Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
324 106. országos ülés 1907 február 1-én, csütörtökön. mesék nagy része igen egyetért. A polgárokat, s azoknak foglalatosságait sokan pöffedt kevélységgel, méltóságuk és tekintetűk alattinak tartják. Felejtik, hogy főként a középrend az, mely a világon legtöbb miveltséget terjeszt és bir : azt nem gondolják meg, bogy zavarba jött értékök, s halmozott adósságaik miatt annyian egészen vannak kezeik között ezeknek, kik országunkban ma a legtöbb tiszta, s rendbeszedett vagyonnal birnak.« A hasznos munka kellő becsülése és a munkásosztály jogos követeléseinek czélravezető állami és társadalmi intézmények segélyével való kielégítése nemcsak az eszélyesség parancsolata, hanem egyszersmind kötelesség is. (Helyeslés balfelől.) A birtokos osztályoknak mindig szemeik előtt kell tartaniok azt, hogy ők is tartoznak kötelességet teljesíteni a nemzettel, az országgal szemben (Helyeslés.) és hogy a gazdaság szocziális intézmény, a mely birtokosára kötelességeket ró. (Helyeslés.) Igazat kell adnom Bödiker titkos tanácsosnak, a német birodalmi biztositó-hivatal elnökének, a ki »Arbeiterversicherung in den europäischen Staaten« czimű kiváló művében azt mondja (Hal'juh ! Halljuk !), hogy »az uralkodó osztályok jóléte mindig lényegileg függ azon mérvtől, a melyben kötelességüket teljesitik a függő osztályok iránt. (Helyeslés.) Hogy a haza exisztencziája és biztonsága érdekében kifejtendő működés után elsősorban az alantas osztályokról való gondoskodásnak kell következnie, mely egyébiránt közvetlenül is szolgál a haza biztonsága javára, még pedig odáig kell terjednie ezen gondoskodásnak, a meddig azt a birtokos osztályok győzik. Levágni azon ágat, a melyen az ember ül, vagy agyonütni a tojó tyúkot persze nem tanácsos. De értelmes segélytől odáig nagy távolság van. Minél erősebbek és munkabíróbbak az alantas osztályok, annál hatalmasabb az összműködés, annál magasabb a népnek, az egész nemzetnek fizikai, erkölcsi és szellemi nivója. (Helyeslés.) A jólétnek, vagy legalább a megélhetésnek széles alapja egészen más építményt képes támasztani. .. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lindner Gusztáv : . . . mint a nyomorúság és szegénység terjedelmes rétegei (Igaz ! Ugy van !) és ezért fekszik az összességnek, de különösen a birtokos osztályoknak érdekében, hogy az egész nemzet erőssé, ügyessé és munkaképessé tétessék. Az erre vezető eszközök egyike, mondja Bödiker, a betegség, baleset, rokkantság és aggkor által megkárosultakról való gondoskodás, mely a hozzátartozóknak is hasznára válik. A szocziális munkásbiztositás történetében azon izenet, melyet I. Vilmos, német császár kanczellárja által a német birodalmi tanácshoz, annak 1881. november hó 17-én történt megnyitása alkalmával küldött, mindenkor mint kiváló szocziálpolitikai reform kiinduló pontja fog tekintetni. Ezen izenet azon felfogásból indult ki, hogy a szocziális bajok orvoslása mindenekelőtt a szocziáldemokráczia kihatásainak repressziója utján keresendő, egyszersmind azonban hangsúlyozta, hogy nem szabad az orvoslást kizárólag azon az utón keresni, hanem egyúttal a munkás jólétének tényleges előmozdítása utján. (Helyeslés.) A szocziális bajoknak az 1878. évi október havában hozott szocziális törvény segélyével szándékolt orvoslása tévesnek bizonyult, minek felismerése ezen erőtlennek mutatkozott kivételes törvénynek hatályon kivül helyezésére vezetett. Annál sikeresebben és annál biztosabban fejlődött azonban a még járatlan utón haladó németországi munkásbiztositási törvényhozás, nem egységesen ugyan, de három önálló irányban, mint a betegség, baleset, rokkantság és aggkor hátrányainak kiegyenlítésére irányuló biztosítás, melyhez még hozzájárult a munkanélküliekről való gondoskodás. A különböző biztosítási ágak egységesítésének szükségessége ma már Németország mérvadó köreiben el van ismerve. A pénzügyi bizottság az ő jelentésében igen helyesen hivatkozik gróf Posadovszky német államtitkárnak a német birodalmi tanács 1905. márczius 2-án tartott ülésében tett nyilatkozatára. E mellett azonban még arra is lehet hivatkozni, hogy a német trónbeszéd egy helyen a következőket tartalmazza (olvassa) : »A szocziális törvény kiépítése a birodalom fő kötelességeinek egyike marad. Évekig lesz foglalkoztatva a törvényhozás a munkásbiztositási jog egységesítésével és az özvegyek és árvákra vonatkozó gondoskodással.« A német birodalmi tanácsnak 1906. február 6-án tartott ülésében gróf Posadowszky államtitkár a következőket mondta (olvassa) : »Az egységesítés nincs elnapolva ad Graecas Kalendas, hanem a belügyminisztérium reméli, hogy a törvényjavaslatot 1907. végéig elkészíteni fogja.« Az osztrák kormány által 1904 deczember havában az osztrák birodalmi tanács képviselőházához felterjesztett Körber-féle »Programm für die Reform und den Ausbau der Arbeiterversicherung in österreich« jól átgondolt szocziálpolitikai törvényjavaslat, mely nemcsak a régen követelt rokkantság és aggkor esetére való biztosítást szabályozza, hanem azt a betegség és baleset esetére való biztosítással szerves egészszé egybeköti, ugy hogy benne a munkásbiztositás egységesítése már keresztül van vive. Farkasházy Zsigmond: Ezt a példát kellene követni! Lindner Gusztáv: Az öt évvel ezelőtt létesített németországi biztositási kényszer sok államban — számszerint 18-ban, nem sorolom fel őket — talált utánzásra. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, t. képviselőház ! Lindner Gusztáv: Az Északameiikai Egyesült Államok biztositási intézményei, tudomásom szerint, az önkormányzat alapelvén nyugszanak. Nagy-Britanniában pedig különböző magántársulatok és szövetkezetek működnek a biztositási ügy terén. így az Old pensions, az aggkor és rokkantság esetére biztosító társaság, továbbá a »Friendly Societies« és a »Trade-union«. A »Friendly
