Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

40 í)4, országos ülés 1907 január 21-én, hétfon. de ott legalább értékek meg nem semmisülnek, vagy ha meg is semmisülnek, nem oly mértékben, a mely válságossá tehetné a helyzetet. (Igaz! Vgy van !) Mi, a kik Budapesten lakunk, emlékezhetünk rá, hogy két év előtt volt itt részünk egy oly állapotban, a mely a vízvezetéki sztrájkhoz nagyon hasonló. Mikor a vízvezetéket tisztogatták, akkor Budapest közönsége majdnem tíz napig kénytelen volt szomjúságát előre összegyűjtött vízkészletekből, savanyu vízzel és egyéb italokkal oltani, és még sem halt meg szomjan senki. Az 1904. évi vasúti sztrájk hat napig tartott és a dolgokat mérlegelve, egyéb baj nem történt, mint az, hogy némelyikünknek sürgős utazását more patrio lovasszekereken kellett megtennie, hogy az élelmiszerek valamivel elkésve érkeztek meg Budapestre, hogy a vidékiek néhány napig nem kaptak újságot, hogy a levelek kézbesítése némi késedelmet szenvedett, végül, hogy a m. kir. államvasutaknak néhány kétes kimenetelű pert akasztottak a nyakába. A világítási sztrájk ellen még könnyebb védekezni, mert hiszen még oly válságos időkben is a gyertya és petróleum mindig rendelkezésre állanak. Mindezeknél fogva kívánom a t. kormánytól, hogy a megalkotandó sztrájktörvényben az aratási munkálatot is vegye fel azon halasztást nem tűrő iparágak közé, melyeknél a munkálat a karhatalom igénybevételével meg lesz védelmezendő a bérharcz káros következménye ellen. (Helyeslés.) Ennek a földmivelésügyi költségvetés tárgyalása alkalmával Mérey Lajos t. barátom is nagy figyelmet keltett felszólalásában kifejezést adott, midőn azt mondotta, hogy a sztrájktörvényre a mezőgazdaság érdekében igenis szükség van. Úgyszintén Papp Elek t. képviselőtársam is kifejezte ezt. ö még közelebb jött az én álláspontomhoz, midőn az aratási munkálatoknál a katonaság alkalmazását sürgette. Szterényi államtitkár ur a sztrájktörvény dolgában történt felszólalásában tényleg nem nyilatkozott arról, hogy mily módon és mily eszközökkel akarja az általa felsorolt kívánatos iparágaknál a sztrájk kitörését megakadályozni. De hiszen az kézenfekvő dolog, hogy ez máskép, mint katonaság közbejöttével, nem lehetséges. Sztrájk esetében katonák fogják a vízvezetéknél a szolgálatot teljesíteni, katonák fognak világitógázt fejleszteni, lámpásokat gyújtogatni, ugyanők fognak villamos áramot fejleszteni, vasúti sztrájk esetén pedig ismét be fogják hivni a tartalékos vasutasokat szolgálattételre, mert hiszen munkára kényszeríteni senkit sem lehet. Nem is annyira azon doktrínák folytán, melyeknek ismét Mezőn Vilmos t. képviselőtársam adott kifejezést következőkép (olvassa): »Mert a munkásnak azon szent jogát, hogy akkor tagadja meg a munkát, a mikor érzi, hogy az a munkaadó az elvégzett munkájának nem elég jutalmat biztosit, elvitatni, vagy a munkást ebben a jogában korlátozni és megengedhetőnek nem tartom« — mondom, nem is annyira ezen hangzatos doktrínák folytán, mint inkább azon egyszerű okból tartom ezt meg nem engedhetőnek, t. képviselőház, hogy nincsen a világon olyan hatalom, a mely a munkásnak jobb- és balkezét igazgathatná akkor, ha ő dolgozni nem akar. Büntetni, megtorolni, megrendszabályozni lehet valakit, de munkára kényszeríteni senkit sem lehet. Kényszerítésről tehát a megalkotandó sztrájktörvényben sem lehet szó, hanem csupán csak helyettesítésről, helyettesítésről — katonai fegyelem alatt álló munkaerők által. T. képviselőház ! A midőn tehát helyeslem a t. kereskedelemügyi kormánynak azt az álláspontját, hogy bizonyos kivételes iparágakat ezen katonai karhatalom védelme alá akar helyezni, akkor követelem, hogy az aratási munkálat is ugyanilyen védelemben részesüljön. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház ! Nagy megnyugvással fogadtam a t. földmivelésügyi miniszter urnak azon kijelentését, hogy ő az 1898 : II. t.-czikket változatlanul óhajtja fentartani. Ezen kijelentését megerősítette a miniszter ur még azon nyilatkozatával is, hogy inkább megválik azon állástól, azon széktől, melyet elfoglal, semhogy a gazdák ezen garancziális törvényén rést ütni engedne. (Helyeslés.) Magam sem akarok az 1898 ; II. t.-czikken egy jottányit sem változtatni, sőt én még ennél többet akarok . . . Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék egy kissé a tárgyhoz közelebb jönni, mert az 1898 : II. t.-cz. semmi esetre sem tartozik az igazságügyi budget tárgyalásának keretébe. Polónyi Géza igazságügyminiszter: Ugy van ! Emődy József: Mély tisztelettel fogadom a mélyen t. elnök urnak figyelmeztetését, azonban nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, mert a következményekből meg méltóztatnak győződni arról, hogy az, a mit ki akarok fejteni, igenis, a legszorosabb összefüggésben van az 1898 : II. t.-czikkel. Elnök: Bocsánatot kérek, még magában véve a mezőgazdasági sztrájktörvény sem tartozik, szigorúan tekintve a dolgot, ennek a tárczának keretébe. De ezt elhaUgatjuk, elhallgattuk, és közbeszólás nélkül hallgattam én is a képviselő urat, mikor erről a kérdésről beszélt. A képviselő ur azonban most már egyenesen a földmivelésügyi kormány által előterjesztett és a földmivelési érdekeket érintő dolgoknak fejtegetésébe bocsátkozik, a mi talán mégsem egészen helyes dolog. Nem szabad a házszabályok rendelkezését figyelmen kivül hagyni és olyan kérdésről beszélni, a mely szorosan véve nem kapcsolatos a tárgygyal, a mely napirenden van. (Helyeslés.) Emődy József: Lehetőleg rövidre fogom szabni beszédemet és csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy az 1898: II. törvényczikk nem nyújt kellő garancziát arra nézve, hogy egy általános aratósztrájk esetén az a legfontosabb munka, a mely Magyarországon létezik : az ara.-