Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

462 112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. orvosi kar országszerte nagy mozgalmat indított meg az iránt, hogy a ezenzus leszállittassék. De tudjuk azt is, hogy a javaslatnak az az álláspontja, hogy annak jótéteményeiben minél többen részesedjenek. (Igaz ! Vgy van ! a baloldalon.) Ut aliquid fecisse videatur, a munkásügyi bizottság épen a köztisztviselőket zárja ki ezen javaslat jótéteményeiből. A mint tudjuk, az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottak kötelesek belépni, a menynyiben évi fizetésük vagy jövedelmük 2400 koronát meg nem halad. A köztisztviselők tehát ebben a tekintetben inferioritásba jutnak a kereskedelmi és ipari alkalmazottakkal szemben, mert ezeknek a belépés nincsen megengedve, ha évi fizetésük vagy jövedelmük az ezer koronát meghaladja is. Ugy áll tehát a dolog, t. képviselőház, hogy a szolgákon kivül tisztviselő be nem juthat ezen javaslat jótéteményeibe, mert már az Írnoknak fizetése is, miután a lakpénzt is hozzá kell számítani, meghaladja az ezer koronát. Ennek folytán ezt a megszorító rendelkezést én a magam részéről nem helyeslem, hanem igenis vallom azon helyes álláspontot, a mely a javaslat eredeti szövegében foglaltatik és a melynek módosítását a munkásügyi bizottság csak azért fogadta el, hogy az orvosok igényeinek is elég tétessék. Ha az orvosra nézve valami nagy segítség lenne ez, hát én is deferálnék talán. Csakhogy ez nem segítség, mert az orvosnak a kis tisztviselőtől ugy sincs sok haszna, akkor sem, ha nincsen benn ebben a kategóriában. Az orvosokon tehát ezáltal lényegesen nem segítettünk, a köztisztviselőket pedig igen érzékenyen sújtottuk. (Igaz ! Vgy van! a baloldalon.) Sőt sújtjuk az orvosokat is, mert épen a községi és körorvosok azok, a kiknek jövedelme, illetőleg fizetése épen abba a határba esik, a melylyel még élvezhetnék a javaslat előnyeit, a mi pedig ezen megszorító rendelkezés folytán megsemmisíttetik, ök maguk sem jutnak bele az előnyök élvezetébe, ezáltal tehát nekik nagy szolgálatot semmiféle tekintetben sem tettünk. Pedig épen a községi és körorvosok azok, a kik legjobban reá vannak szorulva ezen javaslat előnyeire és a javaslatban nyújtott kedvezményekre, (ügy van I jobbfelöl.) Bátor vagyok mindezek alapján a javaslat eredeti szövegének helyreállítását kérni, a miért is tisztelettel a következő indítványt terjesztem be. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Indítványozom, hogy a javaslatban foglalt azon megszorítás: »a kiknek évi fizetése lakbérrel együtt 1000 koronát vagy napibére 4 koronát meg nem halad« kihagyassék és helyette a következő módosítás vétessék be : »a kiknek évi fizetése, illetőleg évi keresete 2400 koronát vagy napi bére 8 koronát meg nem hälad.« (Elénk helyeslés !) Tisztelettel kérem a t. államtitkár urat, hogy jóllehet annak idején a munkásügyi bizottság javaslatát elfogadta, méltóztassék a t. háznak e kérdésben legalább szabadkezet engedélyezni, (Mozgás és derültség.) és méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben az ő javaslatát fogadják el, és nem azt, a mely a munkásügyi bizottságnak, nézetem szerint, helytelen indítványára fogadtatott el. (Élénk helyeslés.) Még egy megjegyzésem volna, t. képviselőház. Ez tényleg csak stiláris természetű. Az f) pont t. i. azt mondja, hogy nemcsak ezen önkéntes biztosítás alá esnek a biztosított pénztári tagok családtagjai. Felhívom a t. képviselőház figyelmét arra, hogy ez a szó : »családtagjai«, a gyakorlati életben tömeges kontroverziákra ad majd okot. Valahányszor büntető vagy magánjogi vonatkozásban ezt a kifejezést használják, nem zárkóznak el a taxativ felsorolástól. (Halljuk ! Halljuk !) Pedig itt taxativ felsorolás nincs, jóllehet a javaslat egyébként a taxativ felsorolásnak kedvez. Tisztelettel indítványozom tehát azt a kiegészítést, hogy »családtagok alatt értendők azok, a kiket egymással szemben eltartási kötelezettség terhel.« Azért indítványozom ezt, mert nem kívánom itt megrendíteni a szakasz rendelkezéseit, de ha talán az egy háztartásban élőkre gondolnánk, bátor vagyok arra utalni, hogy a konkubinára pl. szintén lehetne gondolni, pedig a mikor a családtag kifejezést használjuk, ő rá semmi esetre sem vonatkozik, mert nem családtag. Nem használunk tehát senkinek sem, ha az általános kifejezést határozott megjelölés nélkül alkalmazzuk. (Igaz ! Ugy van 1 Halljuk ! Halljuk !) Még egy javaslatom van a k) pontra vonatkozólag. (Halljuk I) Ezt is a munkásügyi bizottság javaslatára vették be. A k) pont azt mondja : »mindazokat az alkalmazottakat, a kik a 3. §. értelmében balesetre biztosittatnak, de az 1. és 2. §§. értelmében betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá nem esnek.« Itt bátor vagyok arra utalni, hogy fontos a ezenzus kérdése. A 3. §. ugyanis, a mely a balesetbiztosítási kötelezettséget megáüapitja, azokat is befoglalja és bevonja, a kiknek 2400 koronánál nagyobb jövedelmük van és ez, konczedálom, egészen helyes azért, mert viszont megállapítja azt, hogy ugy a baleseti kártalanítások, mint a baleseti költségfelosztás és kirovás tekintetében csak évi 2400 korona összegig vétetik a javadalmazás számításba. Ez tehát teljesen helyes volna. Helyes volna, ha a §-ban a 3. §-ra való utalás foglaltatnék. Itt azonban nincs czenzusról szó, e szerint feltétlenül biztosithatják magukat önként betegség esetére pl. a pozsonyi Nobel-dinamitgyár igazgatója, a Ganz-gyár igazgatója, a 3. §. értelmében. Egy hang (a baloldalon) : Gajári Ödön is ? Hajdú Figyes: Gajári Ödön is. Mert a 3. §. értelmében pl. gyúlékony, az egészségre ártalmas vagy mérges, úgyszintén robbanóanyagok és rob| bantótárgyak előállítási és feldolgozási munkálataira is kiterjed a balesetbiztosítás hatálya.