Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

>7 február 5-én, kedden, 285 10b. országos ülés 19Í T. ház! Tessék elképzelni ínost már azt, hogy ilyen történelmi múlt után — és méltóztassék ehhez hozzáadni azt is, hogy az a Granioza akkor még nem tartózott tulaj donképen Magyarország területéhez és csak csekély idő óta van a magyar államba bekebelezve — egy-két generáczió múlva eltünhetnek-e ezek az évszázados emlékek, ezek a tradicziók azokból a családokból, a melyek mind hűségesen szolgálták a császárt ? (Zaj.) Igen, hallom, hogy II. Józsefet emlegetik. Tudják meg, hogy igenis a mi népünk szentnek tartja II. József emlékét. Miért ? Mert senki sem tett a mi népünkért annyit, mint II. József és Mária Terézia. Hogyha önök azt akarják elérni, hogy a mi népünk a magyarul vezényelt hadseregért lelkesüljön, akkor tegyék meg mindazt, a mi népünkért a mit évszázadokon keresztül tettek a Habsburgok, akkor azt hiszem, a mi népünk szeretete, szimpátiája önök felé fog fordulni. Nagy György : Habsburg borravalókról beszél. (Zaj.) " Posgay Miklós: Habsburg borravaló beszél belőle. (Zaj.) Mennyit kapott? (Zaj.) Vajda Sándor: Ha önök azt akarják, hogy azok az emlékek eltűnjenek, helyes, és higyjék el, mi leszünk az elsők, a kik örvendeni fogunk, ha látjuk önökben a szeretetet és az akarat megnyilvánulását, hogy rajtunk is segitsenek, hogy minket is részeseivé tegyenek a hadseregnek, a mely az önök szép álma. Ezért mindenelőtt szükséges volna, hogy az ezrednyelveket ugy állapítsák meg, hogy az ezredek legyenek a nemzetiségek szerint elkülönítve és beosztva. (Mozgás.), hogy a legénység, ugyanahhoz a nemzetiséghez tartozzék a lehetőségig. (Mozgás.) Szükséges volna, hogy oktatási nyelv legyen az a nyelv, a melyet a legénységnek legalább 20 százaléka beszél. (Zaj.) Nem is lehet máskép. Ott van a honvédség. Ott is csak az ő nyelvén oktatják a legénységet, mert természetes, nem is lehet más nyelven, mert más nyelvet nem ért. Szükséges volna továbbá, hogy a kadétiskolákban vegyék fel oly számarányban a nem magyarajku nemzetiségek fiai közül való növendékeket, mint a mely arányban élnek az illető hadtestparancsnokság területén az illető nem magyarajku népek. Mert mindenki tudja, hogy sok kiváló fiatal ember jelentkeznék. De a felvételi vizsga mire való ? Arra való, hogy a kit nem akarnak bevenni, elutasíthassák. Sok eset fordul elő. Majd gyűjtök statisztikai adatokat. (Mozgás.) Nagy György: Meggyanúsítja a vizsgálóbizottságot. Markos Gyula: Mást sem tudnak, mint gyanúsítani ! Vajda Sándor: Pretereáltatnak anemmagyarajkuak a protezsált magyar gyermekekért ? Posgay Miklós : Azért varrnak többen, a nem magyarajkuak ? Vajda Sándor: Szeretném, ha a jövőben nem volna igazam az egész vonalon. Nagyon kérem a t. honvédelmi miniszter urat, hogy alapítványi helyeket is létesítsen kellő számarányban a hadtestparancsnokságok területén a nemzetiségek számára. (Zaj.) Elnök : Nagy György képviselő urat rendreutasítom. Ha tovább is igy fogja zavarni a szónokot közbeszólásokkal, a házszabályok 255. szakaszának alkalmazását fogom kérni a háztól. Vajda Sándor: Azután nagy hátrány, hogy a katonai intézetekben a nem magyarajku növendékeket nem részesitik a vallás tanításában ugy, a hogy kell. Kérném, hogy ezt az egész vonalon keresztül vigyék. Bármilyen soviniszta álláspontból tekintik is önök a dolgot, azt el kell ismerniök, hogy nekünk is vannak jogos és indokolt követeléseink, és hogy elvárhatjuk, hogy a hadseregben, a mely a legkényesebb nemzetiségi tekintetben, ne legyenek sem nemzetiségi, sem osztálykülönbségek téve, hanem az a hadsereg legyen (Felkiáltások : Magyar !) az összes népeknek hű kifejezője, letéteményese, a melyben érvényesülhessen a román is, a tót is, szerb is, ép ugy, mint a magyar. Ha önök a magyar hadseregről beszélnek, nekünk nem volna ez ellen semmi kifogásunk, hogy önök a magyar hadsereget keresztülvigyék. Egy hang (baljelöl): Akkor miért nem segítenek ? Vajda Sándor: Azt mondja valaki, hogy miért nem segítünk. Ugy látom, hogy önök minket nagyon is kis tényezőnek néznek, mert épen azon oldalról nagyon sok olyan inzultáló kifejezést hallunk, a mely kifejezője annak, hogy minket lenéznek, és most mégis azt mondják, hogy segítsünk. Mi segítenénk is, ha ugyan a mi gyenge segítségünk önöknek segítségére lenne, de előbb tisztában kellene lennünk azzal, hogy milyen volna azután abban a magyar hadseregben a mi nemzetiségünk sorsa. (Zaj.) Ha azon az alapon elfogadnák, hogy pl. a budapesti hadtestparancsnokságnál magyar leg)'en a vezényleti és szolgálati nyelv, a nagyszebeninél román (Nagy zaj.) és az egész országban a különböző hadtestek területén előforduló ezredeknél. . . Elnök: A t. szónok ur, ugy látszik, megfeledkezik arról, hogy a magyar nyelv a magyar államnak a nyelve, (Helyeslés.) és semmi tekintetben nem lehet a román nyelvet egyenjogunak mondani a magyar nyelvvel. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Vajda Sándor : Én most nem beszélek Magyarországnak közj ogi viszonyairól, én most a hadsereg viszonyairól beszélek, és csak elméletileg beszélek arról, hogy milyen volna a képe annak a magyar hadseregnek, a melynek keresztülvitelét mi is támogathatnék. Én tehát egy távoli jövőről, egy hipotézisről szólok, és kérem, hogy ne értsenek engem félre. Konstatálom tehát, hogy ha ilyen alapon szerveztetnék a magyar hadsereg, akkor lehet, hogy mi is meggondolás tárgyává tennők, vájjon milyen mértékben, segithetnők a mi gyenge erőnkkel az önök hadseregének a létesítését.