Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken 385 Ha azt akarjuk, hogy idáig fejlődjék a mi nmnkásbiztositásunk, akkor biztositanunk kell az országos pénztár részére az eszközöket és az erőt, a melyek birtokában képes lesz az a pénztár ehhez hasonló alkotásokat minálunk is létesiteni. Német statisztikusok a munkásbiztositási pénztárak mindenre kiterjedő, áldozathozó működésével foglalkozva, kimutatták, hogy mióta a munkásbiztositás megerősödött, nagyobb a takarékoskodási ösztön a munkások között, a kis betétek a németországi takarékpénztárakban megszaporodtak, és sokat lenditett ez a biztositási intézmény magán a szegényügyön is, — megfogyott az utozai szegények száma. Kimutatták németországi statisztikusok, hos difierenczia, a mely a halandóság tekintetében a nagy városok és a vidék között fennáll, — t. i. a nagyvárosokban a legnagyobb szokott lenni a halandóság — kiegyenlítődik, a mióta gondos orvosi kezelés alá vették a munkásokat. Kimutatták, hogy mióta a munkásnép jobban él, nagyobb a bus-, czukor- és kávéfogyasztás. Egyszóval, ezek a jóléti intézmények oly állapotba hozták a munkásokat, hogy jobban táplálkoznak és testi szükségleteikre többet fordítanak, mint a mennyit eddig forditottak. Szükséges az egységesítés azért is, mert megszűnik általa az az anomália, hogy a vidéki betegsegélyző pénztárnál biztosított munkás, ha arról a vidékről eltávozott más helyre, igényeit nem tudta érvényesíteni, nem tudott pénzéhez jutni. Most egy lévén a pénztár, bárhol tartózkodik, a munkás, ha baleset éri, mindig képes lesz igényeit érvényesíteni. (Ugy van!) Még egy kérésem volna beszédem végén a t. kormányhoz. (Halljuk! Halljuk!) A legjobb törvény is rossz lehet rossz tisztviselő kezében, (Igaz I Ugy van I balfelől.) és a jó tisztviselő még a rossz törvényből is képes jót csinálni. Arra kérem tehát a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha rákerül a sor arra, hogy a munkásbiztositás intézményéhez a tisztviselőket kinevezi, méltóztassék oda szakképzett, buzgó, lelkiismeretes, ügyszeretettől áthatott tisztviselőket kinevezni, mert meg vagyok róla győződve, hogy igy az intézmény prosperálni fog, ha pedig alkalmatlan, nem buzgó és nem szakképzett tisztviselők kezébe kerülne a dolog, akkor mindjárt kezdetben meggyengülne az intézmény és nem volna képes áldásos működést kifejteni. (Igaz ! Ugy van !) Miután tehát a munkásbiztositási javaslat a most kétségkívül fennálló társadalmi ellentéteknek kiegyenlítését czélozza; miután mindnyájunknak azon kell lennünk, hogy a munkásnak jogi, politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét javítsuk ; és miután ez a javaslat az első hatalmas és elhatározó lépés az ellentétek kiegyenlítésére, a szocziális kérdés megoldására: a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Hédervári Lehel! Hédervári Lehel: T. ház ! (Halljuk .'Halljuk !) Az embernek a természettel vivott nagy harczából EÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. YI. KÖTET. igazságtalan dolog lenne, ha egyetlen egy társadalmi osztály szűrné le a maga hasznát és nem az egész társadalom. A modern szocziális kérdések lényege és súlypontja abban kulminál, hogy a magára hagyott munkást az államnak a társadalommal karöltve bele kell vinni az anyagi és szellemi erők megnagyobbodásába. A munkásoknak sorsát, ennek a sorsnak súlyát nem annyira a jogok nélkülözése teszi nehézzé, mint inkább a munkássorsnak bizonytalansága. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez az a damoklesi kard, a mely állandóan feje felett függ a munkásnak. A míg izomerejét birja és azt a munkaadónak bér ellenében rendelkezésére tudja bocsátani, addig megszerzi azokat az anyagi szükségleteket, a melyek ugy az ő, mint családjának létfentartásához szükségesek. Abban a perczben azonban, a mikor akár önhibáján kívül, akár gazdasági válságok következtében beáll reánézve az az eset, hogy izomereje bérbe nem adható, a munkás ki van dobva a bizonytalanságnak s ezzel ki van dobva a megsemmisülésnek is. (Igaz I ügy van !) Ezek azok a kritikus perczek, t. ház, — a mint ezt a bűnügyi statisztika oly szomorúan bizonyítja — a mikor a munkásnak választania kell az éhenhalás és a bűn között. És ez a kritikus perez elveszi a munkás energiáját, lelohasztja reményét, hitét jövendőjében és kidobja őt az élet viharába. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! Ez a kérdés nemcsak a humanizmus kérdése, hanem politikai és közgazdasági kérdés is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A mikor az állam törvényhozásában a munkásjóléti intézményeket akarja propagálni, már ezzel a tényével kivesz a népek millióinak kezéből egy olyan argumentumot, a mely argumentum megszégyenítő az államra nézve, mert azt a vádat rejti csirájában, hogy az állam favorizálni akar egyes társadalmi osztályokat a munkástársadalmi osztályokkal szemben. A másik, a mit elér az állam, a mikor egészen reá lép a szocziálpolitika terére, az, hogy emeli a munkásban azt az etikai felfogást, hogy immár az állam maga is elől akar járni abban, hogy a jogok igazságosan osztassanak meg, s munkásjóléti intézményekkel a munkások vállain levő teher megkönnyittessék. (Igaz ! Ugy van !) A magyar történelemben, t. ház, klasszikus példa erre az urbériség megszüntetése. Nem a tüntető felvonulásoknak volt köszönhető, (Igaz! Ugy van !) hanem proprio motu abból az igazságból fakadt ez, hogy ha már, a mikor a jogállomány teljesen el van foglalva és biztos kezekben van, jogok csak ugy szerezhetők, ha vannak néposztályok, a melyek hajlandók a jogokat megosztani és hajlandók esetleg jogokról lemondani. (Igaz ! Ugy van !) Bizonjrtalanságban és elnyomatásban levő osztályok pedig jogokat csak ugy szerezhetnek, ha a jogok birtokán belül levő, jogokkal felruházott társadalmi osztályokban van hajlandóság a jogokról való lemondásra. Ez az evoluczió, t. ház, végigmegy a népek szocziális históriáján. Ma már nem vér és nem 49