Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

112. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. 457 tassék megengedni, hogy Lázár Pál t. képviselő ur előadására is reflektálhassak a tekintetben, a mennyiben ő reám vonatkozólag azt mondotta, hogy az én előadásom a bányatársládákra nézve eltér a teljes valóságtól. Ugron Gábor: Igaz ! (Derültség.) Pető Sándor : Azt állítja a t. képviselő ur, hogy én azt mondottam, hogy a munkások hozzák meg az összes áldozatokat a betegsegélyezés, a baleset, az aggkor, valamint a hátramaradott özvegyek és árvák biztosítása tekintetében. Azt is mondotta továbbá Lázár Pál t. képviselőtársam, hogy a bányatársládák mind fizetésképtelenek és deficzit­tel dolgoznak. Lázár Pál: Nem mind, de legnagyobb része ! Pető Sándor : És csakis a tulajdonosok, a bir­tokosok áldozatai és hozzájárulása teszik lehetővé, hogy fizetésképtelenségük megszűnjék és a defiozit elhárittassék. Hát, t. ház, én nem mondtam, — tehát ennek ellenkezőjét kár volt bizonyítani — hogy a mun­kások fedezik az összes költségeit a különböző biztosításoknak. Ezt én sohasem mondtam, hanem mondottam azt, és ezt is a statisztikai könyvekből lehet kiolvasni . . . Ugron Gábor : Statisztikai igazság ! Pető Sándor : ... az igazság az, hogy az állami üzemben a munkások adják a biztosításoknak 61-1%-át, mig a munkaadók, illetőleg bérlők a 38-9%-ot. A magánbányáknál pedig 2 / 3-ot adnak a munkások és 1 js-ot a munkaadók. Hogy ez meny­nyire igaz, kitűnik abból, hogy például 1905-ben a kincstári bányáknál a munkások járuléka volt 665.830 korona, a kincstár, vagy a kincstári bá­nyák bérlői, szóval a birtokosok 1,090.607 korona járulékot fizettek az összes biztosítási ágakra vonatkozólag a társládába való hozzájáruláskép­pen. Igaz tehát az, hogy a kincstári üzemben a tulajdonosok hozzájárulása sokkal nagyobb, mint a munkások hozzájárulása. Ellenben a magán­bányáknál a munkások járuléka a társládához 1905-ben volt 2,504.793 korona, a munkaadóké pedig 1,184.433 korona. Lázár Pál : Ez csak a fix hozzájárulás ! Pető Sándor : A társládák tőkéje után járó kamatok nem tartoznak ide. így tehát nemcsak hogy igazam volt, a mikor azt mondottam, hogy a munkaadók egyharmaddal, a munkások pedig kétharmaddal járulnak a társládákhoz hozzá, hanem még a munkaadók javára állapítottam meg az arányt, mert tényleg még egyharmadnál is kevesebb jön ki a munkaadók hozzájárulása czimén. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a társ­ládák örökös deficzitben vannak és csakis a tulaj­donosok nagylelkűsége mentheti meg őket. Lázár Pál: Azt mondottam, a nagyobb része. Pető Sándor: Tehát a nagyobb rész van ilyen deficzitben. Erre nézve az áll, hogy azok a társ­ládák áUandóan gazdagodnak, állandóan szapo­rodik a vagyonuk. Pl. 1905. év elején a kincstári bányák társládájának vagyona 11,262.564 korona KÉPYH, NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. volt, 1905. végén pedig 11,675.240 koronára sza­porodott az fel. A magánbányáknál a társládák vagyona 1905. év elején volt 14,447.423 korona, az év végére a vagyon lett 15,349.164 korona, igy tehát az összes vagyon volt 1905. végén 27,024.404 korona. Lázár Pál: A vállalatok rendkívüli áldozata árán ! Pető Sándor: Hogy pedig ez a vagyonszaporo­dás nem változik és nemcsak az 1905. évben jelent­kezik, erre elég adat az, ha azt mondom, hogy az összes társládavagyon volt 1905-ben 17,504.000 korona, 1900-ban 19,922.000 korona, most pedig 1906-ban, a mint rámutattam, 27 millió. Tehát ez a társládák deficzitje ; itt jelentkezik csak az, hogy a munkaadó nagylelkűsége oka annak, hogy ezek az ő hiányaikat fedezhetik. T. ház ! Én az előttem szóló Lányi t. képviselő urnak azt a javaslatát, a mely szerint a keres­kedelmi alkalmazottak a törvény első szakaszában felsorolt kategóriák közé, vagy azon kategóriák közé, a melyek a baleset ellen kötelezőleg biztosi­tandók, felvétessenek, elfogadom, és miután ő ezt a javaslatát egész részletesen megindokolta, azt hiszem felesleges, hogy erre ennél a kérdésnél hosszasan időzzem. Csak arra kívánok rámutatni, a mire ő is rámutatott, hogy igazságtalanság és vagyoni megrövidítés is jelentkezik a kereskedelmi alkalmazottak és a kisipari alkalmazottak terhére akkor, mikor ezeket a balesetbiztosítási kötele­zettség alól elvonjuk. Mert hisz, a mint már sokszor méltatva lett, a baleset elleni biztosítással járó terhek túlnyomó részét a betegpénztárak viselik, azok a pénztárok, a hova a kisipari munkás és a kereskedelmi alkalmazott befizeti a maga járulékát. Akkor tehát, mikor a balesetbiztosítás terhének egy részét áthárítjuk a betegpónztárakra, ugyanekkor a kereskedelmi alkalmazottakra és kisipari munkásokra hárítjuk ezeket a terheket; tehát igazságtalanság és vagyoni megrövidítése ezeknek a kategóriáknak, hogy őket a baleset­biztosításnak csak terheiben részesítjük, de áldá­saiban nem. Meg kell még említenem, t. ház, hogy sem a tőr­vény, sem a gyakorlati élet pontos és szabatos határvonalat nem von arra nézve, hogy ki tekin­tendő kereskedelmi alkalmazottnak. Egy példával fogom igazolni, a melyet az államtitkár ur is el fog ismerni. Az a kérdés merült fel pl., hogy a bolti szolga milyen kategóriába tartozik, vájjon kereskedelmi alkalmazott-e vagy sem ; vájjon köte­lezi-e őt a balesetbiztosítás vagy nem. Eddig pl. az volt a praxis, hogy a bolti szolgákat nem vették fel a kereskedelmi kórházba tagnak, vagyis nem tekintették őket ebből a szempontból keres­kedelmi alkalmazottaknak, hanem kénytelen volt a gazda őket a kerületi pénztárba be­íratni. Eddig tehát a biztosítás szempontjából az volt a gyakorlat, hogy a kereskedelmi üzlet­nek ilyen segédszemélyzetét nem tekintették keres­kedelmi alkalmazottnak. Kérdés, a jövőben hogy lesz ez. 58

Next

/
Thumbnails
Contents