Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

112 országos ülés 1907 február 19-én, kedden. 463 Minthogy tehát itt czenzusról nincs szó és a 2400 koronára vonatkozólag a 3. §-ba foglalt pragmatikus határozatok itt egyáltalán nem foglaltatnak benn, bátor vagyok e pontnál a helyesség és teljesség szempontjából módosítást benyújtani s indítványozni annak belevételét, hogy »a mennyiben évi fizetésük, illetve keresetük 2400 koronát, vagy pedig napidijuk 8 koronát meg nem halad.* (Élénk helyeslés.) Tisztelettel kérem, méltóztassék e módosításaimat elfogadni. (Élénk helyeslés. A szónokot többen üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Ernszt Sándor! Emszt Sándor: T. képviselőház ! Az előttem szólt t. képviselőtársamnak legyen szabad megjegyeznem, hogy ezeket a resztrikcziókat senki sem indítványozta a munkásügyi bizottságban. Nem a munkásügyi bizottság kívánsága volt, hogy engedtünk, hanem külső nyomás, peticzió következtében voltunk kénytelenek engedni. Hajdú Frigyes : Azt én is konstatáltam ! Ernszt Sándor: Én a d) ponthoz egy módosítást vagyok bátor ajánlani. A d) pontba ezen szöveg helyett : »segédszemélyzet nélkül dolgozó önálló iparosokat« ezt kívánnám bevétetni: »önálló iparosokat«. Eddig az 1891. évi törvényben igy volt a szöveg, a mint én indítványozom. Az eredeti javaslatban hasonlókép igy volt, azonban később a munkásügyi bizottságban változtatás történt, a melyet én nem voltam képes a bizottságban megakadályozni. Én a t. államtitkár úrral szemben ugyanazokat az érveket hozom fel, a melyeket ő kegyes volt tegnap itt felhozni, t. i. hogy a szocziálpolitika terén ne legyen semminemű retrográd intézkedés, tehát ne menjünk vissza, ha már 1891-ben elfogadtuk ezt. A mint az előttem szóló képviselőtársam volt szíves említeni, az orvosoknak kérése honoráltatott, midőn ezek a resztrikoziók történtek az önkéntes tagok tekintetében. Az orvosoknak a kívánsága az én apprecziáczióm szerint méltánytalan és nagyon kicsiny dolog körül forog ezen kérdésnél, mert az egész önkéntes tagság, ha a tagok létszámát tekintjük, nagyon csekély és nem alterálhatja az orvosok prakszisát és jövedelmét. A főváros területén összesen 18.380 önkéntes tag van az összes kategóriáknál, a vidéken pedig 1100, tehát összesen 29.000. Arányitva ezt a számot a 600—700 ezerhez, ez nagyon csekély százalék. Azonkívül, ha megnézzük jobban, hogy micsoda pénztárakban vannak ezek az önkéntes tagok biztosítva, azt látjuk, hogy az orvosok nagyon csekély jelentőségű dolog felett disputálnak, mert a legtöbb tag magánegyesületi pénztárban biztosítva van. Igy a főváros területén a 18.000 tagból 16.800, a vidéki önkéntes tagokból pedig 11.000 közül 4392 magánpénztárban van biztosítva. Ezeknek az embereknek nem is lehet megtiltani, hogy ők magánegyesületi pénztárba belépjenek. Midőn tehát az orvosok azt kérték, hogy ezen a téren minél inkább szorittassék vissza az önként belépők száma, olyan dolgot akartak, a mit ők igen nagyra becsültek, pedig igen csekély jelentőségű. Kérem, méltóztassék elfogadni azon indítványomat, hogy az önálló iparosok, nemcsak azok, kik segédszemélyzet nélkül dolgoznak, önkéntesen beléphessenek a pénztárba. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Lázár Pál! Lázár Pál: T. képviselőház ! A 7. §. a betegség esetére való biztosítás kötelékébe önként belépni kívánókra igen helyesen állapítja meg, hogy azok előbb orvosi vizsgálatnak vettetnek alá. Ellenben nem helyeselhetem, hogy ezen szakasz utolsó bekezdésénél különbséget tesznek a közt, hogy valaki bejelent-e több vagy kevesebb tagot. Nevezetesen, ha egy nagyiparos húsznál több tagot jelent be, akkor már ő ezen kötelezettség terhe alólkibujhat,mig ellenben a kisebb emberekre, a kisiparosokra nézve, a kik csak néhány tagot jelentenek be, ez a kötelezettség fennáll. És nem helyeselhetem, hogy ha ilyen különbségeket teszünk és súlyosbítjuk a kisiparosok helyzetét a nagyiparosokkal szemben. Ezért módosítást vagyok bátor benyújtani, mely ezt a különbséget elenyészteti. Módosításom ug}^ szól, hogy töröltessék a 7-ik §. utolsó bekezdésének utolsó mondata : »ha pedig a munkaadó legalább 20 ilyen alkalmazottat biztosit stb,« Vagyok bátor módosításomat elfogadásra ajánlani. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a benyújtott határozati javaslatokra röviden nyilatkozzam. (Halljuk/) Hajdú képviselőtársam első módosításának, a mely arra vonatkozik, hogy az évi 2400 koronás vagy a napi 8 koronás czenzus itt ismét érvényre léptettessék, tiszteletteljesen mellőzését kérem, mert az orvosokra elvégre mégis bizonyos vonatkozásban tekintettel kell lenni. Mellőzni kérem az f) ponthoz benyújtott módosítást is, miután világos, hogy ebben a vonatkozásban, hangsúlyozom, hogy ebben a vonatkozásban, — mert a balesetbiztosítási kártalanításnál máskép fog kialakulni a helyzet — tisztán a törvényes családtagok értetnek, a mint ez nem is érthető másképen. Ellenben elfogadásra ajánlom Hajdú képviselő urnak a k) ponthoz tett módosítását. (Elénk helyeslés.) Ebben a t. képviselő urnak tökéletesen igaza van, ez egy hiánya a javaslatnak. A mi Ernszt képviselő urnak módosítását illeti, fájó szívvel, de kénytelen vagyok ellene nyilatkozni ugyanazon okokból, a melyeket a munkásügyi bizottságban kifejteni volt szerencsém. Az orvosi kar egyik legnagyobb sérelmét épen abban látja, hogy egyrészt azok a tisztviselők, kiket Hajdú képviselő ur az előbb emiitett, másrészt az önálló iparosok a jövedelemre való tekintet nélkül, tagjai lehetnek a biztositásnak, s ezáltal elvonatik különösen a vidéki orvosoktól prakszisuk nagy része.