Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

§í. országos ülés 1907 január 2i-én, hétfőn. 11 tási munkálat tényleg végre is lesz hajtva. Ez a törvény csak arra nézve nyújt nekünk garancziát, hogy az illető renitens munkások, a kik szerződéseiket be nem tartják, kellő megtorlásban fognak részesülni, az aratási munkálatok végrehajtására vonatkozólag azonban — mint már mondottam — semmi biztosítékot nem nyújt, miért is az 1898 : II. t,-cz. e tekintetben kiegészítésre szorul, kiegészítésre a szóbanforgó sztrájktörvény által. Ezen igen szigorúnak látszó intézkedést követelem elsősorban a megingatott jogrend helyreállítása czéljából, követelem azért, mert hiszen a megingatott bizalom csak oly módon állitható helyre, ha mi a súlyos kétségek közt levő gazdaközönségnek garancziákat tudunk nyújtani arra nézve, hogy az ő egész évi fáradozásának gyümölcse, eredménye megvédelmezhető lesz. Én tehát követelem ezeket a súlyos intézkedéseket nemcsak a megingatott jogrend szempontjából, hanem követelem elsősorban nemzeti termelésünk megvédelmezése szempontjából is, követelem, mert magam is meleg érzéssel viseltetem a földmivelő munkásnép érdeke iránt, mert elkövetkezhetik — látom — az idő, a mikor a szegény félrevezetett népet végre is erélyes intézkedésekkel észre kell tériteni. Es követelem azért is és csatlakozom e részben Simonyi Sándor t. képviselőtársam múlt szombaton előadott nézetéhez, hogy hiszen bizonyos mértékben mindnyájan szocziálisták vagyunk, a kikben meleg sziv és igazságos lélek lakozik. Most pedig, t. képviselőház, a mikor e szigorú intézkedéseket követelem a megingatott jogrend érdekében, legyen szabad nekem egy kis leleplezéssel szolgálnom. (Mozgás.) Legyen szabad saját magamat lelepleznem, mert hiszen el lehetek készülve arra, hogy mai nyilatkozataim után engem a szocziáldemokrata sajtó mindenféle invektivákkal fog illetni : embernyuzónak, zsarnoknak, bőrkabátos csodának, reakcziónáriusnak fog elnevezni. Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam deczember 12-én itt tartott beszédében szemelvényt olvasott fel az »Ország« 1905. évi deczemberi egyik számából a nélkül, hogy a felolvasott czikk szerzőjét megnevezte volna. A szemelvény a következőkéjjen hangzik : »TJralkodik künn a sik mezőn is a kapzsiság, a kizsákmányolás, a gyengébbek elnyomásának rendszere. A cselédeknek, munkásoknak százezrei most, a midőn intenzivebb gazdasági üzem mellett kétszer-háromszor annyi munkára és cselédre van szükség, ugyanazon szűk lakásokban szoronganak, a melyeket évtizedekkel ezelőtt fele annyi embernek épitettek. Három-négy család szorong egyetlen egy szobában, a melynek nedves fala a téli időben sokszor fehérlik a zúzmarától ; a béres és fia künn hál a meleg istállóban a vályú alatt, de az asszonynépség, az apróság, hering módjára bennszorul a zúzmarás falak között. A ragályos gyermekbetegségeknek valóságos fészkei ezen lakások." Sokszor a ravatalon fekszik a járványos vörheny vagy diftéria áldozata, midőn a másik kuczkóban iakodalmat tartanak, hogy a családfő pálinkától nyert erélylyel, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. bottal a kezében gyakorolja a házi fegyelem hatalmát stb.« Nos hát, t. képviselőház, ezen szemelvényt, a melyet Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam saját álláspontjának megerősítése czéljából itt szükségesnek tartott felolvasni, én irtam egyik szocziális tanulmányomban, a mely az Országnak tavalyi deczemberi számában megjelent. Nem tagadom meg ezen czikket, fentartom annak minden állítását, büszke vagyok rá, hogy ezen czikket megirtam, és jótevő elégtétellel tölt el, hogy a t. nemzetközi szocziáldemokraták még egy év leforgása után is hivatkozni sziveskednek ezen czikkemre, és hogy részükre az mintegy forrásmunkát képez. Én magam sohasem tulajdonítottam ilyen nagy horderőt ezen ujságczikkemnek, és igazán csak puszta véletlennek tulaj donitom, hogy ezen czikkem intencziói máris meg vannak valósítva azon törvényjavaslatban, a mely a cselédek és a munkások jobb viszonyairól szól, és a mely már a legközelebbi jövőben a t. ház elé fog kerülni. Talán nem követek el túlságos indiszkrécztót és ha elkövetek, azt nekem a t. földmivelésügyi miniszter ur meg fogja bocsátani, ha ezen benyújtandó törvényjavaslatnak 29. §-át itt felolvasom. Ez következőkép szól : Elnök (csenget) : Nagyon kérem a t. képviselő urat ismételten is, hogy méltóztassék közelebb jönni az igazságügyi tárczához . . . Emődy József: Kérem, befejezem. Elnök: Ne tessék akkor szólni, mikor én szólok. A cselédtörvény semmiféle vonatkozásában sem tartozik az igazságügyi tárczához, és nem engedhetem meg, hogy a földmivelésügyi minisztérium által projektált egy törvényjavaslatból egy szakaszt itt felolvasni méltóztassék. Ha ilyesmit elnéznék, akkor itt a tárgyalási rend teljesen felfordulna. Méltóztassék alkalmazkodni a házszabályokhoz, és egyedül és kizárólag az igazságügyi tárczával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni. (Helyeslés.) Emődy József: Én teljes tisztelettel fogadom a mélyen t. elnök ur nyilatkozatát, de nekem mégis csak meg kell indokolnom a saját személyes reputáczióm érdekében, hogy midőn én itt a szegényebb néposztályok ellen bizonyos szigorú intézkedéseket kivánok, a reputáoziómat oly irányban megvédelmezzem, hogy bennem is létezik szocziális érzék. Elnök : Méltóztassék azt annak a helyén megtenni, de nem ott, a hol annak semmikép helye nincs. A cselédtörvény végrehajtása nem bízatott eddig sem az igazságügyi miniszterre, ezentúl sem fog rá bizatni. A cselédtörvény végrehajtása a belügyminiszternek és a földmivelésügyi miniszternek a hatáskörébe tartozik, ennélfogva én meg nem engedhetem, hogy ezzel a kérdéssel tovább foglalkozzék, és ha a t. képviselő ur továbbra is másról fog beszélni, mint arról a kérdésről, a mely napirenden van, akkor kénytelen leszek tőle a szót megvonni. 6