Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

458 112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. Rámutatott azonkívül Lányi t. képviselőtársam arra is, hogy ha kisebb a veszélyesség, akkor kevesebb is lesz a dij, tehát ez sem indokolja, hogy a kereskedelmi alkalmazottak kivonassanak. Hasonlóképen áll ez az ipari alkalmazottakra, kikre vonatkozó indokaimat már volt szerencsém első felszólalásom alkalmával előterjeszteni. Végül az 1. §-ra vonatkozó szavazás körülbelül eldöntötte azt a kérdést, vájjon a t. ház kivánja-e a mezőgazdasági munkásokat befogadni az ezen törvény által szabályozott biztositás keretébe ; eldőlt a szavazással ezen kérdés, ugy hogy nem kívánok azzal tovább foglalkozni. De annak daczára, hogy így döntött a t. ház, még egy másik kérdés, azt hiszem, elég komoly megfontolás tárgyává volna teendő, nevezetesen azon kategóriának sorsa, a melyről a törvényjavaslat 3. §-ának utolsóelőtti bekezdése szól. Ezek a cséplőgép, gőzeke, s általában bármely gazdasági gép mellett alkalmazott munkások. Ezek elég nagy számmal vannak ; van ilyen körülbelül 25—30.000. A mellett ez a foglalkozás a legveszélyesebb ipari foglalkozás. Ezek tulaj donképen nem is mezőgazdasági munkások, csak a mezőgazdaság részére, hogy ugy mondjam, kölcsönvett ipari munkások, a kik munkálkodásuk idejének csak egy kis részét töltik tulaj donképen mezőgazdasági üzemeknél, idejüknek nagyobb részét azután egyéb ipari és gyári üzemeknél töltik el. Ezekre semmi esetre sem alkalmazható ugyanazon szempont, mint a mely általában alkalmaztatik a mezőgazdasági munkásokra, sőt minden észszerűség és ok, a mellett szól, hogy teljesen egyforma elbirálás alá essenek az ipari munkásokkal, annál is inkább, mert ők végzik a legveszedelmesebb ipari munkát és ezek között történik aránylag a legtöbb baleset, a minek illusztrálására méltóztassék megengedni, hogy bemutassam a statisztikát az 1905. évből, a gépek mellett dolgozó mezőgazdasági ipari munkásoknál előfordult balesetekről. A sérültek száma volt az 1905. évben 1079 ; ezsk közül a törvény intézkedései szerint járadékra igényt tart 255, tehát sokkal nagyobb, tetemesen nagyobb az arány, mint akár a nagyiparban, akár a kisiparban. A mikor én a kisipari munkásoknak kivétel nélkül kötelező balesetbiztositását kérem, akkor természetesen nem ldvánom én a kisiparosokat olyan áldozatokkal megterhelni, a melyeknek elviselésére képtelenek, de a melyek elviselésére végered v.ényben talán nem is illetékesek, mert az ilyen szocziáüs terhek végeredményben, s a gyengébb képességű emberek szempontjából feltétlenül az állam által kellene, hogy viseltessenek En tehát akkor, a midőn a törvény 3. §-ának ilyetén való megváltoztatását kérem, hogy t. i. a kisipari munkásokra is kiterjesztessék a köte'ező balesetbiztosítás, egyúttal ismételten felvetem azt a kérdést, a melyet már az általános vitánál bátor voltam hangoztatni, hogy minden nehézség és a magyar államháztartásnak, financziánknak minden, legcsekélyebb megzavarása nélkül egész szépen keI resztülvihető volna vagy az, hogy ezen kisipari rétegek az 1898 : XXI. t.-cz. terhei alól mentesittessenek, vagy az, hogy az ezen czimen befolyó államjövedelmeknek egy bizonyos része a kisiparosok ezen terheinek könnyítésére vagy megszüntetésére fordíttassák. Én tehát ugy vélem ezt a kérdést megoldani, — s nem nehéz ez a megoldás — hogy ugyanakkor, a mikor elméltóztatik határozni azt, hogy az összes kisipari alkalmazottak bevonassanak a kötelező balesetbiztosítás körébe, méltóztassék egyúttal gondoskodni arról is, hogy ez a kisipari munkaadók részére ujabb megterh éltetést ne jelentsen. Méltóztassék tehát megengedni, hogy a következő javaslatot terjesszem be és kérjem a t. házat, hogy ezt elfogadni kegyeskedjék. (Olvassa) : »A javaslat 3. §-a ujabb átdolgozás végett visszaadatik azon utasítással, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség alá vonassanak : a) a kereskedelmi alkalmazottak, b) az összes ipari műhelyi, tehát kisipari munkások is ; c) a cséplőgépek, gőzekék és általában bármely gazdasági gépek mellett alkalmazott munkások ; egyidejűleg e szakaszban történjék intézkedés arra, hogy a kisipari munkaadók akár az 1898 : XXI. t.-cz. alól való mentesítés, akár valamely állami hozzájárulás utján a balesetbiztosítás terhei alól mentesittessenek, esetleg a terhek csökkentessenek.« Azért nem szövegezem meg a törvényjavaslatot és azért terjesztek elő csak határozati javaslatot, mert nem érzem magamat hivatottnak, hogy mindjárt kész szöveggel járuljak a ház elé, mikor ez a tehermentesítés nem mondom hogy épen csak ezen formákban, hanem egyéb formákban is megtörténhetik. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. ház ! Pusztán azért emelek szót e szakasznál, hogy egyrészt Lányi Mór, másrészt Pető Sándor t. barátaim határozati javaslatához néhány megjegyzést fűzzek. Lányi Mór határozati javaslatának czélja a kereskedelmi alkalmazottakat a balesetbiztosítás kötelező voltába bevonni. Volt szerencsém két izben kifejteni, hogy a kereskedelemnek az a része, a melyben a baleset minimális, ez idő szerint semmiképen sem szorul rá arra, hogy a balesetbiztosítási kötelezettségbe bevonassák, annál kevésbbé, mert a veszélyes kereskedelmi ágazatok a harmadik szakaszban külön-külön vannak taxatíve felsorolva és benne vannak abban a körülbelül 36,000 üzemben, a mely a kisipar és kiskereskedelem körében amúgy is szerepel a balesetbiztosítási kötelezettségben. Ha nem forog fenn ok arra, hogy a balesetbiztosítást a kereskedelmi alkalmazottak számára megadjuk, akkor nem foroghat fenn ok arra sem, hogy a kereskedelmet ok nélküli kiadásokkal megterheljük, Lányi t. barátom határozati javaslatát tehát nem ajánlom a t. háznak elfogadásra.