Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-94

3fi 9h. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. »A fedezetlen határidőüzlet tehát olyan üzlet, a melyben az eladó olyan tárgyat ad el határidőre, a mely birtokában nincsen; vagy olyan üzlet, a melyet a felek árkülönbözet kiegyenlítésével bonyolítanak le. Mezőgazdasági és malomterményeknél eltiltandó, és a ki ezen tilalom ellen vét, hivatalból üldözendő és pénzbüntetésre, valamint szabadbadságvesztésre ítélendő. Határidőre pedig csak azon mezőgazdasági és malomtermények adhatók el, illetőleg vehetők meg, melyek az eladónak tényleges birtokában vannak.« Itt vannak a jelentések Berlinből, melyek beszámolnak azon eredményről, mely ott a fedezetlen határidőüzlet eltörlését nyomon követte. (Halljuk ! Halljuk I) Ezen jelentések német szempontból nem kedvezőtlenek, mert ezekből látjuk azt, hogy Berlinben ez idő szerint egy métermázsa gabona ára közel 6 koronával magasabb mint Budapesten. (1 gaz ! Ugy van !) Itt van egy másik igen érdekes füzet Hammersfahrnak Antwerpenben 1896-ban megjelent füzete, melyből csak egy egészen rövid, de nagyon jellegzetes idézetet fogok felolvasni, még pedig a hitelesség okából német nyelven : »In dem Wahne den Getreidehandel ohne Risico ersetzen zu dürfen, fälscht die Terminbörse Angebot und Nachfrage, überschwemmt sie die Consummärkte mit Getreide ohne Rücksicht auf den Bedarf, und ruinirt dadurch den Handel und die Landwirtschaft.« Ezen terjedelmes kötetben benfoglaltatnak azon munkálatok és azon határozatok, a melyeket az 1895. évi III. gazdakongresszuson a magyar gazdaközönség alkotott. Ezen adatokra, a melyek itt benfoglaltatnak, még egy izben vissza fogok térni, mert igen értékesek és érdekesek. Bemutatom továbbá ezeket a sárga foliánsokat, a melyeknek fakó szine is elég bizonyítékot képez arra nézve, hogy a gazdaközönség mily régóta foglalkozik a fedezetlen határidőüzlet kérdésével, (Igaz ! Ugy van !) anélkül, hogy e részben a legkisebb eredményeket is képes lett volna elérni. (Igaz 1 Ugy van!) Itt van az országos magyar gazdasági egyesület 1895. évi deezember 13-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Ezen jegyzőkönyv egy igen értékes nyilatkozatot is tartalmaz, hazánk nagy fiának, gr. Károlyi Sándornak nyilatkozatát, a mely következőképen szól: »gr. Károlyi Sándor helytelennek tartja a tőzsdebiráskodást mai alakjában, mert a termelők képviseletéről a börzebiróságban gondoskodva nincs. A differeneziális ügyletekre áttérve, azon üzleteket, a melyek nem szállítással végződnek csak a differenczia fizettetik meg, kivonná a bíróság ítélete alól.« Ugyancsak itt vannak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 1896. évi február hó 13-án és február hó 24-én tartott ülésének jegyzőkönyvei. Hogy nemcsak a mezőgazdák, hanem a kereskedők is állástfoglalnak a fedezetlen határidőüzlet ellen, ennek bizonyítékát képezi ezen jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat, a melyet Klein Gyula tett : (olvassa) : »Szintén azon az állasponton van, hogy minden kiküszöbölendő a tőzsdéről, a mi a játékra emlékeztet.« Ugyancsak ezen jegyzőkönyvbe van foglalva az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek véghatározata, a mely a 7. pontban foglaltatik és a következőképen szól (olvassa)}: »A határidő különbözeti játék, mint a hazai törvényeink által tiltott többi hazárdjáték, a tőzsdei forgalomból kitiltandó.« Mi az oka tehát mégis, hogy mindezen nagy és mélyreható erőfeszítések daczára abban a fontos kérdésben, hogy az ország károsodása máris ijesztő méretekben nyilvánul, oly irányban, hogy nemzeti termelésünk a kereslet és kínálat közötti viszony meghamisítása által évenkint több millióval károsodik, semmi sem történt. Méltóztassék, t. ház, csak magát a búzát tekinteni. (Halljuk ! Halljuk !) Közép-Európa azon piaczain, a melyeken a fedezetlen határidőüzlet árdevalváló hatást nem gyakorolhat, ez idő szerint hat koronával magasabb egy métermázsa búzának az ára, mint Budapesten. Nemzeti termelésünk ezen egyetlen ágazatánál tehát a kereslet és kínálat közötti viszony meghamisítása 300 millió koronájába kerül a nemzetnek. A fogyasztók érdekeit védelmezőknek azon ellenvetése, hogy ezen értékcsökkenésnek kétharmad része a belföldi fogyasztók javára írandó és csak egyharmad része esik a külföld javára : csak félig igaz és nem birja megczáfolni azon csalhatatlan és megczáfolhatatlan tényt, mely szerint az osztrák egész búzatermelésünknek egyharmad részéhez milyen nyomott, majdnem az előállitási árak színvonaláig lesülyesztett árakon jut. Más szóval Ausztria iparos népességének táplálásához szükséges gabonamennyiséget közel 100 millió koronával alacsonyabban szerzi be, mint azt a világszerte tapasztalt árkonstelláczió, az általunk életbe léptetett árvédelem indokolná. A dolgok mélyére látók előtt az is csekély vigasztalást képez, hogy olcsóbb gabonaárak mellett a magyar fogyasztó olcsó kenyérhez jut, mert nem igen látjuk, hogy a nagy olcsóság mellett egyenlő áraknál akár a zsemlye, akár a kenyér megnagyobbodik. (Igaz! Ugy van!) Másrészt pedig még minden csekély intelligencziáju iparos tudja, hogy Magyarországon minden keresetágnál a kereset, a haszon épen akkor növekszik, a mikor az anyaföld jó termést adott, ha az Isten ezen áldásának megfelelő ára is van. (Helyeslés.) A fedezetlen határiődüzlet eltörlését semmiféle tárgyi okok nem gátolják, mert a gazdaközönég már évek hosszú sora óta sürgeti, a szolid és legális kereskedelem meg nem ellenzi, sőt pártolja, a fogyasztók nagy tömegeinek érdekeivel pedig nem ellenkezik. így azt hiszem, nem csalódom, ha azt állítom, hogy csakis az elmúlt év szomorú politikai eseményei hátráltatták ezen szükséges és üdvös reformok behozatalát. Bátor vagyok egyúttal emlékeztetni a t. képviselőházat, hogy november hó végén tárgyaltuk itt 18 törvényhatóságnak a kérvényét is, a melyek ritka egyöntetűséggel és egyhangúsággal követelték a fedezetlen határidőüzlet eltörlését. A megoldás lehetőségének személyes jel-