Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-104
280 ÍOí. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. az újonnan jövő kormányok iá lesznek utalva arra, hogy a nemzeti érzéstől áthatott tényezőkkel szemben a nemzeti követelések, a nemzet óhajtásai, a nemzet vágyai, a nemzet történelmi hagyományai iránt kisebb érzékkel biró kerületekből összegyűlt képviselőkből alakitsák meg a többséget. (Helyeslés.) Lázár PáL: Többséget onnan sohasem kap, megtartjuk a mink van. Issekutz Győző : A fokozatos fejlődést méltóztatott t. képviselőtársamnak felemliteni. Igenis, a fokozatos fejlődés volt az 1867: XII. t.-cz. megalkotóinak gondolata. Mérey Lajos : Negyven évig semmit sem csináltak ! Egy hang fbalfelöl) : Fokozatos visszafejlődés ! Issekutz Győző: Hogy nem történt elég, épen ennek az erkölcsi okát voltam bátor az előbb kifejezésre juttatni. Arra nézve, hogy az elvek fentartására abból a szempontból van szükség, hogy a nemzetnek az állami szuverenitáshoz való jogát az állami szuverenitásból folyó minden törekvéseit örökre fentartsuk a nemzet és a következő nemzedékek részére, erre legyen szabad nekem egy igazságot megállapítanom és ez az, hogy sem egy párt, sem egy nemzedék a nemzet jogainak nem letéteményese, sem egy pártnak, sem egy nemzedéknek sorsához, akaratához, elveihez a nemzet joga fűzve nincs, nem lehet. Lázár Pál : Azért kell fentartani! Issekutz Győző: A nemzetnek a joga örök, a nemzetnek a szuverenitása örök alajDJog, a rnely vele született és a mely a nemzettel magával hal meg. A mig egy nemzet él, . . . Lázár Pál : Addig legyen ideálja, a mit önök ugy látszik nem ismernek. Issekutz Győző : . . . addig a szuverenitása áll és marad. Ott, a hol a nemzet jogainak megvalósitásáról, a hol a nemzeti követeléseknek érvényesítéséről van szó, ott, a hol az 1867 : XII. t.-cz. keretébe beillő fokozatos fejlődését a nemzet jogos vágyainak, a nemzet. . . Mérey Lajos: Jogainak! Issekutz Győző:... jogainak akarjuk megvalósítani, ott igenis, legyenek a t. képviselő urak meggyőződve, hogy mindig hű, odaadó szövetségesre fognak bennem találni. De én ezen munkát ugy óhajtom és ugy akarom megvalósítani, hogy nagyobb megrázkódtatásoknak ez az ország ujolag kitéve ne legyen, hogy a nemzet jogai az erőtényezők egyetértésével valósuljanak meg. Lázár Pál: Ez volt az ördög, a melyet negyven évig mindig a falra festettek! Issekutz Győző : Engedelmet kérek, annak oka az volt, hogy igenis a mindenkori többséggel szemben a legerősebb magyar kerületek mindig egy, azon időben meg nem valósitható programra alapján állottak. Bozóky Árpád:. A szabadelvű párt mindent megszavazott! Lázár Pál: Bécsnek a programmja mindig megvalósítható volt. önök mindig azon állottak! Bozóky Árpád: A többség a háta mögött állott a császárnak! Issekutz Győző: Engedelmet kérek, mondhatjuk azt, hogy Bécsnek mi a kívánsága. Nekünk azonban, mint magyar képviselőknek, azt kell néznünk, hogy mi a nemzetnek kívánsága. (Ugy van ! Ugy van ! baljelől. Zaj.) Lázár Pál: Önök eddig nem nézték ! Issekutz Győző: Kell hogy figyelemmel legyünk azokra a tényezőkre, a melyek a megoldandó kérdések tekintetében egymással esetleg szemben állanak, és oda kell hatni, hogy ezen erők egymással összhangzólag működjenek. Ezekkel a körülményekkel kell hogy számot vessünk akkor, a mikor mi egy állandó jellegű, békés kibontakozásra törekszünk. Lázár Pál: Ezzel számolunk ma is, azért vagyunk önökkel koaliczióban ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Issekutz Győző: Hiszem, — mert hiszek ennek a nemzetnek jövőjében — hogy a közel jövő igazat fog nekem adni a tekintetben, hogy pártkülönbség nélkül keresni fogjuk és meg fogjuk találni azt az utat, . . . Egy hang (baljelől) : Mi már rég megtaláltuk ! Issekutz Győző: . . . a melyen az erőtényezők helyes mérlegelésével tudjuk egyfelől a nemzet jogos igényeit megvalósítani, másfelől pedig az erőtényezők szempontjából az összhangot fentartani. Lázár Pál: Azon az utón vagyunk most is! Issekutz Győző: Én a magam részéről ebből a szempontból is elfogadom a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. Azonban nem mulaszthatom el, hogy a t. képviselőház figyelmét fel ne hívjam egy körülményre, a mely kétségbevonhatlanul a nemzet ereje, a nemzet fejlődése tekintetében örvendetes jelenség, és ez az, hogy az 1889 : VI. t.-cz. megalkotása óta az ujonczlétszámunk, bárha a kiszámítási, a hozzájárulási alap ma is a népesedési arány, már 1365 fővel, tehát a három évi — mert három évi ujonczjutalékról van szó — 4095 ujonczczal szaporodott. Ugyanennyivel csökkent az osztrák császárság alatt álló tartományoknak az ujonczjutalékc. Ez egyfelől bizonyítéka annak, hogy ennek a nemzetnek a fizikai ereje, védképessége emelkedett, másfelől ez erőssége lesz ennek a nemzetnek a tekintetben, hogy mert a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek létszáma emelkedik, ezen létszámemelkedéshez képest, olyan arányban, sőt nagyobb arányban, a hogy tért foglal a közös hadseregben fizikailag a magyar elem, olyan mértékben legalább erkölcsi ereje is növekedik és olyan arányban a magyar nemzeti követelések megvalósuljanak a közös hadseregben. Egy hang (a jobboldalon) : Kellene ! Issekutz Győző : A t. képviselő ui azt mondja, hogy kellene. En azt hiszem, hogy e házban alig van képviselő, sőt párt is, merem, állítani, hogy alig van képviselő, a ki ne értene teljesen egyet a