Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

111. országos ülés 1907 február 18-án, hétfőn. 431 gondolom, az 1904. vagy 1905-iki állapot szerint Magyarországon 227 községi körnek nem jutott orvosa, sőt voltak olyan községek, a melyek be sem voltak oszthatók ilyen orvosi körzetekbe. 1903-ban 223 orvosi diplomát adtak ki a tudományegyetemen, mig ellenben 1904-ben csak 88-at. Szterényi József államtitkár: Hol itt az összefüggés 1 Baloghy Ernő: Igen fontos körülmény ez, mélyen t. államtitkár ur, és mindjárt meg fogom mondani, hol van az összefüggés. Tudomásom szerint pl. a szabadkai kórház igazgatója alorvosokat hiába keresett, úgyhogy kénytelen volt kórházánál szigorló orvosokat alkalmazni. Most bátor leszek rátérni a konklúziómra. A városokban igenis túlságosan sok az orvos, de a vidéken az orvoshiányt pótolni kellene. Igen ám, de hogyan pótoljuk a vidéken uralkodó orvoshiányt, hogyha — nem mondom, hogy exisztencziájukban támadjuk meg őket — de prakszisuk jó részét a törvény ilyen rendelkezése folytán elveszszük ? Mert az kétségtelen, hogy az egységes czenzus folytán a vidéki orvos prakszisának egy részét el fogja vesziteni. Ez a jelenlegi törvényjavaslat nemcsak szocziális reform, hanem, nézetem szerint, az egészségügygyei is nagyon szorosan összefügg. En a magyar orvosi kar működését nem ugy képzelem, hogy ezen törvényjavaslat intenczióinak megvalósításánál sablonosán fog eljárni, hogy funkczióját ugy fogja tekinteni, hogy azokat a betegeket tömegszerüen kezelje ; hanem, azt hiszem, hogy atyai jóindulattal eltelve az ezen törvényjavaslat által biztositottakkal szemben, egészségügyi tekintetben valóságos vezetője, lesz a munkásnépnek és nemcsak betegség esetén fogja őket gyámolitani, hanem egészségügyi kérdésekben preventív utón is segit rajtuk, ugy, hogy a magyar orvosi karnak ezen törvényjavaslat megvalósításánál, annak eredményeinél döntő szerepe lesz. Es, mélyen t. államtitkár ur, miért helyezek én olyan nagy súlyt arra, hogy a magyar orvosi kar ki legyen elégítve "? Azt méltóztatik tudni, hogy azon kívánság teljesedése, hogy ez a javaslat jó legyen, eredményes legyen és beváljon, jórészt az orvosi kar odaadó működésétől függ. Már most, ha a magyar orvosi kar hivatása magaslatán fog állani, — a mit hiszek — akkor fényesen be fog válni ez a törvényjavaslat és annak összes • intézkedései ; azonban ha nem lesz kielégítve az orvosi kar, — nem mondom, hogy nem fogja kötelességét akkor is teljesíteni, mert ezt nem teszem fel a magyar orvosi karról — bizonyos kedvetlenséggel fogja munkáját végezni, mert ne kívánjuk a magyar orvosi kartól, hogy tagjai félistenek legyenek, azok is emberek, a kik, ha látják, hogy jogos kívánságaik nem respektáltatnak, — nem lehet rossz néven venni tőlük — bizonyos kedvetlenség érzete vesz rajtuk erőt. Ugy tudom, hogy az egységes czenzus megvalósításának akadályai főképen technikaiak. Azt mondták ugyanis, hogy nehézséget okozna, ha Budapesten 2400 korona, a vidéken pedig más lenne a czenzus. A mi a technikai okokat illeti, elismerem, hogy sokkal könnyebb a kezelés, ha a czenzus egységes, azonban azt hiszem, hogy talán technikai okok nem gátolhatják az orvosok kérelmének megvalósítását akkor, a mikor az orvosoknak igazuk van. Azonkívül van még egy indok, a mely felhozatik az egységes czenzus mellett és ez az, hogy a mennyiben a munkás, az ij)ari és kereskedelmi alkalmazott egy magasabb czenzusu városból, például Budapestről a vidékre megy, akkor, miután ott kevesebb a czenzus, esetleg kibújhatnék a biztosítás kötelezettsége alól. Erre azt felelem, hogy a munkás rendszerint azért változtatja lakhelyét, mert sorsán javítani akar és ritka dolog az, hogy családi körülmények vagy más okok kényszerítsék arra, hogy kevésbbé jövedelmező helyre menjen. Ellenérvül azt lehetne felhozni, hogy a mennyiben a munkás egységes czenzus esetén már a faluhelyen, a vidéken is bejut a biztosítási kötelezettség alá, akkor, ha a czenzus egységes, ha a városba jut onnét, könnyebben bújhat ki a biztosítási kötelezettség alól, a mennyiben a czenzus nem egységes. Igaz ez abban az esetben, ha a fővárosból, vagy nagyobb városból mennek a munkások a vidékre ; akkor megtörténhetik az az eset, hogy kibúvik a biztosítási kötelezettség alól az illető munkás és ipari alkalmazott. Azonban méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy azok az esetek igen ritkán fordulnak elő, hogy a munkás — mint jeleztem — olyképen változtassa lakhelyét, hogy rosszabb jövedelmezésü helyre megy ; megtörténhetik ez sztrájkok vagy kizárások esetén, de még ilyenkor is, ha vidékre jut az iparos, a munkásoknak tömeges odatódulása lenyomja a munkabéreket és ez által kisebbé tétetvén a czenzus is, a munkás ismét belejut a biztosítás kötelezettségébe. Ugy tudom, hogy eddig — Horvát-Szlavonországokat kivéve — 642.585 tag volt biztosítva. A biztosítási intézetnek bevétele 11,648.594 korona, kiadása pedig 11,226.108 korona volt. Orvosokra jutott ebből az összegből 1,694.491 korona, a mi az összes bevételnek 14.5%-a, orvosi díjra esett tagonként 2 korona 63 fillér. Ezzel szemben pl. az állami gyermekmenhelyeken a teleporvos a hét éven alóli gyermekek gyógyításáért évi 6, a hét éven felüli gyermekek gyógyításáért pedig évi 4 koronát kap. En ugy találom és azt hiszem, hogy a falusi orvos ilyen egységes és elég magas czenzus folytán elvesztvén prakszisának jórészét, kénytelen lesz vitába, perbe szállani az illető biztosítási pénztárral, a miből súrlódások, viszálykodások fognak keletkezni. A magam részéről, ezzel ellentétben, épen azt szeretném, hogy a megegyezés kölcsönös méltányossággal és békességes utón jöjjön létre. (Halljuk ! Halljuk !) Azt szeretném, hogy az orvos és a betegsegélyző pénztárak között súrlódások és viták ne merüljenek fel, (Helyeslés.) hiszen ennek az intézménynek és az egész reformjavaslatnak