Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-103

274 ÍÚ3. országos ülés 1907 február k-én, hétfőn. Hencz Károly: T. képviselőház! Juriga képviselő ui az imént elmondott beszédében engem is aposztrofált. Én beszéde alatt közbeszólva azt mondottam, hogy neki két év kevés volt, szerintem három évet is megérdemelt volna. Nagy György : De fegyházat! Elnök : Nagy György képviselő urat rendre utasitom. HenCZ Károly; Nem ezélzás akart ez lenni, t. ház, a bíróság Ítéletére, hanem egyéni nézetemet fejeztem ki. Juriga t. képviselő ur erre azt mondotta, hogy egy elitélt emberen rúgni egyet nem lovagias eljárás. Ezt a kijelentést, t. ház, én magamra értettem, mert hiszen a t. képviselő ur reám vonatkoztatva mondotta e szavakat és hogy ez igy van, igazolva látom beszédének későbbi részében, a melyben párbajomra czélozva összehasonlította a saját büntetését a bíróság által reám kirótt büntetésnek nagyságával. Hát a mi a lovagias felfogást illeti,mindenesetre konstatálni kívánom, hogy én a t. képviselő úrtól, de egyáltalában azokról a jjadokról lovagias eljárást nem is várok és én onnan a lovagias felfogásról szóló magyarázatokat legkevésbbé fogadok el. Indokolom ezt a következőkkel. (Halljuk !) Hogyan is beszélhetnek ők nekünk lovagiasságról, t. ház ! Hiszen nincsen a világon egyetlenegy nemzet sem, a mely olyan lovagiasan viselkednék a nemzetiségek irányában, mint a magyar nemzet; (Általános helyeslés.) nincs a világon egyetlenegy állam sem, a mely olyan lojálisán viselkednék a nemzetiségekkel szemben, mint épen ez a mag}^ar állam (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és jobbfelöl.) és ezzel szemben mit látunk, t. ház? Ezek a t. urak, a kik itt nekünk nap-nap után a lovagiasságról prédikálnak, idejönnek és ezt a szegény magyar nemzetet nap-nap után megrugdossák ; (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) itt valóságos színházat rendeznek ; felvonultatják a karzatra a választóikat, hogy tanúi legyenek annak, micsoda mártírok ők az ő eszméik szolgálatában akkor, a midőn, ismételten hangsúlyozom, ezen a nemzeten, a mely a leglojálisabban viselkedik irányukban, nap-naj) után nemcsak egyet hanem százat és ezerét rúgnak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Én tehát a t, képviselő úrtól a lovagias felfogást és a lovagiasság magj^arázatát épen nem várom és el nem fogadom. Ha pedig arra akart czélzást tenni, hogy én a párbajjal szemben milyen álláspontot foglalok el, hát kötelességem megragadni ezt az alkalmat, — mert ezélzás tétetett rám — hogy kijelentsem, hogy a párbajt elvileg magam is a legteljesebb mértékben elitélein; elitélem elveimnél fogva, mert azokról a padokról, a melyeken helyet foglalok, el is kell hogy ítéljem, de mindaddig, a mig egyéni becsületét olv kevéssé védheti meg az ember bírósági utón, mint minálunk ; mindaddig, a mig intézményes biztosíték nem létezik az egyén becsületének megvédésére : mindaddig, azt hiszem, hogy az embernek legalább a társadalom szempontjából megadható a felmentés, ha ilyen körülmények közé kerül. T. ház ! Az a becsület, a melyet Juriga t. képviselőtársam itt hangoztat, hamis világításban van feltüntetve és az árnyékot vet az ő és társai egyéni Ízlésére és egyéni nézeteire. A t. képképviselő ur idejő és mielőtt bevonul a maga, szerintem jól megérdemelt helyére, itt mártírnak akarja magát feltüntetni. Hogy egy adomával éljek, ugy tesz a t. tót nemzetiségi képviselő, mint az egyszeri tót. (Halljuk !) Az egyszeri tót ember lejött az Alföldre egy községbe és ott meglátott egy templomot. Vásár volt a községben. Bemegy oda a templomba, épen nagypéntek után volt, húsvéti vásár alkalmával. A pap az oltárnál a feszülettel a kezében énekelni kezdi: Te vagy a zsidók királya. Erre a tót megijed és azt mondja : Isten ucscse, nem vágyom. Érre a pap megismétli: Te vagy a zsidók királya. A tót megint megijed és azt mondja : Tót vágyom, szita hoztam a vásárra, ha veszel, veszel, ha nem veszel, hazaviszel. A t. nemzetiségi képviselő ur hasonlóképen vásári portékát árul, de nemcsak ő, hanem az egész pártja, és a mikor ide bejönnek a nemzeti eszmének, a nemzeti államnak, a hazafiságnak a templomába, a mikor mi prédikálunk az egységes nemzeti állam kiépítéséről, akkor felkínálják rozoga portékáikat és a mikor rájuk kiáltunk, megijedve szaladnak széjjel. Nekem kötelességem volt innen felszólalni, mert ő megvádolt bennünket, és a mikor itt lovagiasságról esik szó, biztosan tudom, hogy nem az én felfogásom hátrányára dől el a kérdés, mert tudom, hogy sem a lovagiasság, sem a hazafiság szempontjából nekik itt helyük nincsen. Vajda Sándor: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. (Felkiáltások balfelől: Senki sem támadta meg !) Elnök : A képviselő urnak jogában áll személyes megtámadtatás czimén szólni. Vajda Sándor : T. ház ! Én az igen t. képviselőtársam beszédét nagyon feleslegesnek tartom . . . Egy hang (a középen) : A honvédelmi vita hol marad ? Vajda Sándor : . . . azért, mert felfogásom szerint nem lett megtámadva Juriga Nándor t. képviselőtársam által. Ha ő magára vette azt, a mit az emberölésről Juriga Nándor képviselő ur mondott, — ez egyéni felfogás. Biztosithatom arról, hogy ezeken a padokon, a melyeket ő ismételten annyira korholt, mi nemzetiségi képviselők minden véleménykülönbség nélkül nagyon is sajnáljuk Hencz Károly t. képviselőtársamat, hogy olyan malőrje volt abban a párbajban . . . Hencz Károly: Nem kell a sajnálata! Vajda Sándor: Hogy kell-e neki ez a rajnálat vagy sem, ez nekem mindegy. Konstatálni kívánom azt, hogy Juriga Nándor képviselő ur szavai nem vonatkoztak, nem is vonatkozhattak reá akkor, a mikor Juriga Nándor elvi szempontból beszélt a párbajról és mikor ő a párbajvétség következtében kapható büntetéseket összehasonütotta a