Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

318 1Ú6. országos ülés 19ü7 február 7-én, csütörtökön. araijában lettek a munkások nyertesek. Jelenleg, t. ház, a munkás meg fog szabadulni a perlekedéstől ; a munkásnak nem kell várnia épen a legnehezebb napokban; a munkásnak nem kell osztozkodnia az eredményeken másokkal és a munkás meg fog szabadulni a magánbiztositás minden hátrányától. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen javaslat legfontosabb, sarkalatos része azonban a munkásbiztositás reformja. Az egész vonalon mindenki egyaránt meg van győződve arról, hogy a betegsegélyezési pénztár teljes mértékben rászorul a reformra és javitásra. (Ugy van ! jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy e tekintetben néhány idézetre mutassak rá, a melyekkel bizonyitom, hogy milyen szomorú állapotban van ezen pénztár jelenleg. 1901-ben a kereskedelemügyi minisztérium ankétet hivott egybe, hogy ezen betegsegélyző pénztár reformjáról tanácskozzanak. (Halljuk

I) A kereskedelemügyi miniszter abban az időben lesújtó kritikát gyakorolt ezen jjénztárak felett. Azt irja ezen ankét alkalmából (olvassa): »A betegsegélyző pénztárak nagyobb rész» megalakulása óta folytonosan roskadozik ; a szükséges anyagi eszközöket sohasem volt képes megszerezni. Tartozásaik vannak és azok folytonosan szaporodnak. Tagjaikkal szemben nemcsak a legnagyobb rigorózitással és zaklatással járnak el, de sőt anyagi eszközeik hiányában a jogfosztás terére lépnek. A kerületi betegsegélyző pénztárak túlnyomó többségének működése vidéki tagjaikkal szemben abban áll, hogy a járulékokat a munkaadóktól végrehajtás utján is behajtják; ellenszolgáltatásra azonban (Halljuk ! Halljuk!) az illető vidéki tag egyáltalában nem, vagy a legjobb esetben nem a törvén}' által előirt mérvben részesül !« Még lesújtóbb és kegyetlenebb az a kritika, a melyet a kereskedelemügyi kormánynak szakközegei, a kiknek szavahihetőségéhez semmi szó nem fér : az iparfelügyelők gyakoroltak ezen intézmény felett. Az 1903. évben a főfelügyelő az ő összegező jelentésében ezeket mondja (olvassa) : »A betegsegélyezés mai szervezetében még csak megközelítőleg sem képes megfelelni feladatának. A pénztárak iránt a munkások körében, különösen a pénztárak székhelyeitől távoleső telepeken mutatkozó ellenszenv mind általánosabbá kezd válni, a mi már nem egy munkaadót birt arra, hogy az illető kerületi pénztárral évi átalányösszegben kiegyezzék. A pénztár beszedi a pénzt és ezért nem ad egyebet, mint a szükséges nyomtatványokat. Tulmagas kezelési költségek, hanyag ügykezelés, a tagsági könyveknek ki nem állitása, a fuvar fedezésének a beteg munkásra való háritása, félreeső, kisebb telepek munkásainak fel nem vétele napirenden van.« Az 1904. évben az aradi iparfelügyelő jelen- , tésében ezeket mondja (olvassa): »A kerületek egyik betegsegélyző pénztára annyira jutott, hogy a járulékokat a munkaadóktól szigorúan behajtotta és nem volt képes sem orvosokat, sem gyógyszertári számlákat fizetni, táppénzről pedig szó sem lehetett. A kerületi betegsegélyző pénztár közgyűlése ennélfogva elhatározta, hogy a pénztárt feloszlatja, illetve egy szomszédos vármegye kerületi pénztárával egyesiti. Ezen határozatot azonban a kormány nem hagyta jóvá, hanem utasította a r>énztárt, hogy a járulékokat emelje fel. A munkaadók és a munkások is nagyobb járulékokat fizetnek,' de eddig egyáltalában nem javultak a viszonyok.« A kolozsvári iparfelügyelő ezeket mondja (olvassa): »Az alkalmazott tisztviselők a minimumra redukált hivatalos idő mellett is munka ' nélkül lézengnek. Sőt arról is látok esetet, hogy más rendes hivatalt vállaltak; a pénztárnál, melytől fizetést húznak, csak mellékesen foglalkoznak. Némely pénztár megkívánja, hogy a felek sokszor mértföldekről bemenjenek a pénztári székhelyre a fizetések eszközlése végett.« A nagyváradi iparfelügyelő ezeket jelenti (olvassa) : »Egy fürésztelep és bútorgyár alkalmazott munkásainak száma 934. Hallgatási dij czimén fizet a pénztárnak 400 koronát, és viseli ezenkivül a pénztári kiküldött évenkénti kétszeri kiszállásából származó összes költségeket.« Egy hang (a jobboldalon) : Hallatlan visszaélés ! Ernszt Sándor (olvassa) : »Egy erdő kihasználási vállalat alkalmazott munkásainak száma változó. Hallgatási dij czimén fizet a pénztárnak 400 koronát és viseli ezenkivül a pénztári kiküldött évenkénti kétszeri kiszállásából származó összes költségeket. Egy tégla- és cserépgyár alkalmazott munkásainak száma 262. Hallgatási dij czimén fizet a pénztárnak 400 koronát és viseli stb.« Egy hang : Mi az a hallgatási dij i. Ernszt Sándor (olvassa) : »Egy erdőkihasználási vállalat alkalmazott munkásainak száma változó. Hallgatási dij czimén fizet a pénztárnak 400 koronát és viseli a pénztári kiküldött egyszeri évenkénti kiszállásából származó összes költségeket. Egy fürésztelep és erdőkihasználási vállalat, mint betéti társaság alkalmazott munkásainak száma 1033, hallgatási dij czimén fizet a pénztárnak 500 koronát és a pénztári kiküldött évenként kétszeri kiszállási költsége fejében fizet 100 koronát.« Azt kérdik a t. képviselő urak, hogy mi az a hallgatási dij ? A hallgatási dij azt jelenti, hogy a pénztár megegyezik a munkaadóval, a vállalkozóval és felmenti őt bejelentési kötelezettsége alól (Felkiáltások: Hallatlan!) és teljesen kiszolgáltatja a munkásokat a munkaadó önkényének. (Felkiáltások: Botrány!) T. ház ! Előttem most már elsősorban az állott mint nagy probléma, hogy megvizsgáljam, hogy a jelenlegi törvényjavaslat miben keresi az összes bajok forrását és miben keresi a gyógyszert e bajok szanálására. A jelenlegi javaslat az összes bajok kutforrását az intézmény széttagoltságában keresi, és a megfelelő panaceát az ennyire leszólt intézmény élet-