Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-109
376 109. országos ülés 1907 február 15-én, pénteken. megváltoztatta a kataszteri felmérés irányt szabó feladatát, a mennyiben a régi megbízhatatlan telekj egyzőkönyvek helyett telekbetét-szerkesztésebre utasította az illető hivatalt és daczára annak, hogy a telekkönyvi betét már magában véve feltételezte a helyes műszaki felvételt : nem lett megváltoztatva az előbb emiitett törvény, mely. mint hangsúlyoztam, tisztán és kizárólag csakis az adóalapnak volt szánva és csakis ennek felelt meg. Ezen képtelen helyzet oka, hogy a kataszteri felmérők hiábavaló munkát végeznek. Ugyanis, ha valaki földjét fel akarja osztani, felfogadhat erre a munkára bárkit. Ez az akárki azután elkészíti legjobb tudása szerint a helyrajzi felvételt, és ezt, habár a készítő alá sem irja, s habár azért ő semmiféle felelősséget nem vállal, kénytelen a hatóság elfogadni és, a mi legnagyobb bün, ezen terv szerint, a mely technikailag semmiféle megbízhatóságra igényt nem tarthat, lesz most már a drága pénzen készített hivatalos felvétel, úgyszólván, meghamisítva. Hogy ezek a tervek miképen készülnek, erre számtalan példát hozhatnék fel. A felosztást nem a helyszínen végzik el és ennek nagyon furcsa következményei vannak az életben. Leszek bátor ezt egy példával illusztrálni. (Halljuk! Halljuk !) A műegyetemnek a Duna mentén szüksége volt egy kis házikóra, hogy a vizfolyási tanulmányokat a helyszínen végezhesse. A házhely megszerzése végett szükség volt egy darab földnek a felosztására. Ezt a felosztást kérelmezték is és most már daczára annak, hogy ez a felosztás de facto ugy eszközöltetett, hogy ezek a parczellák lefutottak mind a Dunáig, a hivatal, illetőleg a jegyző keresztvonalakkal csinálta meg a felosztást, a minek az lett a következménye, hogy a műegyetemnek a házikója egyszerre egészen más birtokon lett feltüntetve, mint a hol tényleg volt. Két évi munkába került, a mig ennek a tervnek kiigazítását keresztül tudtuk vinni. Ez egy példa arra, hogy minő felületesek az ilyen emberek által készített tervek, a melyekért senki sem tartozik felelősséggel. Igaz, hogy az esetben, ha a terv szembeötlő hiányokban szenved, akkor a hivatal azt visszautasítja és csináltat egy más tervet, még pedig az állam pénzén. Jól van, csakhogy ennek az a következménye, ha a kényszertől el is tekintünk, hogy a műszaki karnak, a kataszteri mérnököknek nagy része el lesz vonva hivatali munkájától, mert kénytelen ezen helytelen tervek helyett ujabb belyes felvételeket eszközölni. De e mellett még a tulajdonosnak is ujabb költséget okoznak, a mennyiben a tulajdonos tartozik ilyenkor ugy napszámost, mint fuvart, faanyagot és lakást az uj felmérés részére ingyen szolgáltatni. Áldatlan nyilvántartási rendszerünkön egy cseppet sem segített az 1888. évi 3834. számú igazságügyminiszteri rendelet. Ez szabályozza ugyan, a birtokmegosztási eljárást, de a legfontosabbra, a műszaki nyilvántartásra, nem terjed ki, és nem mondja meg, hogy ki készíthet tervet, és hogy ennek a tervnek mik a műszaki kellékei 1 A bajon nagyon egyszerűen lehetne segíteni, mert ha a műszaki nyüvántartás a külföld példájára ugy eszközölteti, hogy csak képzett, esküt tett műszaki egyén, felelősség mellett, — a mi annyit jelent, hogy felmérési jogosítványának koczkáztatásával, — készíthet terveket, és ha megállapítjuk, hogy ezeket a terveket, csakis a helyszínén határkövekkel kijelölt alappontok mellett szabad akképen készíteni, hogy az egyes határvonalaknak megfelelő pontos méretek beirandók: akkor olyan helyszínrajzi terveket nyerünk, a melyeket ha azután a hivatal átvezet a kataszteri térképre, nem hogy megrontaná a térképet, hanem egyenesen kijavítja azt. A hivatalnak ekkor nem kell majd a nyilvántartásra napokat szánnia, hanem ezen munkát órák alatt is el tudja végezni. És most térjünk át a nálunk dívó kataszteri felmérésekre. A kataszteri műszaki felmérésnek feladata az, hogy egyrészt a kataszteri adó czéljaira szolgáltassa a megfelelő adatokat, másfelől, hogy alapul szolgáljon a telekkönyvi betétek szerkesztésének. Az adókataszternek nagyon könnyű megfelelni, mert az pontos méreteket nem kivan, hanem annak elég jók azok a felmérések, a melyek osztrák hagyomány alapján eddig készültek. Ellenben a telekkönyvi betétekre nézve a főfeltétel az, hogy oly módon és alapon legyen a terv elkészítve, hogy annak hitelességéhez kétség ne férhessen s ha az idő folyamán változások fordultak elő, az ilyen elhomályosított terveket rekonstruálni lehessen. Világos, hogy ezen követelménynek nem felelt meg sem az idézett 1875 : VII. t.-cz., a mely a földadó szabályozásáról szól és 35., 53. és 58. §-aiban csak futólag tesz említést a kataszteri felmérésről, sem az 1885: XXII. t.-cz., a mely 2. §-ának f) pontjában szintén megemlékezik a felmérésről, de ezt a czélt nem tartván szem előtt, ennek természetesen nem is felelhet meg. És tény az, hogy az 1856. évtől a mai napig patriarchálisán készült részletes katasztrális felmérések egyáltalában nem felelnek meg a jelzett czélnak. így egyáltalában nem nyugtat meg bennünket a pénzügyminisztérium folyó évi költségvetése indokolásának 32. oldalán kitüntetett azon adat, hogy a magyar állam 56423 négyszögmérföldet kitevő területéből az 1856. évtől az 1905. év végéig, tehát 50 év alatt részletesen felméretett 4354-2 négyszögmérföld, vagyis 77-2%. Hogy ez a 77-2% milyen keveset ér, arra legillusztrálóbb példa maga az indokolás, a mely ugyanezen a lapon utolsó bekezdésében a következőket mondja (olvassa) : »A részletes felmérés az utóbbi időkben lassan halad előre, mert ez idő szerint az országos kataszteri felmérés főként a telekkönyvi betétszerkesztést szolgálván, ennek során a már megtörtént felméréseknek mérnöki helyszínelés utján való kiigazítását, avagy ujabb részletes felmérés utján való megújítását, illetve a betétszerkesztésre