Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-108

350 108. országos ülés 1907 február 14-én, csütörtökön. Ezt az egész világon minden polgárosodott állam kormánya megteszi, (Ugy van!) A kereskedelemügyi kormány egy férfiút szocziálpolitikai tanulmányok eszközlésére küldött ki; oly férfiút, kinek ez a tudomány szakmáját képezi. Az tény, hogy megbízott bizonyos szolgálatot tett a nemzeti ügynek a kibontakozás érdekében. Farkasházy Zsigmond : Ezt már kétségbe vonjuk ! (Mozgás.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ez nem képez olyan előzményt, hogy e miatt őt, a ki alkalmas a megbízatásra, nem kellett volna kiküldeni, (Helyeslés.) sőt ellenkezőleg, ha lehetett többek közt választani, azt választani, ki már szolgálatot tett a nemzeti ügynek, nemcsak nem volt kifogásolható, de ellenkezőleg, helyeslendő cselekmény volt. Midőn teljes nyíltsággal ezen aktákat a ház asztalára leteszem, (Helyeslés.) még egy megjegyzést kívánok tenni, azt, hogy az én erős meggyőződésem szerint az a tény, hogy a hírlapoknak hirdetési átalány adatott és adatik, az illető hírlapokra semmi árnyat nem vet és nem vethet. (Az aktákat leteszi a ház asztalára. Elénk éljenzés és taps.) Elnök : Kálosi József, a mentelmi bizottság előadója kíván a háznak jelentést tenni. Kálosi József előadó : T. ház ! A képviselőház mentelmi bizottsága folyó évi február hó 8-án tartott ülésében a dr. Mihali Tivadar és dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselők mentelmi ügyét vizsgálat alá vévén, az erre vonatkozó két rendbeli jelentést (Írom. 387, 388) van szerencsém oly tiszteletteljes kérelemmel beterjeszteni, méltóztassék ezeket kinyomatni, a képviselőház tagjai között szétosztatni és napirendre tűzésüket határozatilag elrendelni. Elnök : Méltóztatnak az előadó ur javaslatát elfogadni ? (Igen !) Ha igen, akkor ennek alapján határozatképen kimondom, hogy a jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai között szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Semsey László, a pénzügyi bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Semsey László előadó : T. ház ! Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését (írom. 389) az 1887 : XX., az 1891 : X. és az 1896 : IV. t.-czikkek módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 350) tárgyában azon tiszteletteljes kéréssel beterjeszteni, hogy ennek kinyomatását, a képviselőház tagjai között való kiosztását és annak idején napirendre való tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az előadó ur javaslatát elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor ennek alapján határozatképen kimondom, hog}^ a jelentés ki fog nyomatni, a képviselőház tagjai között szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 186, 360) tárgyalásának a folytatása. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Gratz Gusztáv! GratZ Gusztáv: T. képviselőház ! Letarolt mezőn kell néhány itt-ott fenmaradt kalászt összegyűjtenem. Azok után a mélyreható fejtegetések után, a melyekkel az igen t. előadó ur és a vitában résztvevők, ezek között főleg Ernszt Sándor és Lindner Gusztáv t. képviselőtársaim a javaslat intézkedéseit megvilágították és kivált azon igen magas színvonalon álló és nagybecsű előadás után, a melylyel a ház utolsó ülésén az igen t. államtitkár ur a törvényjavaslatnak úgyszólván minden egyes intézkedését, mély, tudományos készültséggel megalapozta : majdnem teljesen felesleges a javaslat alapelveire és azoknak a czéloknak védelmére vonatkozólag, a melyeket a törvényjavaslat megvalósítani kíván, .. . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! GratZ Gusztáv : . . . még bármit is mondani. Ennélfogva szükségtelen is volna, hogy a vitának ezen előrehaladott stádiumában a t. ház figyelmét néhány pillanatra e tárgyban igénybe vegyem, ha nem maradt volna fenn néhány pontra vonatkozólag még néhány kételyem, a melyeket egész nyíltan és őszintén akarok a t. ház elé tárni azon reményben, hogy azokra vonatkozólag a szükséges tájékozást és felvilágosítást meg fogom nyerni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt igen örülök, hogy ugy az előadó ur, mint az igen t. államtitkár ur a javaslat czélját és értelmét ugy állította be, a mint azt nézetem szerint be kell állítani. Nem ugy tüntették fel a javaslatot, mint egy jótéteményt, a melyet a munkás vagy egyáltalában a gyengébb néposztálynak adunk, hanem ugy, mint egy gazdasági és társadalmi szükségességet, mint oly intézményt, a mely nek megteremtésével az ország csak önmaga iránt való kötelességének tesz eleget. (Igaz! ügy van !) Es tényleg így is van t. ház. Nem egy ujabban keletkezett humanisztikus áramlat mely szerte e világon mindenütt hasonló munkásbiztositási intézményeknek létrehozatalára vezetett, hanem maga az a gazdasági és társadalmi átalakulás, a mely az utolsó évtizedek folyamán végbement, tette elkerülhetetlenül szükségessé, hogy az állam a gyengébb néposztályokért közvetlen beavatkozással valamit tegyen, hogy munkásvédelmi vagy biztosítási intézményeket számukra megkonstruáljon. Nem egy olyan jótéteményről van tehát szó, a melyet lehet megadni és meg nem adni, de egy állami kényszerűségről, mert ha az állam azt az osztályt, a melyre szüksége van, a munkásosztályt, nem akarj a feláldozni, az erkölcsi és testi degeneráczió veszélyének kitenni, akkor neki ilyenféle intézményekről gondoskodni elengedhetetlen kötelessége. (Igaz ! ügy van !) Csak az általános gazdasági és társadalmi átalakulásba beállítva fogjuk tehát a munkásbiztositási intézmények valódi értelmét és jelentőségét érdemök szerint megítélhetni. Az átalakulás, a mely végbement és a mely ezen intézményeknek