Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-108
366 108. országos ülés 1907 február 14-én, csütörtökön. Azt hiszem, hogy ha Magyarország 97 kerületi pénztárában mindössze háromnál vannak többségben az igazgatóságban a szocziáldemokraták, ez nem magas szám. Nem is az a kérdés, hogy a szocziálisták, hanem hogy a munkások irányítsák a pénztárt, mert ő róluk van szó, mert a betegsegélyezés ügye minden mozzanatában a munkást érdekli. Csakis, ha a munkás akarata szerint igazgattatik az alapszabály és a törvény keretében a pénztár, akkor érzi a munkás, hogy az a pénztár az övé és csakis akkor viseli a lelkiismeretes felelősséget, a mely alól. én a munkásokat nem vagyok hajlandó felmenteni és már csak ez okból is szükségesnek kell tartanom ezt az Vs és 2 / 3 képviseletet. Felhivom a t. ház figyelmét arra, hogy Németországban két év előtt egy ankétet tartottak, a melyen a német kormány kérdőiveket bocsátott ki a munkaadókhoz abban az irányban, hogy a különböző pénztáraknál milyen szerepet visznek az igazgatóságban és a hivatalokban a szocziálisták ; tapasztalták-e a munkaadók, hogy ezek a tisztviselők és igazgatósági tagok állásukat pártpolitikai czélokra használják fel. Az összes visszaérkezett kérdőivekből csak kettő tartalmazott panaszt, a hol a munkaadók arról panaszkodtak, hogy az az illető szocziálista igazgatósági tag tisztviselői állását tényleg pártpolitikai czélokra használja fel. Nem is olyan veszedelmes dolog ez tehát. Nálunk pl. a kerületi pénztár 120 hivatalnoka közt 10—15 a szocziálista. Magyarországon az összes pénztári tisztviselők közt nem hiszem, hogy 10% volna a szocziálista ; (Ellenmondások a középen.) legalább is igy mutatják a statisztikai adatok, mert a lelkekbe nem látok. Németországban a pénztári tisztviselők 15%-a szocziáldemokrata, de ennek természetes oka is van, mert a szocziálista gazdasági szervezetek ujabb időben erős fejlődésnek indultak és örülnek, ha elég szervezett, intelligens munkást találnak szervezeteik vezetésére ; a kik voltak is a pénztárakban szocziálista hivatalnokok, azokat is elvonták ezek a szervezetek. Ezekkel csak azt akarom igazolni, hogy ezen !/s és ä / 8 %-os képviselet ellenében ne méltóztassanak ellenszenves álláspontot elfoglalni, hanem ha még lehetséges, a pénztárak szocziálpolitikai hatása, helyes önkormányzati működése szempontjából, méltóztassanak a javaslat ezen részén változtatni, mert ez nem szocziálista kérdés, hanem munkáskérdés, a melyhez a szervezett szocziálista pártkérdéseknek semmi köze. Sok mindenről lehetne még beszélni, de lesz még alkalmam a részletes vitánál a részletekre bővebben is kiterjeszkedni. Én elismerem, hogy egy hibába estem beszédemben, hogy t. i. kerestem a hibákat és nem kerestem a törvényjavaslat előnyeit, hogy leginkább arra vállalkoztam, hogy a törvényjavaslat hibáit soroljam fel és szándékosan kitértem az előnyök hangoztatása, az előnyös intézkedések dicsérése elől. Ez igaz. De ez nem jelenti azt, hogy nálam a jóakarat hiányzik, ez nem jelenti azt, hogy én teljes elismeréssel ne volnék azon nagy munka iránt, a mely munkáért feltétlen dicsőség és dicséret illeti a kereskedelmi kormányt; de mert a dicsérők ugy is nagyobb számmal vannak, mint a birálók, mint a nem dicsérők, talán nem méltóztatik rossz néven venni tőlem, ha a sorban elhelyezkedve, én főleg a javaslat hiányaira mutattam rá, s a nélkül, hogy a kormány érdeméből és a javaslat értékéből valamit elvenni akarnék, kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy a törvényjavaslatot csak abban az esetben leszek képes elfogadni, ha azok a hiányok, a melyek legalább nagyobb áldozatok nélkül orvosolhatók, a részletes tárgyalás során orvosolva lesznek. Abban a formában, a melyben a t. kormány bemutatta a javaslatot, elfogadhattam volna; abban a formában azonban, a mint a bizottságok bemutatták, nem fogadhatom el. S nagy örömömre fog szolgáim, ha a részletes tárgyalás során ez a javaslat annyira megjavul, hogy én is a javaslat dicsérői között fogok áUani. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor : T. ház ! Miután régi és bevett parlamenti szokás, hogy minden szónok az előtte szóló beszédével is foglalkozik, én is kötelességemnek tartom, hogy röviden utaljak Pető Sándor t. képviselőtársam előbb elhangzott beszédére, és csodálkozásomat fejezem ki azon, hogy ő, a ki a munkásságnak, ennek a társadalmi osztálynak a képviselőjeként jutott be e házba, vagy, ha nem is csupán ennek a társadalmi osztálynak a képviselőjeként, de talán hatványozottan képviseli ennek a társadalmi osztálynak az érdekeit, ő ezt a javaslatot, a mely hatalmas munkásvédelmi és munkás jóléti javaslat, és a mely a legjelentősebb része annak a hatalmas programúinak, a melynek perspektíváját a kereskedelemügyi miniszter ur a múltkor előttünk feltárta, el nem fogadja. Azt hiszem, hogy ezen eljárása által csak tápot ad annak, a mit a pénzügyi bizottságban Földes Béla t. képviselőtársam és a házban az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter ur mondott, hogy nevezetesen ilyen alkotások és ilyen törvényjavaslatok épen azok és azok képviselői részéről fogadtatnak bizonyos ellenszenvvel, a kikre azon javaslatokból a legnagyobb'áldás hárul. Es jól rámutatott Földes Béla t. képviselőtársunk arra is, hogy minden államban, mielőtt ezeket a munkásvédelmi és munkásjóléti javaslatokat megalkották, ellenszenvvel, anirnozitással kellett megküzdeni, épen a munkássággal szemben, vagy tulaj donképen nem is a munkássággal szemben, hanem azokkal szemben, a kik a munkásság képviselői gyanánt gerálták magukat. (Igaz! Ugy van í) A jelen esetben, megjegyzem, nem t. képviselőtársamra czélzok, távol áll tőlem, hogy azokat, a miket ebben a kérdésben mondok,
