Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-111

430 lll. országos ülés PM7 február 18-án, hétfőn. Nem akartam az általános vitánál felszólalni, mert hiszen a javaslat rendszerét magam is helyeslem, a megoldást fényesnek tartom és én is aláirom azt, a mi már körülbelül szálló igévé válik, hogy ez a törvény a szeretet törvénye, a kötelesség törvénye és a fejlődés törvénye. A t. államtitkár ur nagy beszédében azt mondotta, hogy két téren nem lehet képzelni visszafejlődést : t. i. szocziális téren és közjogi téren. Hát én kívánnám, vajha közjogi téren is mihamarább olyan fejlődés előtt állanánk, mint a milyet szocziális téren ez a javaslat jelent. Szivemből kivánom, hogy egyesült erővel mielőbb biztosítsuk alkotmányunkat, megalkossuk az alkotmánybiztositékokat . . . Zakariás János: Baleset ellen! (Élénk tetszés.) Baloghy Ernő: ... hogy közjogi téren mielőbb a fejlődésnek olyan útjára lépjünk, mint szocziáüs téren. Minden reformnak, de különösen a szocziáhs reformnak az a feladata, hogy közmegnyugvást keltsen. Ennél a javaslatnál is figyelembe vették a kisiparosok kérelmét, figyelembe vették a kereskedelmi alkalmazottak kérelmét, az orvosok kérelmének azonban . . . Ernszt Sándor : Az szintén figyelembe vétetett. Ifj. Madarász József: Teljes mértékben. Ki vannak elégítve. Baloghy Ernő: . . . csak igen kis részét vették figyelembe. Bátor leszek előadni, hogy ezen szakaszok keretén belül teljesíthető a magyar orvosi kar kérelme ezen javaslat rendszerének megváltoztatása nélkül. T. ház ! Miben áll a magyar orvosi kar sérelme ? Nem abban, hogy a czenzus 2400 koronában állapittatik meg, hanem abban, hogy ez a czenzus egységes. Nem hiszem, hogy valaki azt állíthatná, hogy Budapest viszonyai olyanok, mint a vidék viszonyai. Itt a helyzet egészen más. Bármikor alkotunk törvényt, vagy szabályozunk országos viszonyokat, mindig kategóriákat állítunk fel és mindig különbséget teszünk akár fizetés dolgában, akár másban Budapest és a vidék között. Mert ki az, a kinek Budapesten 2400 korona fizetése van ipari és kereskedelmi állásban ? Egy jóravaló előmunkás megkeres annyit. Ellenben kik azok a vidéken, a kiknek ennyi jövedelmük van ? Gyári üzletvezető, könyvvezető, sőt esetleg takarékpénztári igazgató is, szóval, a kereskedelmi és ipari alkalmazottaknak olyan köre, a mely nézetem szerint maga tudja orvosát fizetni. Nekem is az a nézetem, hogy a betegség esetére való biztosítás kötelezettségét minél nagyobb körre kell kiterjeszteni. Én is kiterjesztő értelemben fogom fel az egészet, azonban mégis azt tartom, hogy csak azok biztosíttassanak, a kik arra tényleg rászorulnak, s mások ne vonassanak bele. A magyar orvosi kar sérelme épen abban rejlik, hogy a társadalomnak olyan rétegei vonatnak be a kötelező biztosítás körébe, a melyek maguk is tudnának honorálni orvost. Leszek bátor bebizonyítani, hogy ez csakugyan valóságos, igazi sérelem. (Halljuk !) T. ház ! A 2400 koronás czenzust illetőleg ugy az igen t. előadó ur, mint az igen t. államtitkár ur egy főérvet hangsúlyoztak, azt, hogy szocziális téren nincsen visszafejlődés. Hivatkoztak mindketten arra, hogy az 1891-diki törvény is 2400 koronás czenzust állapított meg. Ez igaz, azonban méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az 1891. évi XIV. t.-czikknek 2. §-a az emberek minő körét vonta oda és hogy mennyire kiterjesztette ezeknek a körét az uj törvényjavaslat. Egészen uj társadalmi réteg az, a mely a biztosítás kötelezettségébe belevonatik és épen az a réteg, a mely a doktort maga honorálhatja. Ha jól számitok, körülbelül 200.000-re teszem azoknak számát, a kik az uj törvényjavaslat folytán biztosítási kötelezettség alá fognak esni. Én azt veszem tekintetbe, hogy ezeknek legnagyobb része az orvosát maga is fizetheti. Ha tehát ugy számitok, hogy a 200.000 ember közül mindenki 40 koronát fizetne az orvosának, — a mit nem tartok soknak — akkor körülbelül egy millió koronát tesz ki az a veszteség, a mely a magyar orvosi kart a törvény ezen intézkedése folytán éri, holott a régi biztosítási törvény hatálya alatt keletkezett és működő társulatoknál az orvosok egész évi jövedelme, illetőleg azon összeg, a mely a befolyt járulékokból nekik jutott, alig tesz ki 1,600.000 koronát, tehát közepes, felületes számítás szerint egy millió koronát tesz ki az a veszteség, a mely a magyar orvosi kart érni fogja, ha a törvénynek egységes, 2400 koronás czenzusa megmarad. (Halljuk!) Azt mondják, t. ház, hogy hiszen az orvosi kar érdekeit majd intézményes törvényekkel fogjuk megvédeni és sorsán segíteni fogunk. Hiszen ez nagyon szép ígéret és én meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi kormány igére tét be is fogja váltani, de ez elvégre mégis csak Ígéret és utalok arra, hogy ha az orvosi kar sorsán akarunk segíteni, ha az orvosi kar érdekeit, kívánságait figyelembe akarjuk venni, akkor íme, itt van mindjárt egy felhasználható alkalom. Miért várjunk más alkalomra ? (Mozgás jobbfélől.) Tudom, hogy ez szocziáhs törvény, de azt mondják, hogy ezen szocziális törvény keretén belül is, ugy mint a szocziáhs és munkásérdekek, a magyar orvosi kar érdekei is megóvhatok. A mi az orvosok díjazását a régi törvény hatálya alatt illeti, azt kell mondanom, hogy az bizony meglehetősen nyomorúságos. Itt megemlítem, hogy pl. a régi törvény hatálya alatt működő társaságok közül Pozsonyban egy orvosi látogatási dijra 21 fillér, azaz 10 krajczár esett; Sopronban 30 fillér, Nagyváradon, 35 fillér. Volt olyan hely is : Kassa, a hol egy orvosi látogatásra 9'4 fillér, azaz 4 és fél krajczár esett. T. képviselőház ! Hogy az orvosok helyzete ezen országban milyen sanyarú, azt nem szükséges itt illusztrálnom, mert azt hiszem, hogy ez köztudomású dolog. Hiszen csak azt hozom fel, hogy