Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
106. országos ütés 1907 / képessé tételére abban találja, hogy a pénztárakat egységesiti. Nem vagyok teljesen egy nézeten ezzel, de maga a javaslat a mellett, Hogy az egységesítést premálja és annyira fontosnak mondja, még sem viszi keresztül azt, nem is akarja keresztülvinni, és — hozzá teszem a magam részéről — nagyon helyesen. Nincs erre példa a világon és nem akadunk sehol olyan ilynemű intézményre, a mely az egységesítést az egész vonalon teljesen és rigoróze keresztülvitte, vagy keresztülvihette volna. Megmaradnak ezentúl is a kerületi betegsegélyző pénztár mellett a magánvállalati pénztárak, megmarad a bányatársulatok pénztára és megmarad, nem egy esetben, a magán kerületi pénztár is. T. ház ! A lelkiismeretes kutatás most már arra kén} 7 szerit engem, hogy vizsgáljam, vájjon azon előnyök, a melyek az egységesitésből származnak, elegendők-e erra, hogy a jelenlegi bajokat megszüntessék, igen vagy nem ? Azt látom, hogy ezek nem elegendők arra teljes mértékben. Mert miben van elsősorban is az egész intézménynek sarkpontja, mi az, a mi érvényesülni nem képes ? (Halljuk I Halljuk!) Elsősorban azért, nem tud érvényesülni, mert a kezelési költség tulmagas. A kezelési költség minálunk átlagban 18— 19%-ot tesz ki, de vannak pénztárak, a hol a kezelési költség messze fölül emelkedik ezen az átlagszámon, sőt itt-ott az összes járulékoknak több mint egyharmad részét is felemészti. Hont megyében a kezelési költség 33%; Gömörben két pénztár kezelési költsége 33%; Békésben 33% ; Szatmárban 33% ; Baja törvényhatóságnál 34% ; Hunyad vármegyében 35% ; Veszprém vármegyében két pénztár után 35% ; Csongrád vármegyében 37%; Szabolcs vármegyében 37% ; Pancsova törvényhatóságnál 37%'; Szilágy vármegyében 38% ; Abauj vármegyében 39% ; Sáros vármegyében 40% ; Torda-Aranyos vármegyében 43%; (Mozgás.) és végül Árva megyében 57% a kezelési költség. (Felkiáltások a közéfen : Hallatlan I) Egy hang (a középen) : Nem hiába árva ! Ernszt Sándor: A kérdés most már az, t. uraim, vájjon mit nyerünk, mit takaritunk meg ezekből a költségekből a jelenlegi törvények következtében ? (Halljuk I Halljuk: !) T. ház ! Tiz vármegyén keresztül, az egységesítés után is, tagok számában alig fogunk nyerni valamit. Mondhatnám nem nyerünk semmit. Árva vármegyében, Hontban, Baja törvényhatóságnál, Abauj, Gömör, Szatmár, Szilágy és TordaAranyos vármegyékben az egységesités után sem fogunk semmit sem nyerni. A tagok száma ezekben a vármegyékben szaporodni nem fog, igy tehát a kezelési költség is marad a régiben és a deflczit sem fog a pénztárakban megszűnni. (Igaz ! Ugy van ! a közéfen.) Kérdés, t. uraim, vájjon egyedül a tagok számától függ-e az, hogy egy pénztár képes-e működni vagy sem ? Szterényi József államtitkár: Nem! ebruár 7-én, csütörtökön. 310 Ernszt Sándor: Valóban, nem. Ha összehasonlítom a magyarországi és a külföldi állapotokat, — részletes adataink nincsenek az egyes pénztárakról, kénytelenek vagyunk az átlagos adatokra támaszkodni, — azt látom, hogy Magyarországon egy-egy kerületi pénztárnál átlagszámban 2600 tag van, Ausztriában 1600, mig Németországban, az úgynevezett Ortscasséban, a mely leginkább felel meg a mi kerületi pénztárainknak, a tagok száma 849. Mig Németországban jól működnek, Ausztriában elég jól működnek, Magyarországon rosszul működnek, a hol pedig kétszer, sőt négyszer annyi a tagok száma, mint ott. Mi következik ebből ? Az következik, hogy elsősorban nem a tagok számán múlik a pénztár életképessége, hanem elsősorban múlik a körzeten, a melyre ki van terjesztve a pénztár működése, tevékenysége. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassék megggondolni, hogy Szilágy megyében, Szatmár megyében, Szabolcs megyében egyetlen pénztár működik jelenleg és nincs semmiféle konkurrencziája, de mégsem képes működni. De hogy is méltóztatik képzelni, hogy egy pénztár, például Szilágy megyének 247 községében ellássa az alkalmazottakat orvosokkal és mindazzal, a mit a törvény megkíván ? Ez teljes lehetetlenség. Lehetetlenség, hogy a pénztár ily óriási körzetre utaltan oly jól működjék, a mint azt a törvény kívánja. Az pedig teljesen elesik a mondottak után, hogy a pénztárak számát redukáljuk. Jelenleg 98 pénztár működik az ország területén. Redukálni ezentúl sem lehet ezt a számot. Jelenleg is 10 olyan törvényhatóságunk van, a melynek területén semminemű pénztár nem létezik. Most összehasonlítjuk a külföldi állapotokat ezekkel az állapotokkal, látjuk, hogy Ausztriában 2900 jjénztár van, Németországban 25.400, Magyarországon összesen 411 pénztár. Öriási területre van tehát utalva egy-egy pénztár működése. Ezek után levonom a mondottakból a konzekvencziát. Magam részéről megvagyok róla győződve, hogy az a reform, a mely most elénk terjesztetik, e tekintetben nem elég radikális és nem fogja meghozni azokat a gyümölcsöket, a melyeket tőle várunk. Megvagyok róla győződve, hogy sok vidéki pénztárnak krónikus deficzitje nem fog megszűnni ezentúl sem. Megvagyok róla győződve, hogy a krónikus dificzit magát az egész intézménynek központját fogja krizisbe hozm. T. uraim! Eddig az egyes pénztár teljes autonómiával rendelkezvén semminemű összeköttetésben sem volt a többi pénztárral. Eddig tehát az egyes pénztárak bajaiban más pénztár nem részesült, nem osztozott. Ezentúl azonban a központositás teljes és az egységes pénztárak deficzitjeért ki lesz ezentúl felelős ?. Ezentúl tulaj doképen csak egy és bizonyos tekintetben államosított pénztár lesz, és ennek az államosított pénztárnak az agenturái lesznek a vidéki kerületi pénztárak. Természetesen a vidéki kerületi pénztárak minden bajáért és nyomornságáért felelős lesz a központ.
