Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-109

109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken. 377 való rendezését nagyobb mérvben kell teljesítenie.* Ebből méltóztatik látni, hogy maga az indo­kolás rámutat arra, hogy a már kész 72%-ot se fogadhatni el, a mennyiben ott is uj helyszínelést, kiigazításokat, megújításokat kell eszközölni, és hogy nem csekély megújításról van szó, erre példa­képen rámutathatok a dunántúli megyékre, a melyek, noha felmérettek, most újból felmérés alatt állanak. Mig tehát a rendszerben nem történik vál­tozás, hiábavaló munkát végzünk, mert a mit már felmértünk, azt elrontják a nyilvántartással, (ügy van!) És azután magát a felvételt állandósított alappontok hiányában rekonstruálni egyáltalán nem lehet és így nem marad más hátra, mint a felvételt újból meg újból eszközölni. Ez valóságos szizifusi munka. Erre csakugyan nem érdemes, de nem is szabad miihókat költeni, a mikor nagyon egyszerű módja volna e visszásság megszüntetésé­nek. (Halljuk ! Halljuk !) Rámutattam már arra, hogy a nyilvántartás alapjául szolgáló helyszínrajzi térképeket milyen egyszerűen lehetne ugy készíteni, hogy azok tényleg ne rontsák el a kataszteri térképeket. Ugyanazt kell megjegyeznem magukra a kataszteri térké­pekre is. A hiba, a mint méltóztatik látni, abban van, hogy nálunk nem állandósított alapjjontok ki­tűzésével vagy ha ilyeneket készítenek is, csak ki­vételesen készítik igy a terveket és nem lévén fixi­rozott alappont, a tervet rekonstruálni nem lehet. Ez az oka annak, hogy a megújításnál teljesen újból kell az egész munkát kezdeni. Már most az a kérdés, hogy ez a munka olyan nagy-e és nem lehetne-e evvel, a nélkül, hogy az államra ujabb költségek hárulnának, megbirkózni ? A külföldön két rendszer szerint készülnek a térképfelvételek. Az egyik a franezia rendszer, a mely minucziózus pontossággal, poli­gonális felvételek alapján, pontos méretek be­jegyzésével készíti a terveket; a másik a porosz rendszer, a mely grafikailag, mérő-asztallal veszi fel az adatokat és igy sokkal gyorsabban képes bizonyos területnek felmérését elvégezni. Akár­milyen rendszerrel dolgozzanak azonban, a kül­földön mindig csak fixirozott alappontok felvételé­vel eszközlik a méréseket, akár ugy, mint Fran­cziaországban, hogy a föld alá ásott drainage­csővel rögzítik meg az alappontokat, akár ugy, mint Németországban van, a hol határköveket állítanak fel. Ez természetesen a lényeget nem befolyásolja. A lényeg az, hogy fix alappon­tokkal, a melyek egyedül biztosítják a rekon­struálás lehetőségét, történjék a mérés. Nem vagyok barátja a megkötöttségnek, nem vagyok barátja annak, hogy bizonyos rendszerhez kössük magunkat, oly értelemben, hogy a rendszert, akár­milyen viszonyok között, csak azért, hogy a rend­szerhez hivek maradjunk, követnünk kell. Magyar­országon, a sík területen, a hol rendezett birtok­viszonyok vannak, a hol tehát a poligonális rendszert ép oly olcsón és gyorsan lehet alkalmazni, mint a grafikai rendszert, feltétlenül ennek a rendszernek az alkalmazását tartanám helyesnek, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. ellenben hegyes vidéken, a hol a poligonális rendszer rendkívül nagy költségeket okoz, ott igenis a grafikai rendszer alkalmazását tartanám szükségesnek és helyesnek. De, hangsúlyozom, a legfontosabb alapkellék az, hogy rögzített alap­pontokkal dolgozzunk, a melyek annak a tervnek bármikor való visszaállítását lehetővé teszik. Vagyok bátor hangsúlyozni, hogy Franezia­ország az ő rendszerével 30 év alatt volt képes a régi, helytelenül, szintén ugy, mint a hogy mi most dolgozunk, fix alappontok nélkül felvett munkákat megújítani. Poroszország a maga rend­szerével négy év alatt végezte el ezt a munkát. Azt hiszem, hogy ha mi egy vegyes rendszert fogadnánk el, mindenütt a területnek megfelelő mérést eszközölve, nem volna sok, hogy ha 10 évet állapítanánk meg törvényesen, mint olyan időt, a mely idő alatt Mag}rarország összes meglevő, most megbizhatlan felmérései helyes bittetnének, részint ugy, hogy reambulálnák azokat, a melye­ket lehet, részint ugy, hogy megújítanák azokat, a melyeket nem lehet. A mely területek pedig még nincsenek felmérve, azokat újra felmérnék. Ezen időszak alatt ezt a munkát igenis teljességgel be lehet végezni. Nálunk most nincs egységes rend­szer, mert nincs törvénykezésünk, a mely bizonyos rendszert megállapítana; nálunk most minden központi felmérési felügyelő a saját feje szerint végzi el a hozzátartozó országrészben a munká­latot. Emiek azután megvannak a következmé­nyei. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) A mit állítok, t. pénzügyminiszter ur, azt képes vagyok beigazolni és a hivatalban magában tervről-tervre bemutatni. Ha magam nem tapasz­taltam volna és nem győződtem volna meg arról, hogy ezen viszonyok tarthatatlanok és hogy ezen viszonyok csekély jóakarattal igenis konszolidál­hatok, akkor nem lettem volna olyan bátor, hogy ezt a kérdést a ház elé hozzam azzal a körülmény­nyel párhuzamosan, hogy ha már a kataszteri felmérés reformját elfogadnék, akkor nagyon sok más kérdést is meg lehetne oldani. Most a közszolgálmányok eszközlése még min­dig az 1849. évi általam idézett császári pátens alapján a pénzügyminiszter által kiadott rendelet szerint történik. Énnek alapján a község tartozik, a mint már említettem, fuvart, napszámost, fát és lakást szolgáltatni, a hányszor csak helyszínelés vagy felmérés történik. És hogy ez hova vezet és hogy nem kis megterhelésről van szó, arra nézve én a Bácskából idézek egy esetet, a hol 5 éven belül háromszor is történt felmérés : először az adókivetés szempontjából történt kataszteri fel­mérés, azután tagosítást eszközöltek és miután a kataszter a tagositási térképet, daczára annak, hogy a törvényszék hitelesítette és elfogadta, mert hiányos volt, visszautasította, újból kataszteri felmérést eszközöltek. Tehát öt éven belül három­szor zaklatták az ottani községeket az általam emiitett közszolgálmányok teljesítése czéljából. Azt hiszem, hogy ezen kérdés rendezése már ezen szempontból is elmulaszthatatlan szükséget képez. 48

Next

/
Thumbnails
Contents