Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

4G0 112. országos ülés 1907 február l9-én, kedden. üző munkások is, a kik nincsenek felsorolva a baleset elleni biztosításról szóló 3. §. üzemei között. A 2264 kisipari munkás közül legalább ötszáz van olyan, a ki a nem. veszedelmesnek jelzett kisipari üzemekben szenvedett balesetet: szabó, czipész, szíjgyártó stb. ; s hogy ebben nem tévedhetek, arra nézve nekem bizonyság Ecseri Lajos, munkáskérdésekkelfoglalkozó statisztikusnak egy 1884-ben megjelent könyve, a ki igen alapos táblázatot dolgozott ki, a melyben felsorolja, foglalkozási ágak szerint az 1882-ben, 1883-ban és 1884-ben Magyarország kisiparában történt baleseteket; és ebből a statisztikai kimutatásból olvasom, hogy pl. a szabók és czipészek, akikről azt tartjuk, hogy abszolúte nem veszedelmes a foglalkozásuk, 1884-ben nagy számban, körülbelül négyszázan szenvedtek baleseteket. Hát kérdem én az igen tisztelt képviselőházat, hogy az ilyen szerencsétlenül járó munkásokat miért nem vonjuk be a balesetbiztositás körébe ? Szatmári Mór előadó : Tíz hétig kapják ! Mezőfi Vilmos: Ezeknek, ha szerencsétlenül jártak, ép oly joguk van arra, hogy kártéritést és kárpótlást kapjanak, mint azoknak a munkásoknak, a kik veszedelmes iparágakban, gyárakban ós műhelyekben dolgoznak. Ezekre nézve szörnyű nagy igazságtalanságot állapit meg ennek a törvényjavaslatnak a 3. §-a. Elmondták már itt a házban, de ismételni kell: a kisiparosokra nézve, a kiket olyan nagyon a szivökre akarnak zárni a t. ház tagjai közül többen, kiket én is sajnálok és a kikről magam is elismerem, hogy a megélhetésnek nehéz viszonyaival küzdenek, ezekre a kisiparosokra nézve nem előny, hanem hátrány lesz abból, ha kiveszszük munkásaikat a kötelezőleg biztosítottak köréből. De hiszen nyilvánvaló és kétségtelen, hogy a szerencsétlenül járt czij)ész- vagy szabómunkás, ha baleset éri, tudni fogja a módját, hogyan keresse a maga igazságát: pörölni fogja a munkaadót, és a Curia nem tehet egyebet, mint hogy ezen törvényjavaslat alaj)ján is kártérítésre kötelezze ugyanolyan arányban és mértékben, mint a hogy a törvényjavaslat a veszedelmes kisipari üzemekre megálíapitja a kártalanítást: meg fogja ítélni a nem veszedelmesnek jelzett kisipar javára is a kártéritést. A kisiparos tehát rosszabbul jár, mert a törvényjavaslat szerint csak csekély évi átalányösszeget kellene fizetnie, hogy biztosítsa munkásait, baleset esetén azonban a Curia nagy összegeket ítélne meg és ezzel megélhetését tenné lehetetlenné. A különbség csak az, hogy ennek a szerencsétlenül járt, nem veszedelmes üzemben dolgozó munkásnak a vére árán megszerzett kártalanításban osztozkodni fog majd az ügyvéd, a ki természetesen nem fogja ingyen kiperelni a járandóságot, hanem, a mint ma dívik és szokásban van, az összeg felében egyezik meg. (Ellenmondás.) Tudok olyan eseteket, hogy felében egyeztek meg, bár elismerem, hogy tisztességes ügyvéd csekélyebb honorárium mellett vállalja az ilyen pereket. Bizonyos azonban, hogy ingyen nem teszi, hanem ha dolgozik és fáradozik, munkáját megfizetteti. Ezért épen a kisiparosok, de meg a munkások érdekében is arra kérem a t. házat, ne fogadja el ezt a 3. szakaszt igy, hanem fogadja el annak eredeti szövegezését, a melyben a balesetbiztositás kényszere kiterjed az összes kisipari üzemekre. A másik dolog, a melyet szóba akarok hozni és a mely miatt már tegnap igénybevettem a t. ház figyelmét, a földmivesmunkások és az erdészeti munkások ügye. Ezeket a balesetbiztosításból is kihagyja a törvényjavaslat. Ezt helytelenül teszi nagyon, mert ha már a betegsegélyezésből kihagytuk őket, legalább a balesetbiztositás körébe be kell venni. 1905-ben a mezőgazdasági üzemben Magyarországon 8385 baleset történt. Ebből súlyos természetű volt 6470, állandó munkaképtelenséget eredményezett 515, teljes munkaképtelenséget 80, halálos baleset pedig volt 322. Ezek maguk rémes számok. De utánajárva, meggyőződtem, hogy nekünk megbízható balesetbiztosítási statisztikánk a mezőgazdaságban nincsen. Elnök : Felhívom a képviselő ur figyelmét, hogy erre nézve a képviselőház már hozott határozatot. Az általános tárgyalás befejezése után a képviselőház elhatározta, hogy felhívja a m kir. földmivelésügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági munkások- és cselédeknek betegség és baleset esetére való kötelező biztosításáról törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ezt most vita tárgyává tenni nem lehet, Ilyen határozatot hoztunk, ujabb határozatot ebben az ülésszakban hozni nem lehet. Már az 1. szakasznál voltam bátor ezt kifejezni épen Mezőfi Vilmos képviselő ur határozati javaslatával szemben. Nagyon kérem, ne méltóztassék erre kiterjeszkedni, mert ismétlem, a ház már hozott határozatot és azt ebben az ülésszakban nem lehet megváltoztatni. Mezőfi Vilmos : T. ház ! Szeretném, ha a ház a törvényjavaslatnak eredeti szakaszát fogadná el. Ez nincsen szoros kapcsolatban azzal a határozati javaslattal, a melyet a képviselőház munkásügyi előadója a képviselőház elé terjesztett. A mennyiben határozott volna is a ház ebben a dologban általánosságban, ez csak a messze jövőre vonatkozik, de most, azt hiszem, megváltoztatható a határozat. Elnök : Ezen ülésszakban nem lehet megváltoztatni, csak a következőben. Mezőfi Vilmos: Befejezem, röviden felszólalásomat. Csak arra a megjegyzésre akartam még szorítkozni, hogy maga ez a statisztika nem alapos, hanem bizonyos, hogy sokkal több baleset történik Magyarországon a mezőgazdasági üzemekben, mint a mennyit a földmivelésügyi minisztériumnak 1905. évi kimutatása kitüntet, mert ugy tudom, hogy az 1905. évben csak a körorvosok adatai szolgáltatták az előttünk fekvő eredmény alapját. Bizonyos az, hogy talán ötször annyi baleset is történik évente Magyarországon. (Ellenmondások.) T. ház ! Az elnök ur felvilágosított az iránt, hogy hiába tennék indítványt, azt a t. ház sza-