Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

312 106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. sújtják. Hangsúlyozom, hogy ezek a módosítások a kereskedelmi kormány hozzájárulásával tétettek. T. ház ! Mondottam, hogy nem ennek a reformnak a keretében kell gondoskodnunk a kis exisztencziák érdekeiről. Hiszen nemcsak a kisiparososztály melynek sorsán állami intézményekkel és állami gondoskodással lenditeni kell, hanem • ott van teszem a paraszt-kisbirtokos osztály, ott van az a népréteg, a mely úgyszólván a nemzet erejét alkotja, (Élénk helyeslés.) a melyre rátámaszkodhatunk nagy munkáinkban és nagy harczainkban is. (Igaz ! Ugy van !) Ezekkel szemben is tartozó kötelessége az államnak és törvényhozásnak, hogy segítsen bajaikon és javitson sorsukon, (ügy van !) Ugyanez áll arra a társadalmi rétegre, a mely kérvényekkel és panaszokkal járul- a képviselőház elé, t. i. az orvosokra is. Jól tudjuk valamennyien, hogy Magyarországon az orvosok sorsa jneglehetősen rossz. Jól tudjuk azt, hogy Magyarországon a közegészségügy olyan állapotban van, hogy miatta az orvosoknak is kell szenvedniök. Jól tudjuk, hogy ugy a közegészségügy állaj)otán, mint ar orvosok sorsán javitani kell. A törvényhozás bizonyára fel is fogja ezt a hivatását és intézmények alkotásával javitani is fog a helyzeten. Ismétlem azonban, nem ez a reformjavaslat az, a melynek keretében ezt a feladatot meg kellene oldani. Mégis az orvosok érdekében is történtek lényeges javítások az eredeti javaslaton. Az 1891 : XIV. t.-cz. teljesen szabaddá teszi a pénztárba való önkéntes belépéseket. Az orvosok épen e miatt az önkéntes belépés miatt panaszkodtak, mert abból indultak ki, hogy az önkéntes belépések nagy tömege mellett el fogják veszíteni privát prakszisukat. A bizottságok most a javaslatnak az önkéntes belépésre vonatkozó hetedik szakaszát lényegesen módosították, a mennyiben lényegesen megszorították az önkéntes belépéseket, kimondván, hogy az érdekeltek jelentékeny körének a czenzusa leszállittatik ezer koronára a lakbér betudásával. Kimondották továbbá, hogy a kisiparosok közül csak azok léphetnek be önkéntesen a betegség esetére való biztosítási pénztárba, a kik segédek nélkül dolgoznak. így a kisiparosok osztályának legnagyobb része nem léphet be önkéntesen a biztosítási pénztárba. Hogy az orvosoknak a ozenzus leszállításába vonatkozó kérelmét nem teljesíthette a bizottság és hogy kérnem kell a t. képviselőházat is, hogy az erre vonatkozó kérelmet figyelembe ne vegye, annak oka és magyarázata az, hogy már az 1891. évi XIV. t.-cz. is a 2400 koronás czenzust állapította •meg és lehetetlenség, hogy 15 esztendő után a szocziálpolitika terén visszafejlődés álljon be. Mert nyilvánvaló, hogy 15 esztendő óta ebben az országban a megélhetési viszonyok nemhogy javultak volna (Ugy van ! a haloldalon és jobbfelől.), hanem irtózatos mértékben rosszabbodtak; (ügy van!) ugy hogy 2400 korona 15 esztendővel ezelőtt a

: 2440 koronához képest egész nagy vagj^onszámba megy. (Helyeslés jobbfelől.) Ép ezek a szempontok vezették a munkásügyi bizottságot- akkor is, a midőn a 2400 koronás czenzusnak kategorizálásától is elállott, mert roppantul nehéz lenne megállapítani, hogy minő vidéki városokat minő kategóriába oszszunk be ; mert ma már ugy áll a dolog, hogy a nagyobb vidéki városokban a megélhetési viszonyok tulaj donképen csak olyan nehezek, mint a fővárosban. T. ház ! A kérvényeknek egy nagy csoportja a munkásoké. A munkásoknak ellenvetése és kérvényezése főképen a paritás elve ellen irányul és itt hangsúlyoznom kell azt is, hogy a mikor a munkásügyi bizottság ezt a kérdést tárgyalta és beható mérlegelés tárgyává tette, előre kijelentette, hogy ennek a kérdésnek tárgyalásából kikapcsolja a hatalmi szempontot, s a hatalmi kérdést. Es hangsúlyoznunk kell, hogy a munkásszervezetek épen a hatalmi szempontot, épen a hatalmi kérdést tartják szem előtt, a mikor a paritás elve ellen nagy mozgalmat csinálnak és a képviselőház elé hozzák a maguk ellenvetését. Mert hiszen a paritás elve a teherviselés egyenlőségén alapszik, a mely egyenlőséget teljes mértékben érvém^esiti a javaslat a betegség esetére való biztositásnál ; a baleset esetére való biztosításnál pedig a munkások egyáltalában nem particzipálnak a teherviselésben, mert a balesetbiztosításnál az összes terhek a munkaadókra hándnak. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Szatmári Mór eiőadó: A munkásoknak a paritás elve ellen való mozgalma és ellenvetése abból indul Id, hogy a munkaadó és a munkás között természetes ellentétek szerepelnek; ők abból indulnak ki, hogy a termelésnek e két ága : a munkás és a munkaadó között állandó és örökös harcznak kell lenni, a mi szerintük a dolog természetéből folyik. Mi azonban azt tartjuk és azt kell tartanunk, hogy a termelés két ága : a munkaadó és munkás között nem harcznak, hanem harmóniának kell lennie. (Elénk helyeslés balfelől.) Mert a termelés nagy érdekei, a melyek összefűződnek ugy a munkaadók mint a munkások érdekeivel, azt követelik, hogy a két termelési tényező között ez a harmónia tökéletes legyen, hiszen csak igy lehet munkájuk eredményes és üdvös. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, a munkásszervezetek, a mikor e javaslat ellen a paritás elve miatt általános hadat izennek, szem elől tévesztik, hogy hiszen tulajdonképen az egész javaslat a munkásvilág érdekében áll a törvényhozás előtt. Ezt az egész reformot a munkásvilág -érdekében akarjuk csinálni és ha végignézünk ezen a reformjavaslaton, azt látjuk, hogy a munkásnépnek, mint szocziális felfogásból gyengébb félnek tartott érdekeltségnek a javára történik minden intézkedés. Minden intézkedésen keresztül vonul a legmesszebb menő Hberahzmus, humanizmus, emberszeretet és jóakarat a munkás irányában. Érthetetlen tehát a munkásvilágnak izgatott magatartása az egész reformjavaslattal szemben, csak a paritás elvénél fogva; érthetetlen, hogy csupán a paritás elve miatt oly óriási agitácziót