Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-108
108. országos ülés 1907 február ií-én, csütörtökön. 365 múlt iránti respektus okából is, a melyet a munkásügyi bizottság egy megleli etősen csenevész intézmény fentartásánál hangoztat és hirdet, az eddigi képviseletet, ha másutt nem lehet, legalább a betegsegélyezés és igazgatás terén tartsuk fenn. t. i. a kétharmad és egyharmad képviseletet. Ezt nemcsak a munkások kérik, vagy, hogy magyarán beszéljek, nemcsak a szocziáldemokrata munkások kérik, hanem egyáltalában ez a kívánsága a munkásságnak pártkülönbség nélkül. A kereskedelemügyi államtitkár ur elnöklete alatt igen becses anyagot tartalmazó ankéten nemcsak az úgynevezett szervezett munkások és szocziáldemokrata munkások különböző szervezeteinek képviselői, hanem a keresztény szocziálista munkások, azt hiszem, Szalánczy és Huszár küldöttek igen erélyesen szólottak a kétharmad és egyharmad képviseleti rendszer íentartása mellett. De — és ez különösen érdekes, és főleg erre hivom fel a t. ház figyelmét — maguk a munkaadók közül is ezen az ankéten, a hol a legerősebb ostrom folyt a paritás ellen, és a kétharmad és egyharmad képviselet mellett. Szávay Gyula, a debreczeni kamara küldötte, a mely kamarában tudvalevőleg nincs munkásképviselet, Bercsey György nagyváradi pénztári elnök, munkaadó, Sugár, a miskolczi kamara kiküldöttje, Andrássy Esztergomból, a kik mind munkaadói érdekköröket képviselő egyének voltak, szintén kívánatosnak tartották a kétharmad és egyharmad képviseleti rendszer fentartását. A budapesti kerületi pénztár igazgatóságában egy harmadrészben munkaadók ülnek, és ez a pénztár egyhangúlag hozott határozattal szintén a kétharmad és egyharmad képviselet íentartása mellett nyilatkozott. Ernszt képviselő ur szintén kifogást emelt és aggályait terjesztette elő ezen paritás ellen, és a mi a legérdekesebb, a gyáriparosok orsz. szövetsége az államtitkár ur kezeihez átadott memorandumban — azt hiszem, jól emlékszem — szintén az eddigi rendszer fentartását kérte ; természetesen a járulék megtartását is kérték kétharmad és egyharmad arányban. Én magam semmiféle komoly indokot nem találok arra, hogy az eddigi kétharmad-egyharmad képviseleti rendszer helyébe ezen paritásos rendszer lépjen. Az, hogy a pénzügyi terhei a munkaadóknak nagyobbak, és hogy a munkások vállairól a terhek egy része levétetett, nem elég indok erre, különösen akkor, a mikor — hiába tagadjuk — egy 16 év óta fennálló rendszert változtatunk meg in j)ejus, és ezt másnak, mint jogfosztásnak tekinteni nem lehet, mert itt hivatkozhatom a legklasszikusabb tanura, magára az igen t. államtitkár úrra, a ki beszédjének egyik részében azokkal szemben, a kik 2800 koronás határral ellentétben kisebb jövedelmi határokat kívántak a törvényben lefektetni, azt mondotta, hogy : hátrafelé, visszafelé menni, egyjelentőségű a retrográd irány követésével a szocziálpolitika terén. Akárhogy magyarázzuk és akárhogy enyhitjük ezen intézkedést, hogy a terhek az egyik oldalon nagyobbodni fognak, a másik oldalon pedig kisebbedni, szemben az 1891. évi törvénynyel, hátrafelé megyünk, visszafelé megyünk, már pedig az államtitkár ur maga mondotta azt, hogy hátrafelé menni, visszafelé menni, egyjelentőségű a retrográd irány követésével. Egy hang (baTjdől) ; Igaza van ! Pető Sándor: Én azt hiszem, hogy akkor, a mikor megvan a legszigorúbb és legerélyesebb állami felügyelet, a mely kell is, hogy meglegyen, megvannak az alapszabályok, a melyeknek keretében a pénztár igazgatósága működik, a mikor megvan minden erő és szerv arra, hogy a pénztár a legerélyesebben ellenőrizhető legyen abban az irányban, hogy vájjon az alaj)szabályok keretében és korlátai között működik-e, akkor hatalmi kérdésektől vagy visszaélésektől félni nem kell. Akkor ezt az ügyet a hatalmi kérdés szempontjából felfogni egyáltalában nem lehet. Mert hiszen a törvény által, a felsőbb hatóságok és alapszabályok által megadott keretekben mozoghat csupán az a biztosítási intézmény a betegsegélyezési és baleseti ügyekben egyaránt. És igy, t. ház, kézenfekvő az az igazság, hogy mert a betegségi ügyek minden fázisa, azoknak minden része és vonatkozása elsősorban csak a munkást érdekli, mert igaz, hogy a munkaadó pénzét viszi oda, az anyagi terheket viseli, de viseli az anyagi terheket a munkás is és ezenkívül érdekh a munkást életében, testi épségében, egészségében is annak a munkáspénztár igazgatásának minden vonatkozása és intézkedése. Tehát nem lehet azt mondani, hogy egyforma érdek fűzi ahhoz ugy a munkaadót, mint a munkásokat. És nem lehet mondani azt sem, hogy egyformán érdekli a munkaadót és munkást annak a pénztárnak az igazgatása. Erre csak egy példát vagyok bátor felhozni. Ugyebár annak a munkaadónak nem elsőrendű kérdése és érdeke, hogy milyen hivatalnok van abban a biztosítási intézetben, hogy milyen orvosa van annak az intézetnek, de a munkást érdekli az, mert az ő egészségét, vagy helyesebben mondva, betegségét gyógyítja az az orvos, neki kell az orvosnak a közreműködését igénybe venni. Tehát igen lényeges, fontos és nagy érdeke annak a munkásnak, hogy az ő akarata, hogy csak egy példát mondjak, az orvosválasztásnál feltétlenül érvényesüljön. Más módon pedig az ő akarata, mint alapszabályszerű módon, ugy sem érvényesülhet. Nem kell félni attól sem, hogy ezen kétharmad képviselet, a melynek nálunk históriája van, bármiféle veszélyt jelentene abban a tekintetben, hogy tudom is én miféle szocziáldemokrata intézményekké válnának azok a munkásbiztositó intézetek. Erről adatok beszélnek. Magyarország összes pénztárai között, ugy tudom, mindössze három olyan pénztár van, hol az igazgatóság, a munkásigazgatóság többsége szocziáldemokratákból áll. És talán az államtitkár ur lesz a tanúm arra, hogy nem ezek a legrosszabbul igazgatott pénztárak.