Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-108

364 108. országos ülés 1907 február Ik-én, csütörtökön. Ez, t. ház, egy szép kijelentés, de nem táblázható be. Igen nagy összegekről van szó és azt hiszem, valami egyéb garancziát is kellett volna és lehetett volna keresni arra nézve, hogy ezen utólagos kirovási rendszer szerint minden időre biztositva lesznek-e azok, kiket járadék illet meg, ezen járadék folyósítása iránt. Én nem akarok konkrét javaslatot előterjeszteni, ez nem is az én feladatom, én csak reá mutatok arra a hiányra, hogy az államtitkár ur ezen nyilatkozata megnyugtat, de azt hiszem, nem elegendő, mert pl. a német birodalmi törvény 54. és 127. §-ában ki van mondva, hogy egyes intézetek fizetésképtelensége esetén a jogok és kötelességek átszállnak az illető országra, vagyis az állam garantálja azt, hogy ezen járadékok mindenkor íolyósitva lesznek. Már túlságos hosszura is nyúlt az én fejtegetésem. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy még egyetlen egy és pedig kényes kérdésre terjeszkedjem ki, t. i. a paritás kérdésére. El kell ismernem, hogy egy métermázsás érve van a kormányjavaslatnak a paritás mellett, t. i., hogy egyformán megosztja a terheket, a munkásokat bizonyos tekintetben tehermentesíti, tehát illő, hogy az önkormányzati jogokat is egyforma arányban gyakorolják. Ez az egyetlen érve van a kormánynak, más nincs, mert a mit a javaslat ezen részének hivei még felhoznak, az nem állja meg a kritikát. így elsősorban az, hogy a munkások azért is örüljenek a paritásnak, mert hisz a balesetbiztosításhoz ők semmivel sem járulnak, és mégis megadják nekik itt is a paritásos képviseletet. Erre vonatkozólag már rámutattak és én is rámutattam arra, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség nálunk tíz heti várakozási idő után áll be, és ezen idő alatt a munkások igenis hozzájárulnak a balesetbiztosítás költségeihez igen lényeges összegekkel, lényegesebb összegekkel, mint bárhol másutt. Nevezetesen a latin országokban, méltóztatnak tudni, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség azonnal várakozási idő nélkül beáll. Francziaországban, Belgiumban, Olaszországban egyetlen egy pillanatig, egyetlen egy napig sem viseli a balesetbiztosítás terhét a betegsegélyezési intézmény, a melyhez a munkás a maga részével hozzájárul. Angliában a második héten beáll már a balesetbiztosítási kötelezettség, Ausztriában a negyedik héten, Svájczban a hatodik hét végén, nálunk a tizedik hét végén. Igaz ugyan, hogy Németországban és Luxemburgban a tizenharmadik hét után áll be, csakhogy Németországban ban a baleset folytán beteggé váló munkás felemelt táppénzt kap, és a táppénz ezen felemelt összegét az ötödik héttől kezdve a munkaadó téríti meg. így tehát azt hiszem, hogy nem nagyitok és nem kicsinyítik, ha megállapítom azt, hogy egész Európában, Ausztria tiz százalékát kivéve, Magyarországon járulnak legnagyobb mértékben a munkások hozzá a balesetbiztosítási terheihez. Azt az érvét sem fogadom el a t. előadó urnak és a t. államtitkár urnak, hogy annál szebb és dicsőbb dolog ezen paritásos intézmény, mert balesetbiztosítási intézményekben a külföldön a munkások nincsenek képviselve — ez tisztán a munkaadók organizmusa és autonómiája. Ez igen merész állítás, mely adatokkal nem igazolható, ellenben a német és az osztrák törvényből vett adatokkal megczáfolható. A németországi 1900 június 30-iki törvény szerint — sajnálom, hogy a szakaszokat nem jegyeztem fel — a baleseti választott bíróságban egyenlő számban vannak jelen munkások és munkaadók. (Mozgás a középen.) Ki fogok terjeszkedni a szervezetre is. Szterényi József: Arról van szó. Pető Sándor : A biztosítási hivatali szenátusba valahányszor veszélyességi fok megállapításáról, pénztárak feloszlatásáról, baleset alóli kivételről, baleset elhárítási ügyek elintézéséről — nem tudnám mind felsorolni — szóval a baleseti közigazgatás mindenféle lényeges ügyéről van szó, egyenlő számban behivatnak munkások és munkaadók. Az országos biztosítási hivatal nem állandó tagjai közt is egyenlő számban vannak, 4—4, munkások és munkaadók. Ausztriában szintén kétharmaddal és egyharmaddal vannak képviselve, a választott bíróságban pedig egyenlő számban vannak. Én a balesetbiztosítási intézménynek olyan szervezetében, mint Németországban és Ausztriában van, teljes mértékben megnyugodnám. Megnyugodnám, mert lényegében a baleseti ügyekben mi érdekli a munkást ? Érdekli a balesetelháritás kérdése, továbbá érdekük a kártalanítási összegek, a járadékok. A járadékokat pedig mindenütt, Ausztriában, még Németországban is végső fokban a választott bíróságok állapítják meg. A munkásokat, szerény nézetem szerint, ez a két kérdés érdekli, nemcsak azért, mert a balesetbiztosítás költségét a munkaadó viseh, hanem azért is, mert a balesetbiztosítási igazgatási kérdéseinek legjelentékenyebb része a munkást tényleg nem érdekli oly közvetlenül, mint a betegsegélyző ügyek igazgatása. Ezért én szivesen megnyugodnám abban, hogy ebben az intézményben a baleset-igazgatásban ne legyen a munkásnak annyi joga a képviselet tekintetében, mint a mennyi a betegsegélyző ügyben. Az államtitkár ur természetesen a maga egységes szervezetét félti, azt hiszem azonban, ezt minden nagyobb faradság nélkül lehet keresztülvinni. Mit csinálnak az egyéb pénztárak, melyek egyáltalában nem foglalkoznak balesetbiztosításokkal? A bifurkáczió keresztülvihető volna a képviselet miatt, annál inkább, mert a törvény 103. §-a bizonyos tekintetben úgyis megcsinálja a bifurkácziót; hiszen a törvény maga elismeri, hogy teljes mértékben az egységesítés nincs keresztülvive. A leglényegesebb hibának, a miért igen sok helyes és dicséretes intézkedése mellett is sajnálatomra nem fogadhatom el a javaslatot, a paritást tartom a már nehezményezett czentralizáczió mellett. Egész bizonyosan tudom, hogy nem állok ebben a tekintetben egyedül, hogy a munkásoknak azt az igényét, hogy a tiszteletre méltó történeti