Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

316 106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. jövedelmét fokozza. Ebből a szempontból nem lehet kifogást se tenni,hogy a munkások vezetőiket, a kik az ő érdekükben a bérharczot irányítják, honorálják, épugy, mint a hogy egy nagy gyár igazgatójának, egy nagy részvénytársaság vezetőjének magasabb fizetést ád, mert az a részvénytársaság jövedelmét fokozza. így jutalmazásra tarthat igényt az a munkás is, a ki tevékenységével a munkások helyzetét javitja. Ezen jogosultság azonban csak addig tart, míg a munkásvezetők tevékenysége, önző czélokra fektetve, rosszhiszeművé nem válik. Ha a munkásvezetők tevékenysége rosszhiszeművé válik, akkor az terrorisztikus, nemcsak nemzetellenes, hanem a békés polgárok ellen is irányuló forradalmi merénylet. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A munkásnak feltétlenül joga van ahhoz, hogy a munkájával teremtett vagyonból részt kérjen, de nincs joga, hogy a termelés folyamatát megbénítsa. Tiszta dolog, hogy a munka árának drágulásával együtt jár minden ipari produktum áremelkedése is, és igy, ha a munkások magasabb bért is kapnak, nincsenek azon helyzetben, hogy jövedelmükből annyit tegyenek félre, hogy baleset, betegség esetére exisztencziájukat biztosítva lássák. Az a gondolat, hogy baleset, betegség esetén családjuk kenyér nélkül állhat, vad gyűlöletet kelt a munkásban azon alapok ellen, a melyeken a társadalom nyugszik; ez hajtja őket a társadalmi rendet felforgatni törekvő nemzetközi szoczializmus karjaiba. Azon nagy küzdelemben t. ház, a melyet a mai proletariátus a társadalmi rend ellen folytat, nagy jelentőséggel bir azon körülmény, hogy a munkás baleset és betegség esetére exisztencziáj át illetőleg nyugodt lehet-e vagy nem. (ügy van!) Midőn tehát a magyar törvényhozás a munkásoknak baleset és betegség esetére biztosításáról gondoskodik, ezzel egy szérumot teremt a folyton terjedő szoczializmus ellen. A nemzetközi szoczializmus ellen, t. uraim, a küzdelmet pozitív szocziálpolitikával, pozitív alkotmánypolitikával sokkal eredményesebbben lehet felvenni, mint kivételes törvényekkel, és ha a munkásosztályon segítünk, segítünk egyszersmind a társadalmon is. A szőnyegen levő törvényjavaslat egyike azon gyógyszereknek, a melyek hivatva vannak a munkásosztályon és a társadalmon is segíteni. S ha, a mint a kereskedelemügyi miniszter ur megígérte, az aggkor és rokkantság esetére való biztosítást is létesíteni fogjuk, akkor, azt hiszem, Isten segélyével a munkaadó és a munkás közt a béke meg lesz teremtve. (Helyeslés.) Végül nem hagyhatom megemlékezés nélkül azt sem .... (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ság Manó : . . . hogy Nyugaton a munkások harcza a gyárosok ellen akkor kezdődött, a mikor a gyárosok már meggazdagodtak, s igy ez bizonyos erkölcsi jogosultsággal birt. Minálunk azonban a harez akkor indult meg és pedig a legnagyobb vehemencziával, a mikor az ipart behozni akarjuk. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ez által a munkások nemcsak az ipar előrejutását akadályozzák, hanem akadályozzák annak létrejöttét is. Ez pedig erkölcsi jogosultsággal nem bir. A munkásvezetők ilyen viselkedése következtében a közfelfogás szerint nem volna most időszerű a munkások segítségére sietni, s ha mindennek daczára a kereskedelemügyi miniszter ur, még pedig kinek iparfejlesztési tervét a munkások veszélyeztetik, ilyen kritikus időben ilyen törvényjavaslattal áll elő, ezzel a legjobb bizonyítékát adja annak, hogy a munkásosztály érdekeit ép ugy szivén hordja, mint szivén hordta nagynevű atyja, Kossuth Lajos, és hogy méltó fia az atyjának, méltó örököse a »Kossuth« névnek. (Éljenzés.) A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök .' Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor : T. ház ! A törvényhozás, midőn a termelés viszonyaival foglalkozik, kötelességét teljesiti. Az állam előtt legfontosabb az ember, az állampolgár, annak jóléte, kultúrája, nyugalma. Az állam nem nézheti közönyösen, hogy a néprétegek az államban miként helyezkednek el, hanem az államnak és az állam kormányának kötelessége ezen elhelyezkedésről gondoskodni. Látszólag olyan dolgok is, a melyek magánügyek és a magánjog körébe tartoznak, mint a termelés és a termelés viszonyai, az államkormány szempontjából nem lehetnek közönyösek, mert a termelés és a termelés viszonyai az összes néprétegeket leginkább, legbensőbben érintik, és az összes néprétegek életviszonyai a legbensőbb és a legintimebb módon vannak összekötve a termelés viszonyaival. Legelőször Németországban látták be, hogy a termelés viszonyaival szükséges az állam szempontjából is foglalkozni. Bismarckot annak idején az ő útjában meg akarták állítani, meg akarták állítani azzal, hogy rögtön ráakarták mondani, hogy államszoczializmust kezd a szocziálpoütikai törvényhozással. Meg akarták őt állítani azzal, hogy hivatkoztak a szomszédos Francziaországra és Francziaor szagnak szabad fejlődésére való utalással a termelés terén. Bismarck azonban az ő erőteljes modorában azt válaszolta ellenfeleinek, hogy: »PranczÍ9országban a munkásnak joga van éhenhalni« ; ezen szabadság és ezen jog azonban nem tartózhatik a kivánatos szabadságok közé és mi sem akarunk ezen közszabadságokon osztozkodni. Ezen gondolatmenet indokolja teljes mértékben azon törvényhozási akcziófc, a melyet most tárgyalni kezdünk. Az állam magasabb etikai szempontjából az állam fogalma nem merül ki tisztán