Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

432 111. országos ülés Í907 február ÍS-án, hétfőn. sarkpontja az orvosok kezében és abban a harmóniában van, a mely az egyes pénztárak, a munkások és az orvosok között fenn fog állani. (Helyeslés a baloldalon.) Mi történik akkor, ha az egyesség a pénztár és orvos között nem jön létre? Olyan helyzet áll ekkor elő, a mely az orvosra nem kellemetlen, a mennyiben ha nincs, ha nem találkozik orvos, a ki azért a dijért vállalkoznék a funkczióra, a biztosított kétszeres táppénzt, vagyis8koronát kap, a miből orvosát kényelmesen és elég jól dijazhatja. A törvénynek azonban nem az a czélja, hogy ilyen esetek álljanak elő, hanem az, hogy az orvos és betegsegélyző pénztár egymással harmóniában működjék közre azon, hogy a nemes czélok, a melyek ezen törvényjavaslatban alapelvként le vannak fektetve, megvalósittassanak. Ismétlem, ezen javaslatnak sorsa, sikere az orvosok kezében van. Ha az orvosok kedvvel, ügyszeretettel és ügybuzgalommal fognak közreműködni, akkor ennek a javaslatnak fényes sikere lesz. Helyeslem ezen javaslatnak azon igen helyes és okos szocziális alapgondolatát is, hogy a jobbmóduaknak aránylag nagyobb befizetési dijaival pótoltassék a kevésbbé jómódúak biztosítása, az ő kisebb összegű fizetési dijaik daczára is. Ez igen helyes és igen okos gondolat, csakhogy ennek az alapgondolatnak, ennek a helyes és okos alapgondolatnak keresztülvitele nem történhetik a magyar orvosi kar rovására. Ismételten hangsúlyozom, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a magyar orvosi kar feladatának magaslatán állva, mindent el fog követni, hogy a javaslat fényesen beváljék; mindent el fog követni, hogy nemcsak betegség esetén segélyezzen, nemcsak betegség esetén szolgáljon orvosi tanácscsal azoknak, a kik a törvény szerint jogosítva vannak hozzáfordulni, hanem az egész munkás- és iparososztály] yal közelebbi összeköttetésbe jutván, ezeknek összes egészségügyét lelkiismeretesen és odaadóan fogja gondozni. A magyar orvosi kar meg fogja tenni kötelességét, de ő is elvárhatja a képviselőháztól, hogy a mikor kimutatja sérelmeit, azok orvosoltassanak, aggodalmai eloszlattassanak annál inkább, mert azzal a javaslaton semmiféle néven nevezendő sérelem nem esik, csupán az történik, a mit jogosnak, helyesnek, indokoltnak tartok, hogy ugyanis Buda"pest közviszonyait nem keverjük össze a vidék viszonyaival és mondjuk ki, hogy a budapesti czenzus ennyi, a vidéki pedig kevesebb. A javaslathoz benyújtandó módositványom ezen az alapon nyugszik, vagyis én azt kontemplálom és indítványozom, hogy méltóztassék a háznak kimondani, hogy Budapesten a czenzus 2400 korona. Szterényi József államtitkár: Mennyi ? Baloghy Ernő: Marad természetesen 2400, egyebütt 2000, 1600, illetve 1200 korona. Megjegyzem, nem helyezek arra nagy súlyt, hogy e kategóriák mind megmaradjanak, ha módositványom esetleg elfogadtatnék. A magyar orvosi kar főkivánsága csupán az, és nem hiszem, hogy ez nem volna teljesíthető, hogy Budapesten más legyen a czenzus, és vidéken is más. Tehát amenynyiben kevesebb kategória állapíttatnék meg, nekem az ellen semmi kifogásom. A mi már most e fokozatok megállapítását illeti, propoziczióm az, hogy a vidéki fokozatok bizonyos időre, pl. 5 évre, vagy 10 évre csak a legvégén állapíttassanak meg, az élet majd megmutatja, hogy helyes volt-e a fokozatba való sorolás és az összeg megállapítása. Ennélfogva ugy kontemplálom és indítványozom a dolgot, a vidéki fokozatokat 10 évre az illető törvényhatósági közigazgatási bizottság véleményének meghallgatása és ajánlata alapján a kereskedelemügyi miniszter állapítsa meg. Módositványom ezek alapján a következőképen hangzik : A 16. pontot követő mondat e szavai helyett: »mely évenként 2400 koronánál, illetve« a következők tétessenek : »a mely a helynek megfelelőleg megállapítandó jövedelmi fokozatoknál nem több. Ily fokozatok a fővárosra nézve 2400, egyebütt 2000, 1600, 1200 korona. A vidéki fokozatokat 10 évre az illető törvényhatósági közigazgatási bizottság véleményének meghallgatása és ajánlata alapján a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg.« Bátorkodom módositványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Ki következik í Raisz Aladár jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Az általános vita során nem szólaltam fel azért, mert indítványaimat és módosításaimat a részletes vita során óhajtom előterjeszteni, azért, nehogy a minduntalan való alkalmatlankodás vádját magamra zúdítsam. E törvényjavaslattal szemben abban a helyzetben vagyok, hogy engem ez a törvényjavaslat nem elégít ki. Nem elégít ki különleges elvi álláspontomnál fogva sem, a mely azt követeli, hogy ne a munkálkodó társadalomnak egyes rétegeit vegyük ki és azokat biztosítsuk betegség és baleset ellen, hanem az egész emberiség, az egész társadalom minden egyes dolgozó tagja biztosítva legyen betegség, baleset, rokkantság, valamint az aggkor szerencsétlenségei ellenében. A mi azt teszi, hogy államosítsuk az egészségügyi szolgálatot. Az egészségügy államosítása alatt azt értem, hogy a miként a bíró, mint az államnak fizetett szolgája, az állam nevében ingyen szolgáltat igazságot mindenkinek, a miként a csendőr, mint az állam fizetett szolgája, az áUam nevében őrködik mindnyájunknak vagyon- és életbiztonsága felett: ép ugy az ember egészsége és testi épsége az áUamnak oly értelmű gondoskodása tárgyát képezze, hogy az orvosok, a