Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. 321 Vannak egyesek, a kik túlzóan számítanak ebben a tekintetben. Mivel a baleseteknek leg­alább 90—95 százaléka az első úz héten belül gyógyul, azt gondolták, hogy az összes baleseti terheknek 90 százalékát viseli a pénztár. Azonban ez nem áll. A német szakemberek ugy számították ki, hogy az összes baleseti terheknek 11 százaléka háramolnék a betegsegélyző pénztárra. Mivel pedig Németországban 13 hét van, nálunk pedig csak 10 hét, tehát nálunk még kevesebb háramolnék a betegsegélyző pénztárra, mint a mennyit a német szakemberek kiszámítottak. Szterényi József államtitkár: Az ötödik héttől kezdve a munkaadó megtériti. Ernszt Sándor : Azonban, mondom, meg kel­lett vizsgálnom a mi állapotainkat, hogy miképen állunk mi az ipar és az ipar teherviselése terén. A fővárosban az ipari részvénytársaságok, a melyek a legerősebbek az egész országban, az 1904. évi kereskedelmi esztendőben így állottak : a malom­iparban öt fizetett osztalékot, három nem fizetett semmit ; a sör- és szesziparban négy fizetett oszta­lékot, három nem fizetett semmit; a mezei termé­keket feldolgozó iparban 13 fizetett osztalékot, öt nem fizetett semmit; a vas- és gépij>arban \A fizetett osztalékot, hét nem fizetett semmit ; a bányaiparban nyolcz fizetett osztalékot, 14 nem fizetett semmit; a petroleumiparban hat fizetett osztalékot, három nem fizetett semmit; az építő­iparban öt fizetett osztalékot, hét nem fizetett semmit; a nyomdaiparban nyolcz fizetett oszta­lékét, négy nem fizetett semmit ; a vegyes ipari vállalatokban 23 fizetett osztalékot, 20 nem fize­tett semmit. Tehát összesen 86 ipari vállalatunk fizetett osztalékot és 66 nem fizetett semmit. B szerint a fővárosban összesen 43'4 százaléka az összes ipari vállalatoknak nem fizetett egy kraj­czár osztalékot sem, nem számítva az ipari vesz­teségeket, a melyek ezen esztendőben előfordul­tak. 85,598.000 befizetett részvénytőke után az ipari vállalatokban a részvényesek egy krajczár osztalékot sem kaptak. Az országban pedig ugyanebben a keres­kedelmi esztendőben a malomiparban 17 fizetett osztalékot, 14 nem, az építőiparban 12 fizetett osztalékot, 20 nem, a vegyes ipari vállalatokban 76 fizetett osztalékot, 119 nem. Tehát összesen 105 fizetett osztalékot, 153 pedig egy krajczárt sem. Ily körülmények között tehát az iparnak megterheltetése, talán olyan megterheltetése, melyre nincs feltétlenül szükség, kétszeres sulylyal esik latba én előttem. Én szocziálpolitikus vagyok és a munkások közelebb állanak az én szivemhez, mint a gyárosok, de sohasem akarok egyetlen egy krajczárt sem kivenni a gyárosok zsebéből, a mire feltétlen szükség nincs. Még egy dolog van, a pénztárak neme, a melyről szólni akarok. (Halljuk! Halljuk!) A vállalati pénztárt én minden áron fenn akarom tartani; nemcsak azért, mert a vállalati pénztárak eddig a legfényesebben működtek, erre nézve a bizonyítékok egész tárháza van előttünk BÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. és ha szükség lesz reá, a bizonyítékokat is elő fogjuk terjeszteni. De nemcsak ezért akarom én a vállalati pénztárakat megtartani, hanem azért, mert a vállalati pénztár igazán oly terrénum, a hol rendkívül nagyfontosságú, elsőrangú szocziál­politikai tevékenység folyik. A vállalati pénztár a munkaadóra és a munkásra nézve egyaránt egy terrénumot képez. A vállalati pénztár az a hely, a hol a legigazibb és legvalódibb jótevésre nyílik alkalom a munkással szemben. A vállalati pénztár az a hely, a hol a munkaadó a munkás­törzset képezi és önmagához csatolja. (Helyeslés és tetszés.) Hiába való, t. ház, a mi parlamenti akcziónk, ha a társadalomban azon osztályok, a melyek egymást megismerni és becsülni tartoz­nak, egymást meg nem becsülik. (Igaz! Ugy van!) A javaslatot különben szívesen megszavazom. (Elénk helyeslés és taps. A szónoltat számosan üdvözlik.) Raisz Aladár jegyző: Lindner Gusztáv! Lindner Gusztáv : T. képviselőház ! Mert* a szőnyegen lévő törvényjavaslat szocziálpolitikai természete mintegy felhív politikai rendeink és társadalmi osztályaink történelmi fejlődésének, ki­alakulásának és jelenlegi állapotának legalább rövid jellemzésére, engedje meg a t. ház, hogy néhány erre vonatkozó megjegyzéssel vezethessem be felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk !) Hazánk államnépe is különböző kisebb-na­gyobb csoportokra oszlik : birtok, vallás, leszárma­zás és foglalkozás stb. szerint. Állam és társadalom benső összeköttetésben állanak egymással. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház ! Lindner Gusztáv: Mert a társadalom tagjai sok tekintetben alá vannak vetve az állam ural­mának, de másrészt ők is befolyásolják az állam életét és működését életnézletük, szokásaik, erköl­cseik és érdekeik által. (Zaj.) A 48-iki szabadságmozgalom következményei igen sokoldalúak és nagyjelentőségűek. A rendi alkotmányrendszert a parlamentáris rendszer vál­totta fel. A földtehermentesités, s a közteherviselés általános kötelezettségének megállapítása mélyre­ható befolyást gyakorolt az egész lakosság, de külö­nösen a nemesség gazdasági és politikai viszo­nyaira is. A nemesség átalakult politikai rendekből társadalmi osztályokká. Csak egy érdekes sajá­tosság tűnik fel előttünk régi rendi alkotmányunk­nak egy ránk maradt erős oszlopában, egy politi­kai rendben, vagyis a méltóságos főrendeknek azon tagjaiban, kik születésük alapján már 1848. előtt a főrendiházi tagsággal összekötött közjogo­sitványokat gyakorolták, s manap is gyakorolhat­ják, ha az 1.885 : VII. t.-ez.-ben megállapított adófizetést teljesitik. Országunkat még a legújabb időben is, hivat­kozva nemességünk nagy kiterjedésű földbirto­kára, s az általa a parlamentben, s a kormányban, a vármegyékben és mindennemű egyesületekben, szövetkezetekben és kereseti társaságokban gya­41

Next

/
Thumbnails
Contents