Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-94
9i. országos ülés 1907 január 21-én, hétfőn. 35 eső örömmel volt szerencsém múlt szombaton konstatálhatni, hogy az igazságügyminiszter ur nézete a tőzsdereform kérdésében jóformán teljesen kongruens csekélységem nézetével és hogy teljes egyöntetűségre, teljesen egyenlő álláspontra fogunk akkor helyezkedni, a midőn Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársunk által benyújtott határozati javaslatot el fogjuk fogadni. A t. miniszter ur beszéde folyamán kifejezte azt, hogy a vita folyamán még bővebben ki fog terjeszkedni a tőzsdereform és különösen a fedezetlen határidőüzlet kérdésére. E nyilatkozat felbátorít tehát engem arra, hogy magam is kissé behatóbban foglalkozzam e nagyfontosságú közgazdasági kérdéssel, hogy rövid vázlatszerű vonásokban ecseteljem e kérdés historikumát és kikutassam azokat az okokat is, a melyek e n&gyfontosságu reform megvalósítását a múltban hátráltatták. (Halljuk ! Halljuk!) Minden miniszteri expozénak, ha az még oly tanulságos, még oly becses is, szerintem, van egy igen nagy hátránya és ez abban nyilvánul, hogy mintegy elébe vág a későbben felszólalók véleménynyilvánításának, minélfogva azt idézi elő, hogy a szónok szinte nyitott kapukat látszik döngetni és bizonyos ismétlések alig kerülhetők el. Azonban e félszeg helyzeten mégis tul kell magunkat tennünk, mert e képviselőházban nem azért vitatkozunk, mintha valami nagyfontosságú kérdésben pusztán és kizárólag a t. kormány egyes tagjait kapaczitálni akarnók, hanem vitatkozunk elsősorban azért, hogy a képviselőház minden egyes tagjának véleményét lehetőleg egyöntetűvé tegyük és ezáltal az ország közvéleményét is előnyösen befolyásoljuk. (Ugy van !) Teljesen egyetértek nemcsak azokkal, a miket a t. miniszter ur a tőzsdereformra és a fedezetlen határidőüzletre vonatkozólag itt tegnapelőtt előadott, hanem egyetértek azokkal is, a miket Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam — régebben pedig Laehne Hugó t. képviselőtársam — e nagyfontosságú kérdésben itt előadott, hiszen ők is azt adták elő, hogy nemcsak a mezőgazdák sürgetik évek hosszú sora óta a fedezetlen határidőüzlet eltörlését, hanem állástfoglaltak ellene más kereseti ágak is, igy elsősorban maga a legális szolid kereskedelem. Ez nagyon természetes, mert egy kereseti ágnak sincs annyira ártalmára a fedezetlen határidőüzlet, mint épen a szolid legális . kereskedelemnek. Mi a legális kereskedelem ? A legális kereskedő mindig a kereslet és kínálat hamisítatlan viszonyai által alkotott ár alapján áll és e hamisítatlan alapon bonyolitja le üzletét. Midőn pedig ezt teszi, épen oly egyenrangú produktív tényezővé válik, mint akár a mezőgazda, akár az iparos. Legfőbb és legfelső érdeke tehát neki az, hogy a kereslet és kínálat közti viszony teljes valóságában hamisítatlanul álljon előtte. Ez létalapja és csakis igy képes üzletét szilárd alapon lebonyolítani. Midőn azonban azt látjuk, hogy a budapesti gabonatőzsdén, a hol évenként 15—20 millió effektív Buza fordul elő, ezenkívül még mintegy 100 millió papirosbuzát vonszolnak ide és tova a gyanútlan nagyközönség előtt, akkor ezen képzeletbeli, soha nem létezett mennyiség által a kereslet és kínálat közti viszony tényleg meg lesz hamisítva. Az ezen ingatag alapra fundált kereskedelem többé már legálisnak nem mondható. Ezen alapon lehet mások tapasztalatlanságát kizsákmányolni, mások játékszenvedélyét kihasználni, de szolid alapra fektetett gabonakereskedelmet alapítani csakugyan nem lehet. Midőn tehát a budapesti gabonatőzsdén 15—20 millió effektív Buza mellett ilyen horribilis mennyiségű papiros-buza fordul meg, kérdem, vájjon nem nyilvános meghamisitása-e ez a kereslet és kínálat közti viszonynak, azon áralakulásnak, a melytől függ sok millió termelőnek és fogyasztónak érdeke, fizetőképessége, sőt lelki nyugalma is? (Ugy van!) Bécsben már huzamosabb idő óta eltörölték a fedezetlen határidőüzletet. Eltörölték Berlinben is, és napról-napra világosabb lesz előttünk, hogy azon remények, a melyeket a fedezetlen határidőüzlet védelmezői tápláltak abban az irányban, hogy a fedezetlen határidőüzlet révén Budapest lesz majd Közép-Európa gabonakereskedelmének góczpontja. nem váltak be, sőt najnól-napra szaj>orodik azon jelenségek száma, a melyek azt mutatják, hogy a gabonakereskedelemnek épen legszolidabb, elemei tartják magukat távol a budapesti gabonatőzsdétől és nem is csinálnak titkot azon törekvésükből, hogy a gabonakereskedelmet Budapestről Bécs felé szeretnék terelni. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen mindig voltak és vannak emberek, a kik nem jól érzik magukat hazárdjátékosok társaságában. Feltűnő és mindenesetre figyelemre méltó azon körülmény is, hogy még itthon, a belföldön is, az effektív gabonában dolgozó egyes czégek, sőt vidéki malmok is távoltartják magukat a budapesti gabonapiacztól ugy, hogy ezen körülmény már nem egyszer az áralakulásra is befolyást gyakorolt. A fedezetlen határidőüzlet károsnak és elítélendőnek van elismerve ugy a külföldön, mint hazánkban. Tudósok és a gyakorlat terén működő férfiak kimutatták annak káros hatását. Mindezen bizonyítékokra nem akarok teljes részletességgel kiterjeszkedni, mert a múlt szombaton már a t. igazságügyminiszter ur is rámutatott egyik-másik kinövésére a tőzsdének/másrésztSimonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam is a november hóban itt tartott beszédében kimutatta ezen adatoknak nagy tömegét, a melyek mind oly bizonyító erővel voltak, hogy azok hatása alatt a ház már is bizonyos határozatokat hozott. Én is összeállítottam ezen adatok egy kis gyűjteményét. Ne tessék azonban megijedni, hogy ezekből hosszú, unalmas felolvasást fogok tartani. Egyet-mást azonban kiegészítésül mégis kénytelen leszek felolvasni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van mindjárt a »Spekuláczió és árképződés« czimű füzet, megjelent Budapesten 1897-ben. Ebben a fedezetlen határidőüzletnek egy tömör és világos definicziója foglaltatik és következőképen hangzik: