Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

Sí. országos ülés tíü^ január %i-én, hétfőn. JW alkotmányt. Azok, a kik nem vettek részt ezen küzdelemben, kiszorultak a nemzet képviseletéből. Most azonban azt mondom, t. képviselőház, hogy ezen szent és sérthetetlen erkölcsi javaink mellett helyet foglalnak anyagiak is, a melyeket hasonló buzgalommal, erélylyel és kitartással kell megvédelmeznünk. Független és nagy csak gazdag nemzet lehet, az a nemzet, a melybe megvan a kellő akarat, hogy nemzeti termelését minden körülmények között meg akarja és meg tudja védelmezni. Ha mi összetett kezekkel nézzük, hogy a fedezetlen határidőüzlet néven ismert szerencsejáték továbbra is gyakorolja árdevalváló hatását legfőbb nemzeti termelésünk egyes ágainál, akkor nem telj esitettük becsületesen és hiven a védelem ezen szent kötelességét. (Igaz !) Én nagyon örülök, hogy a t. miniszter ur nézetei, a mennyiben azokat a múltkori nyilatkozataiból megtudom Ítélni, 1895 óta változást nem szenvedtek. Sőt meg vagyok győződve, hogy az azóta gyűjtött tapasztalatai csak megerősítették abban, hogy nemzeti termelésünket a tőzsde kinövései által okozott veszedelmek ellen erélyes kezekkel meg kell védelmezni. (Helyeslés.) A t. miniszter ur a fedezetlen határidőüzlet kérdésében teljesen megnyugtató nyilatkozatot tett és ha azokhoz valamit hozzá lehet fűzni, ugy ez csak az lehet, hogy az általa kitűzött terminusokat lehetőleg megröviditeni kegyeskedjék, hogy már az 1907. évi termésünk is meg legyen védelmezhető azon árdevalváczió ellen, a melynek okvetlen ki lesz téve, ha a fedezetlen határidőüzlet továbbra is fennáll. (Helyeslés.) Ezek után nem marad egyéb hátra, mint hogy kijelentsem, hogy Simonyi t. képviselőtársunknak a fedezetlen határidőüzlet, illetőleg a tőzsdereform kérdésében benyújtott határozati javaslatát teljes terjedelmében magamévá teszem. (Helyeslés.) Engedje meg a t. ház, hogy áttérjek egy másik aktuális jellegű kérdésre, a mely a t. miniszter ur kodifikáló működését valószínűleg már a legközelebbi időben igénybe fogja venni. Ez a sztrájktörvény, a mely Magyarország közvéleményét jelenleg nagy mértékben foglalkoztatja, és a melyre nézve a t. kereskedelmi kormány itt már hivatalosan is bejelentette, hogy a legközelebbi időben be fogja nyújtani. Azt hiszem, hogy e törvény jogi keretei az igazságügyi kormány által fognak megállapittatni, s ezért a t. ház nem fogja indokolatlannak találm, ha e törvényre vonatkozó nézeteimet most adom itt elő. Magáról a munkáskérdésről már igen sok szó esett itt. Vörös fonálként húzódik keresztül ez a kérdés a már letárgyalt belügyi, kereskedelemügyi és földmivelésügyi tárczák tárgyalásain. Ez és a nemzetiségi kérdés dominálja, azt lehet mondani abszorbeálja teljesen a megnyilatkozott közvéleményt, és én kijelentem, hogy e részben ismétlésekbe bobocsátkozni nem fogok, mert ugy a kereskedelemügyi, mint a földmivelésügyi miniszter ur e részben teljesen megnyugtató nyilatkozatokat tett, és talán már nincs is egyéb hátra,mint hogy ezeket a nyilatkozatokat kellő összhangba hozzuk, rendszerbe foglaljuk és törvénybe iktassuk. T. ház ! Szterényi államtitkár ur a kereskedelemügyi kormány nevében kijelentette itt a házban, hogy a sztrájktörvény javaslat már a legközelebbi jövőben be fog nyújtatni azon czélból, hogy egyrészt megoltalmazza a munka szabadságát azon féktelen izgatások és azon féktelen terrorizmus ellen, a melyekről nap-nap után értesülünk, másrészt pedig, hogy bizonyos iparágakban, a melyek a halaszthatatlanság jellegével biró munkálatok szolgálatában állanak, a sztrájk kitörését egyáltalán lehetetlenné tegye. A sztrájktörvény tehát biztosan meglesz és én a magam részéről teljesen meddőnek találom, ha egyes gazdasági érdekképviseletek ma még a felett tanácskoznak, hogy vájjon egy ilyen törvényre szükség van-e vagy nem. Ma már ez vita tárgyát nem képezheti, mert ez már eldöntött dolog ; vita tárgyát csakis az képezheti, hogy vájjon az aratási munkálatok is helyet foglaljanak-e azon kivételes, halaszthatatlan iparágak sorában, a melyek külön védelemben lesznek részesitendők. Nézetem szerint az aratási munkálatok sokkal fokozottabb mértékben bírnak a halaszthatatlanság jellegével, mint azon iparágak, a melyeket az államtitkár ur a különleges intézkedések sánczai közé bevenni óhajt.Az államtitkár ur négy ilyen ijDarágat sorol fel: a vízvezeték körüli munkálatokat, a villám világítást, a világitógáz fejlesztését és kezelését és végül a vasúti üzemet. Azon véleményemnek adok kifejezést, hogy az aratási munkák sokkal sürgősebbek; (Ugy van ! a baloldalon.) sokkal kevésbbé tűrnek halasztást, mint ezen iparágak bármelyike. (Helyeslés balfelől.) Ezen meggyőződésemben megerősít magának a szocziáldemokrata pártnak álláspontja is, a melyet a múltkor Mezőfi Vilmos t. képviselőtársunk egyik nyilatkozatában itt kifejezésre juttatott. Ezen nyilatkozata a következőképen szól (olvassa) : »A különbséget az ipari és mezőgazdasági sztrájk között el kell ismernem; azt a különbséget, hogy az ipari sztrájk pótolhatatlan veszteséget nem okoz — ez a meggyőződésem — a mezőgazdasági sztrájk azonban pótolhatatlan veszteséget okoz. Veszteséget okoz nemcsak a latifundiumok, az ezerholdak tulajdonosainak, de veszteséget okoz a kisgazdák százezreinek és pótolhatatlan veszteséget okoz a munkásoknak, a kik egy sztrájk esetén egész évi keresetüket is elveszthetik.« (ügy van! balfelől.) A túlérett gabona, t. ház, egy hétnél tovább nem állhat meg a teljes megsemmisülés veszélye nélkül. Egy általános nagy sztrájk esetén milliók és milliók mehetnek tönkre helyrehozhatatlanul (Ugy van! jobb felől.) és az ilyen nagy nemzeti szerencsétlenségnek következményeit többé soha semmivel pótolni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Elismerem, hogy a Szterényi államtitkár ur által felsorolt iparágakban egy esetleges sztrájk boszuságot, kellemetlenséget, sőt kárt is okozhat,