Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-106
löfí. országos ülés 1907 február 1-én, csütörtökön. 313 iejt ki ezen egész reformjavaslat ellen. Hivatkozni szoktak arra, mikor a paritás elve ellen harczolnak, hogy Németországban és Ausztriában nincs meg a paritás elve. Igaz, hogy ott nincs meg a paritás elve, de ott nincs meg az egyenlő teherviselés elve sem, és például Németországban, a hol a baleset elleni biztosítás intézménye nincsen egyesitve a betegség esetére való biztositás intézményével, a baleset esetére való biztositásnál a képviseletben egyáltalában nincsen része a munkásoknak, a képviselet egészen a munkaadóké, azért, mert a baleset elleni biztositás terheit egészen a munkaadó viseli. A kereskedelmi alkalmazottaknak az a panaszuk, hogy ők ldvétettek a baleset esetére való biztositások kötelezettsége alól. Ennek a panasznak igy látszólagosan van is alapja és van is talán valami jogosultsága, de tekintettel arra, hogy egyfelől a kereskedelmi alkalmazottak körében a lehető legnagyobb ritkaság számba megy a baleset és tekintettel arra, hogy ezekkel a ritkán történő balesetekkel szemben a kereskedővilágot óriási teher sújtaná, ha a kereskedelmi alkalmazottakat is belevonnánk a baleset elleni biztositás kötelezettségébe, tehát egészen méltányos, jogos és igazságos az az eljárás, hogy legalább ezen teher alól őket mentesítsük, mert hiszen ugy is elegendő uj teher hárul reájuk ebből a reformból kifolyólag. A kereskedelmi alkalmazottak felléptek egy oly kérelemmel is, mely nagyon jellemző arra, hogy oly alkotást, ugy, hogy minden érdekeltségnek tetszetős legyen és minden igényt kielégítsen, csinálni nem lehet. Jellemző, hogy a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak a czenzus felemelését kérik, holott az orvosok a czenzus leszállítását kérik. Már most, a mikor ilyen ellentétek állnak egymással szemben, akkor csakugyan lehetetlen a kereskedelmi alkalmazottak erre vonatkozó kérelmét teljesíteni, mert hiszen akkor szembehelyezkedtünk volna még jobban az orvosok kérelmével, a kik a czenzus leszállítását kérelmezték. Hangsúlyoznom kell egyébiránt, hogy a kereskedelmi alkalmazottak érdekében van az eredeti javaslaton tett azon módosítás, a mely a magánegyesületi pénztárak tagjainak számát 5000-ről 800-ra szállítja le és a Ferencz József kórházra vonatkozólag egészen specziális intézkedéseket tesz. Már most rátérek a betegsegélyezések és a baleseti járadékok mértékére és itt tisztelettel kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A mikor összehasonlításokat teszek a külföldi segélyezések és járadékok és a törvényjavaslat által kontemplált segélyezések és járadékok közt. Az összehasonlításból világosan ki fog tűnni, hogy mennyire alaptalanok, igazságtalanok azok az ellenvetések, a melyek arra irányozódnak, hogy a törvényjavaslat által kilátásba helyezett segélyezések és járadékok mértékét lekicsinyeljék. A betegsegélyezés kötelező tartama a törvényjavaslat szerint 20 hét, a mely idő egy évre felKÉPVH. KAPLÓ 1906—1911. VI. KÖTET. emelhető. Ausztriában ugyanannyi. Dániában és Luxemburgban 13 hét, Németországban 26 hét, de ugyanabból a betegségből kifolyólag másodszor csak 13 hét. A táppénz a mi javaslatunk szerint az átlagos bér 50%-a, a mely felemelhető 75%-ra, Ausztriában a táppénz 60—75%, tehát ugyanannyi. Dániában a minimum megállapítva nincs, a maximum 75%. Luxemburgban és Németországban 50—75%, Svájczban 60—66 ä / s %. Minthogy azonban a táppénz kiszámításának alapiául szolgál az átlagos napi kereset, és ez a mi javaslatunk szerint 8 koronáig terjedhet, Ausztriában pedig csak 4 koronáig, Luxemburgban 5 frankig, Németországban 5 márkáig, a mi javaslatunk szerint fizettetik a legnagyobb táppénz az összes államok közt. A gyermekágyi segély a mi javaslatunk szerint 6 hét, a mely 8 hétre emelhető fel, Ausztriában 4 hét, Luxemburgban 4—6 hét, Németországban 6 hét. A temetkezési segély a mi javaslatunk szerint az átlagos napibér húszszorosa, a mely a negyven szeresre felemelhető. Ausztriában az átlagos napi bér húszszorosa, legfeljebb száz korona. Luxemburgban 20—40-szerese, Svájczban 20—40 frank. A családtagok egyenes gyógykezelésére vonatkozó rendelkezés tekintetében a mi javaslatunk egyedül áll az egész kontinensen. A balesetre vonatkozólag a biztosítási járadék teljes keresetképtelenség esetére a mi javaslatunk szerint az előző évi kereset 60%. Ugyanannyi Ausztriában, Finnországban, Norvégiában, s Svájczban. Az évi kereset 66 2 3 százaléka Németországban, Luxemburgban és teljes keresetképtelenség esetére Francziaországban. Francziaországban ezen kivül az évi kereset 50%-ka időleges keresetképtelenség esetére. Az átlagos napibérek 66 2 / 8 százaléka Oroszországban, 70% Hollandiában, 50% Belgiumban és Angliában. A végkielégítés Dániában az átlagos évi bér hatszorosa, de legalább 1800 és legfeljebb 4800 korona, Olaszországban az évi kereset ötszöröse, Spanyolországban 18—24 havi bér. Teljes gyámoltalanság esetén a járadék a mi javaslatunk szerint 100°/ 0-ra emelendő fel, ugyanilyen intézkedés van Németországban és Svájczban. Az özvegyi járadék az előző évi kereset 20%-a a mi javaslatunk szerint, ugyanennyi Ausztriában, Finnországban, Francziaországban, Luxemburgban, Németországban, Norvégiában, Svájczban; de Svájczban az özvegy férfi részére 20% és 30% az özvegy nő részére. Továbbá 30% van Hollandiában, 33 Oroszországban ; a biztosított egy évi bére egy összegben Spanyolországban, évi 120 korona Svédországban. A gyermekek járandóságai egyenként az elhalt biztosított évi keresményének 15%-a, teljes árvaság esetén pedig 30%-a a mi javaslatunk szerint. A két eset szerint 15 és 20% Ausztriában, Hollandiában és Norvégiában, 10 és 15% Belgiumban, de ha csak egy gyermek van, 15 és 30%. 40
