, hogy nem áll arányban a visszaéléseknek esetleges megszüntetése a huma­nizmus azon gyümölcseivel, a melyek abból szár­maznak, ha elhagyjuk e második bekezdést. Bátor vagyok tehát a szakaszhoz a követ­kező módosítást ajánlani. (Halljuk! Olvassa): »Javaslom, hogy az 53. §. 2. bekezdése, a mely szerint »nem tarthat továbbá segélyezésre 60*

Next

/
Thumbnails
Contents