Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
106. országos ülés 1<JÜ7 február 7-én, csütörtökön. 315 T. ház ! Alig szükséges, hogy további részletekbe bocsátkozzam. Mégis megjegyzem, hogy azokat a módosításokat, melyeket az igen t. előadó ur jelzett és melyek közül a legfontosabb talán az, mely a kisiparosokra vonatkozik, (ügy van!) saját magam kezdeményeztem a törvényjavaslatban, mert teljes mértékben meg vagyok arról győződve, hogy a kisiparosok kevésbbé vannak kitéve azon veszélyeknek, a melyek ellen biztosítani kell a munkást, mint a nagyiparosok. Konstatálni kellett ezt az igazságot ebből a székből azért, hogy az országban elterjedt igen érdemes kisiparosztáty tudja azt, hogy az ő érdekeit maga a kormány viselte legjobban szivén. (Helyeslés.) Készségesen hozzájárult a kormány azon módositásokhoz is, a melyek a többi felszólaló testületek érdekében hozattak meg. A t. előadó ur e módosításokat jelezte, tehát ezekre kitérnem nem szükséges. Csak egyet nem jelzett még, minthogy az még ebben a házban nem is javasoltathatott, t. i. azt a módosítást, a mely a gyógyszerészek érdekében lesz benyújtandó. Remélem, hogy nálunk is ugy lesz, mint a hogy volt a külföldön mindenütt. Hasonnemű javaslatok, hasonnemű alkotások, épen azon körök részéről találkoztak a legnagyobb ellenzéssel, a mely körök a legnagyobb áldást meríthetik az ilyennemű alkotásokból. (Ugy van!) Azonban ezek az ellenkezések a külföldön elsimultak ; az ellenszenvből rokonszenv lett, a rokonszenvből megelégedés, a megelégedésből áldás. Remélem, hogy ez így lesz nálunk is. (Helyeslés.) Egyet azonban mondhatok és ez az, hogy én, mint a kereskedelmi kormány feje, (Éljenzés.) semmi más érzéssel nem kezeltem ezt a törvényjavaslatot, mint a szeretet érzésével. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Raisz Aladár jegyző: Ság Manó! Ság Manó: T. ház ! A kereskedelemügyi miniszter urnak imént elhangzott és általános tetszéssel fogadott nagyszabású beszédére az illő visszhang az kellene hogy legyen, hogy a t. ház a törvényjavaslatot, minden további vita nélkül, általánosságban elfogadja. (Igaz! Ugy van!) Annyival is inkább jogosult volga ez, mert ugy a munkásügyi bizottság, mint a pénzügyi bizottság a legalaposabban letárgyalta a törvényjavaslatot, a t. előadó ur pedig szép, érdekes, tanulságos beszédben minden oldalról megvilágította. (Igaz ! Ugy van !) Ha ennek daczára mégis fölszólalok, t. ház, teszem ezt azért, mert e tekintetben ígéretet tettem. (Halljuk ! Halljuk !) A törvényjavaslat eredeti szövegének megjelenése után ugyanis t. ház, kerületemnek kisiparos-egyesülete, valamint a trencsénmegyei orvosi szövetség azon kérelemmel fordultak hozzám, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál szólaljak fel és ebből az alkalomból érdekültben emeljek szót. Én ezt annak idején készségesen megígértem. Időközben a munkásügyi bizottság a kisiparosok és az orvosok által felpanaszolt sérelmeket méltányolván, a reájuk vonatkozó intézkedéseket módosította. A módosítások mikéntjéről beszámolt a munkásügyi bizottság, de ismertette azokat a t. előadó ur is egész részletességgel, szükségtelennek tartom tehát a módosításokra vonatkozó jelentések passzusait felolvasni. Minthogy ilyenképen a kisiparosok és orvosok kérelmei, és pedig a kisiparosoké teljes mértékben az orvosoké pedig a lehetőség határáig, teljesedésbe mentek, nem tehetek egyebet, mint hogy igaz megnyugvással és őszinte köszönettel veszem tudomásul azon jóakaratot, a melylyel a magas kereskedelmi kormány, valamint a ház bizottságai ezen osztályok iránt viseltetnek. És minthogy ezek szerint a kisiparosok és orvosok érdekében felszólalnom nem kell, elmondom nézetemet magáról a törvényjavaslatról. (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Én a szőnyegen lévő törvényjavaslatban nemcsak humanisztikus intézményt látok, hanem látok benne egy szérumot is a folyton terjedő nemzetközi szoczializmus ellen, (Igaz! Ugy van !) mint a hogy azt Rakovszky István t. képviselő ur a közös pártértekezleten is hangoztatta. (Helyeslés.) Tudjuk mindannyian, t. uraim, hogy a szocziálisták arra hivatkoznak, hogy a munkás gyengébb a munkaadónál és hogy az utóbbi a munkás munkaerejét kizsákmányolja. Hivatkoznak arra is, hogy a munkásnak élni kell, ennek következtében nagy a munkakinálat és így a munkás kénytelen munkáját éhbéren is eladni. Hát ez igaz volt addig, t. ház, a míg a munkás egyedül állott, de megszűnt igaz lenni, a mióta a munkásoknak szakszervezeteik vamiak. A szakszervezetek létrejötte óta a kereslet és kínálat teóriája a munkások javára dőlt el. Mert a munkaadó egymaga ugyan gazdagabb és erősebb a munkásnál, de nem gazdagabb és nem erősebb, sem gazdaságilag, sem fizikailag, a munkások szervezeteinél. Minálunk nemcsak a munkások szervezetei teszik erősebbé a munkást, hanem azon sajnálatos körülmény is, hogy a kivándorlás következtében kevés a munkás és igy nagyobb a munkáskereslet, mint a munkáskinálat. Egyáltalában nem túlzok, ha azt állitom, hogy a viszony ma az, hogy a munkaadó van a munkásnak, különösen a szakszervezeteknek kiszolgáltatva, és nem megfordítva. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalija.) Ali ez az ipar terén, de máshol is. Kérdem, uraim, a hurczolkodásnál ki az erősebb : a lakó-e, kinek bizonyos időben hurczolkodnia kell, vagy a munkás, a ki a hurczolkodást eszközli ? Az aratásnál ki az erősebb, a gazda-e, a kinek bizonyos időben el kell végeztetnie az aratást, vagy pedig a munkás, a ki az aratást végzi ? Ezek általános igazságok, t. ház, a mélyeket csak azért hozok fel, hogy abból azt a dedukcziót vonjam le, hogy míg ezelőtt a munkások zúgolódása volt jogosult, most már a munkaadók zúgolódása jogos. (Ugy van ! balfelől.) Mindezekkel, t. ház, nem azt akarom mondani, hogy a munkások a helyzetük javítására irányuló törekvésekkel jogtalan terrénumon mozognak. Mindenkinek természetes joga odahatni, minden megengedhetőt elkövetni, hogy helyzetét javítsa 40*
