Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-112

446 111. országos ülés 1907 február 19-én, kedden. Nagyon kérem a t. házat, kegyeskedjék ezt az intézkedést kiterjeszteni az ügyvédi, közjegyzői. végrehajtói irodák és a magánintézetek alkalmazottaira is. Az indokok, a melyeket ezen módosítás támogatására felhozni bátorkodom, röviden a következők. (Halljuk ! Halljuk !) Ezeknek az alkalmazottaknak, a kiknek a betegsegélyezésbe való bevonását óhaj tandónak tartom és indítványozom, anyagi helyzete és kereseti viszonyai semmi tekintetben sem különböznek azoktól, a kik már eddig is kötelezőleg bevonattak a betegség esetére való biztosításba. Nincs semmi különbség a között, hogy egy gépírónő valamely ügyvédi irodában van-e alkalmazva, vagy gyári üzemben. A javaslat eredeti és a bizottság által is megállapított intézkedése esetében pedig megtörténhetik, hogy ha egy ilyen alkalmazott egy biztosításra kötelezett üzemből egy biztosításra nem kötelezett vállalkozásba, pl. egy gyári irodából egy ügyvédi irodába megy át, megbetegedése esetére semmiféle védelemben nem fog részesülni, sőt azok a befizetések is, a melyeket a betegpénztár javára esetleg számos éveken keresztül tett, rá nézve teljesen elvesznek. Németországban különösen ugyanezek a kategóriák, az ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói alkalmazottak szintén be vannak vonva a biztosítási kötelezettség keretébe. Sőt bátor vagyok utalni arra, hogy az ügyvédi alkalmazottak maguk kérték, hogy őket a betegség esetére való biztosításba a t. ház vonja be. Kérték ezt különös utalással arra, hogy ma már az átmenet az ügyvédsegédi foglalkozásból az ügyvédi foglalkozásba — bár nem olyan nehéz, mint egy kereskedelmi alkalmazottnak az önálló kereskedelembe vagy egy ipari alkalmazottnak az önálló ipari foglalkozásba való átmenete — nem oly könnyű, mint régen és sokszor csak igen előrehaladott életkorban jut az illető ügyvédséged abba a helyzetbe, hogy önálló irodát nyithat. Azt hiszem tehát, ez a kérés feltétlenül méltányos és semmi akadály nem merülhet fel az ellen, hogy ezek az alkalmazottak a biztosítás körébe bevonassanak. És mivel az igen t. államtitkár ur sem támasztott tegnapi beszédében mindezen alkalmazottaknak betegség esetére való biztosítása ellen kifogást, nagyon kérem a t. házat, hogy módosításomat elfogadni méltóztassék. Módosításom a következő (olvassa) : »Az 1. §. 2. pontja a következő szövegben állapittatik meg : »2. az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar-, illetve vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozásoknál, ügyvédi, közjegyzői, végrehajtói, műszaki és ügynöki irodákban, színházaknál, magántanintézetekben, gyógyszertárakban, gyógyintézeteknél stb.« alkalmazott egyének biztosítási kötelezettség alá esnek.« Kérem a t. házat, kegyeskedjék ezen módosításomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt az előadó urat illeti a szó. Szatmári Mór előadó : T. képviselőház ! Csak a Baloghy Ernő t. képviselőtársam által benyújtott módosításra vonatkozólag akarok egy pár megjegyzést tenni. A 2400 koronás czenzus leszállítása többször szóba került, még pedig mindig az orvosok kérdésével kapcsolatban. Ne méltóztassanak azonban figyelmen kivül hagyni, hogy több egészen közvetlenül érdekelt kör is fordult kérelemmel a képviselőházhoz, még pedig egészen ellentétes irányban. így a kereskedelmi alkalmazottak és a magántisztviselők országos szövetsége kérvényt adott be a képviselőházhoz, a melyben a 2400 koronás czenzusnak 3600 koronára való felemelését kérik. Minthogy pedig azt hiszem, hogy Baloghy Ernő t. képviselőtársam sem kívánná, hogy az érdekeltségi köröknek foglalkozás szerint való mérlegelése mellett változás alá essék a czenzus, ennélfogva a czenzusnak egységesnek kell lenni és igy, miután a közvetetlenül érdekelt körök közül egy igen nagy rész a 2400 koronás czenzusnak pláne 3600 koronára való felemelését kéri, ennélfogva a leszállitás ellenkeznék a méltányossággal és igazsággal. Baloghy Ernő : Én csak a vidékre mondtam ! Szatmári Mór előadó: A t. képviselőtársam által proponált vidékek szerint való kategorizálás pedig mérhetetlen . . . Baloghy Ernő: De nem kivihetetlen ! Szatmári Mór előadó : . . . nehézségekbe ütköznék. Ezt már a bizottságok is kifejtették. Szó volt erről a közös konferencziákon, a t. államtitkár ur is beszélt róla, hogy a vidéki városok és a főváros között, a megélhetés dolgában különbséget tenni alig lehet és irtóztató nehéz dolog lenne megállapítani, hogy a vidéki városok közül melyik az, a hol 1200 koronás legyen a czenzus, melyik az, a hol magasabb és melyik, a hol alacsonyabb legyen. Ennélfogva kérem a t. képviselőházat, méltóztassék Baloghy Ernő t. képviselőtársam módosítását mellőzni. A mi Gratz Gusztáv t. képviselőtársam módosítását illeti, nekem az ellen nincs kifogásom. (Helyeslés.) Elnök : A földmivelésügyi miniszter ur kíván szólam. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház ! Mezőfi Vilmos t. képviselő ur tegnap egy határozati javaslatot adott be, a mely szerint azt indítványozta, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszba vétessék fel az, hogy : »betegség esetére kötelezően biztosítandó a mezőgazdasági munka és erdőtermelés bármely ágával foglalkezó földmives.« Azon nagyérdekű fejtegetések után, a melyeket az igen t. kereskedelemügyi államtitkár úrtól tegnap hallottunk és a melyek fonalán e határozati javaslatra is kiterjeszkedett, nem szükséges, hogy ezzel részletesen foglalkozzam. Annyit azonban mégis meg kell jegyeznem, hogy én helyénlevőnek, sőt feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy a törvényhozás egyenlő humanizmussal