Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

322 100. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. korolt nagy befolyásra, agrárarisztokrácziának nevezték. A polgári vagy középosztály azon széles népréteg, mely a nemesség és a parasztosztály közt elterülve, főleg az olasz, angol, hollandi, német és franczia városok intézményeiben és életében magának a közügyek terén is oly jelentékeny befolyást biztosítani tudott, nálunk, eltekintve néhány, a szabályt megerősítő kivételtől, nem szabadulhatott fel a nemesség szupremácziája alól, s én ugy látom, hogy városaink függő állása és alárendeltsége a megyék hatósági hatalmával szemben még jelenlegi szervezetünkben is határozott kifejezésre jut. A hivatalnoki és tisztviselői kar, a bürokráezia tagjai már igen mérvadó tényezőt képeznek államunk politikai és társadalmi életében. Iparos osztályunk a czéhek feloszlatása és az iparszabadság életbeléptetése óta, de még inkább a gyáripar folytonos emelkedése és terjeszkedése, valamint a külföldi gyáripar gyártmányainak beözönlése következtében szemlátomást sülyedt és sok hajdan virágzott iparág teljesen eltűnt. Ellenben határozott lendületet vett a kereskedők nagyszámú és jómódú osztálya. Parasztosztályunk konzervatív életnézlete az utolsó évek alatt gyökeresen megváltozott. Ezerekre menő tömegei nemcsak városba vonulnak, hanem végkép el is hagyják hazájukat. Legfiatalabb társadalmi osztályunk, a munkásosztály, bevonult a mi államunk politikai, gazdasági és társadalmi életébe is és szilárd szervezete és számos hive segélyével országszerte, s e házban is osztályérdekeit képviselői által erélyesen érvényesíteni igyekszik. A nagy franczia forradalom azon kérdésre : Mi a harmadik rend ? tudvalevőleg azt felelte, hogy a harmadik rend a nép, ellentétben a nemesség és a papság kiváltságolt rendéivel; megszüntetve az összes rendi különbségeket és kiváltságokat, behozta a »Citoyen« egységes megszólítást. Ugy, mint a nagy franczia forradalom polgári osztálya a nemességben s a papságban, a jogosulatlanul kiváltságoltakat gyűlölte, ugy az 1848. évi forradalom alatt a berohanó munkásosztály, a negyedik rend, a jogokat állítólag bitorolt »bourgeois« ellen irányitá dühös ellenszenvét. 1848 hozta Francziaországnak a »szocziális« köztársaságot, melynek elnökére, III. Napóleon, későbbi császárra a szocziális kérdés mint munkáskérdés áthárult, ki a néptömegek fölött az általános szavazati jog (suífrage universel) mesterséges kezelésével mint abszolút uralkodó a szedáni katasztrófa beálltáig uralkodni tudott. (Zaj. Elnök csenget.) A »szoeziális« jelszó a munkásérdekek tekintetbevétele értelmében a németországi 1848-as forradalomra is gyakorolt befolyást. Hazánk 1848-as szabadságharczának ha nem csalódom, inkább politikai, mint szocziális mozgalom jellege tulajdonítandó. Szoczialisztikus törekvéseknek, hogy ne mondjam: izgatásoknak szembetűnő nyomai hazánkban csak az alkotmány helyreállítása óta észlelhetők ; még pedig az a programm, mely a német szocziáldemokráczia fejlődésében kialakult, mintaképül szolgált hazánk szocziáldedemokrata törekvéseire és szervezeteire nézve is. Németország proletársága — monda Guesde, a franczia szocziálista-vezér, a szocziáldemokrata pártnak 1890-ben tartott halle-i közgyűlésében, — Németország proletársága a legtökéletesebben van szervezve ; a világproletárság élén áll programmjával, szervezetével és sikereivel.« A németországi szocziáldemokráczia tanai mezőgazdasági és iparos munkásaink köreiben nagyszámú hivek- és követőkre találtak. Az agrárszoczializmusnak hazánk legtermékenyebb, színmagyar, derék, s régebben, konzervatív gondolkozású parasztosztály] akta vidékeinek egyikében többé kétségbe nem vonható meghonosulása és veszélyes elterjedése a íiziokraták, Smith Ádám és követői azon tanának tarthatatlansága mellett bizonyít, mely a nemzetgazdaság egyedüli czéljául a nemzeti vagyon szaporítását tűzi ki; mert a nemzeti vagyon emelkedése és szaporodása egymagában véve, társadalmi szervezet értékelésére nézve, nem mérvadó ; inkább az a döntő : mikép oszlik meg a vagyon a nemzet egyes osztályai közt. Mert a nemzeti vagyon összessége lehet valamely nemzet kebelében ugyanaz, és ha az egyiknél egy nagy birtok felett rendelkező oligarchiával szemben áll a birtoktalan tömeg, akkor az eredmény más lesz, mintha a birtok egyenlően van felosztva. E kérdést, mert nincs napirenden, bővebben fejtegetnem nem szabad. De mivel földmiveseink agrárszocziálisztikus és ipari munkásaink szoczialisztikus törekvései sok tekintetben hason természetűek és hasonczéluak, nem hallgathatom el azon aggodalmat, hogy az Alföld agrárszocziálisztikus mozgalmának különböző mélyen gyökerező okaiból eredő súlyos bajok orvoslására az államkormány részéről eddig tett intézkedések és eddig alkotott törvények, különösen az 1898. évi II. t.-cz. 36. és következő szakaszainak határozmányai nem állanak egészen a modern agrárszocziálpolitika sokoldalú és bonyolódott feladatainak magaslatán, mert az 1901. ]an. 1. óta életbelépett országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár működése csak igen szerény eredményeket mutathat fel. A földbirtoknak fölötte egyenlőtlen megoszlása egyrészt és annak túlságos feldaraboltsága másrészt, a relatíve magas adók nyomása, a mezőgazdasági munkások kíméletlen kihasználása, a munkások kedvezőtlen lakviszonyai és elégtelen táplálkozása, a parasztosztály legmunkásabb egyéneinek ijesztő módon növekvő és a rendőrállam megszorító szabályai és intézkedései által sem apasztható kivándorlások, a mely súlyos veszteséget silányabb elemek bejövetele épen nem pótolhatja, a gyermekek nagy halandósága, a tüdőbajok és különböző járványok nagymérvű pusztítása, stb. olyan mélyreható és végzetteljes bajok, a melyek az ország elnéptelenedésére és az itt